A BIZALMI VAGYONKEZELÉS JOGINTÉZMÉNYÉNEK MEGJELENÉSÉVEL AZ ELMÚLT KÖZEL TÍZ ÉVBEN PARADIGMAVÁLTÁSNAK LEHETTÜNK SZEMTANÚI A CSALÁDI VÁLLALKOZÁSOK, VALAMINT A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATOK TULAJDONOSAINAK KÖRÉBEN, AMELYET CSAK TOVÁBB FEJLESZTETT A VAGYONKEZELŐ ALAPÍTVÁNY BEVEZETÉSE. A NYÁRI „ADÓSALÁTA-TÖRVÉNY” HATÁLYBA LÉPÉSÉVEL AZONBAN NÉMILEG SZIGORODOTT A VAGYONKEZELÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ RENDKÍVÜL KEDVEZŐ ADÓZÁSI KÖRNYEZET. EZ TERMÉSZETSZERŰLEG AZT EREDMÉNYEZTE, HOGY SOKAN MÉG A HATÁRIDŐ LEJÁRTA ELŐTT LÉTREHOZTÁK VAGYONKEZELÉSI STRUKTÚRÁJUKAT. A BVK-ÖZÖN VÉGÉVEL JOGOSAN MERÜL FEL A KÉRDÉS, ÉRDEMES-E MÉG AZ ÚJ ADÓZÁSI FELTÉTELEK MELLETT IS BVK-T LÉTREHOZNI. LELŐVE A POÉNT, A VÁLASZ EGYÉRTELMŰ IGEN.
Már az elmúlt években is gomba módra szaporodtak Magyarországon a bvk-k, mivel ez egy remek öröklési és vagyonvédelmi konstrukció, aminek létrehozásakor ráadásul még adóelőny is megszerezhető volt. A struktúra népszerűségének az igazi lökést mégis az idei nyári „adósaláta-törvény” adta. Ez ugyanis a bvk-k egyik legfőbb adózási kedvezményének az igénybe-vételét határidőhöz kötötte: aki 2023. szeptember 11-éig létrehozta a bvk-t, az a vagyonkezelésbe adáskor piaci értékre adómentesen fel tudta értékelni az átadott vagyont. Ez azzal járt, hogy aki pl. 3 millió Ft-os tőkével hozott létre egy vállalkozást, ami ma 5 milliárd Ft-ot ér, az egy bvk közbeiktatásával az ezen cég eladásából származó többletértéket végső soron adómentesen tudja majd átadni családtagjainak, kedvezményezetteinek, amennyiben egyébként rendeltetésszerűen, valós gazdasági okok alapján jött létre a bvk. A kedvezmény szeptember 12-étől a cikkben bemutatott kivételektől eltekintve megszűnt: ha a vagyonrendelő a bvk-ba adáskor átértékeli a vagyont piaci értékre, úgy ezt az átértékelési különbözetet le kell adóznia. Ez, értelemszerűen, nem teszi többé vonzóvá a vagyon piaci értéken való átadását a bvk-nak.
Most akkor azonnal adózni kell bvk-ba adáskor?
Az új szabály az adókötelezettséget csak arra az esetre írja elő, ha a vagyonkezelésbe adáskor a vagyon felértékelésére sor kerül. A felértékelés azonban nem kötelező. A vagyonrendelő ugyanis saját bekerülési értékén (azaz a fenti példában 3 millió Ft-on) is beviheti a vagyonát a bvk-ba. Ilyenkor, ha a bevitt vagyont (így pl. egy társasági üzletrészt) a bvk később piaci értéken eladja, úgy ebből az értékesítésből származó nyereség után a bvk szintjén nem kell adózni. Viszont adókötelezettség keletkezik a vagyon kedvezményezettek részére történő kiadásakor. A bvk tehát ebben a tekintetben lényegében úgy működik, mint egy holdingtársaság, azaz a vagyon értékesítésének adókötelezettsége mindaddig elhalasztható, amíg a nyereség kiosztásra nem kerül magánszemélyek javára.
