CÉGTULAJDONOSOKKAL VALÓ BESZÉLGETÉSEINKBEN SOKSZOR FELMERÜL, HOGY VAJON MI VÁR EGY TULAJDONOSRA AZUTÁN, HOGY ELADJA VÁLLALKOZÁSÁT. „TUDOMÁNYOSAN” MEG NEM ALAPOZOTT GONDOLATAINK ERRŐL A KÉRDÉSRŐL MINDIG IS VOLTAK (MISZERINT IS A LEGTÖBBEN KERESNEK „NYUGODTABB” BEFEKTETÉSEKET, INGATLANT, BORÁSZATOT, ÉTTERMET ÉS EHHEZ HASONLÓKAT), DE EDDIG NEM VÉGEZTÜK EL AZ ELADÓK TRANZAKCIÓ UTÁNI ÉLETÉNEK MEGALAPOZOTTABB ELEMZÉSÉT. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN OLYAN NAGY SZÁMÚ TRANZAKCIÓNÁL BÁBÁSKODTUNK, MELYBEN MAGÁNELADÓ VOLT ÉRINTETT, HOGY AZT GONDOLTUK, ITT AZ IDEJE, HOGY EZT AZ ELEMZÉST IS ELVÉGEZZÜK. ÍRÁSUNKBAN AZ ELMÚLT NYOLC ÉV 38 TRANZAKCIÓJÁBAN RÉSZT VETT MAGÁNSZEMÉLY ELADÓ ESETÉT DOLGOZTUK FEL.

Az elmúlt nyolc évben a CMBP tanácsadói közreműködésével létrejött, és magánszemélyeket is érintő cégeladásokat listázva felmérést készítettünk, hogy megtudjuk: hogyan gondolkoznak, miként tekintenek vissza a volt tulajdonosok a cégértékesítés folyamatára, és milyen az életük a tranzakció befejezése óta. A válaszaik alapján pontosabb képet kaphatunk, hogy milyen pozitívumokkal, nehézségekkel, tanulságokkal járhat a cégeladás az értékesítő tulajdonosok szemszögéből.

Amikor arról kérdeztük volt ügyfeleinket, hogy mitől tartottak az eladási folyamat elindításakor, azt tapasztaltuk, hogy számos esetben a tulajdonosok egyes félelmei kifejezetten gátolták az eladási folyamat elindítását. Ezek közül a félelmek közül a legjellemzőbbek voltak, hogy a munkavállalók vagy a piaci versenytársak tudomást szereznek az eladási szándékról, és ez negatívan befolyásolhatja a cég perspektíváit. Az üzleti kémkedés lehetőségétől ugyanakkor kevesen tartottak; inkább jellemző volt a félelem, hogy nem fognak tudni mit kezdeni magukkal a tranzakció után.

A tulajdonosok közel 70%-a az eladás időpontjában 55 év felett volt, ez indokolhatja, hogy a tulajdonosok majdnem fele a generációváltás szükségessége miatt döntött cégének az eladása mellett. Páran kiemelik tanulságként, hogy utólag nem hagynák nyugdíjas éveikre cégük eladását, és hogy azt