A bvk jelenleg is biztosít opciót a vagyon adómentes felértékelésére: amennyiben a vagyonrendelő a bvk-t azzal a céllal hozza létre, hogy a kedvezményezettek csak az ő halálát követően jussanak a kezelt vagyon tőkéjéhez. Ebben az esetben vagyonrendeléskor a vagyon átértékelésre kerülhet adómentesen, az aktuális piaci értékre. Annak sincs akadálya, hogy a vagyonrendelő még életében rendelkezzen arról, hogy a halála napjával vagyonrendel egyes vagyonelemeket (és így a felértékelésre is csak a jövőben, a vagyonrendelés napjával kerül sor), amely esetben a bvk a végrendelethez hasonlóan működik úgy, hogy az örökösök nem jutnak azonnal a vagyonhoz, mivel a vagyon a bvk-ba kerül. Továbbra sem kizárt tehát, hogy a vagyontárgy későbbi értékesítésén elért nyereség mind a bvk szintjén, mind pedig a kedvezményezettek szintjén egyaránt adómentes legyen. Ez a lehetőség különösen kedvező a vagyonokat többgenerációsan átörökíteni kívánó családok esetén, ahol nem a társasági részesedés mielőbbi értékesítése a cél, hanem sokkal inkább annak egységének megőrzése és a továbbműködés biztosítása.
Más adóelőnyök továbbra is megmaradtak, ráadásul nőttek is
A szeptemberi jogszabály-módosulás nem érintette a bvk-k egyéb adóelőnyeit, amelyek továbbra is kifejezetten vonzó alternatívává teszik ezt a vagyonátadási formát. Így maga a bvk továbbra is adómentes mindaddig, ameddig úgymond „pénzügyi nyereséget realizál” (és ha a vagyonrendelő és a kedvezményezettek is kizárólag magánszemélyek). Azaz nemcsak a társasági részesedés értékesítéséből származó jövedelem lesz adómentes a bvk szintjén, hanem ezen jövedelem befektetéséből származó pénzügyi hozam is. Márpedig ez az adóelőny lényegesen kedvezőbb opcióvá teszi a bvk-t a „mezei” holdingtársaságokhoz képest. Habár egy cégértékesítésből származó jövedelem a holding szintjére szintén adómentesen folyhat be, ha azonban a holding az így befolyó pénzeszközt befekteti, úgy azután – a bvk-val ellentétben – társasági adó fizetésére köteles.
Szintén nagy előnye a bvk-knak a holdingokkal szemben, hogy a végső tulajdonos a bvk vagyonát tartós befektetési számlára (tbsz) helyezheti, és ezáltal az itt elért jövedelmet 5 év után adómentesen tudja realizálni magánszemély szinten is. Azaz, ha a cégtulajdonos a bvk-n keresztül eladja a cégét, úgy egyrészt az így befolyt nyereség, másrészt pedig az azon keletkezett jövedelem adómentes lesz, mindamellett, hogy a befektetésen elért hozam a későbbiek során a kedvezményezetteknek is adómentesen adható ki. Ezzel lényegében a magánszemély kedvezményezettek semmilyen hátrányt nem szenvednek azáltal, hogy az őket (majd valamely későbbi esemény bekövetkeztekor) megillető összeg a bvk számláján és nem a saját számlájukon termel hozamot.
De a lényeg mégis a vagyonörökítés
Az adóelőnyökön túllépve nem szabad elfelejteni, hogy a bvk-k alapcélja a családi vagyonok generációk közötti rugalmas átörökítésének biztosítása. Amíg ugyanis egy öröklési helyzetben – függetlenül attól, hogy az örökhagyó végrendelkezett-e vagy sem – a vagyon az örökösök között valamilyen arányban felosztásra kerül, az szétaprózódik, és nem feltétlenül kerül jó és szakszerű kezekbe, addig ez a hátrány a bizalmi vagyonkezeléssel elkerülhető. Mivel a kezelt vagyon tulajdonosa a vagyonkezelő, ezért az nem is lesz a vagyonrendelő hagyatékának része, és így a sokszor hosszadalmas hagyatéki eljárás is elkerülhető. Elkerülhető továbbá az is, hogy a jegyző – pl. egy bonyolult cégcsoport értékének meghatározásakor, kellő szakértelem hiányában – a piaci értéknél alacso-nyabb értéket állapítson meg az értékbizonyítványban, és így valóban piaci értéken kerülhet sor a vagyon-transzferre, hiszen arról a felek állapodhatnak meg.
Ha a cégtulajdonos családfő bvk-ba helyezi a családi cégvagyont, úgy meghatározhatja, hogy azt halála után ki irányítsa tovább, annak hozamához ki, mikor és milyen arányban jusson hozzá, és milyen feltételek mentén legyen a vagyon részben vagy egészben eladható. Ezzel elkerülhető, hogy a vagyon irányítása ahhoz nem értő családtagokhoz kerüljön, és megelőzhető a családi civakodás és az ezzel együtt járó értékrombolás.
Dr. Hosszú Péter
ügyvéd, adótanácsadó
Jalsovszky
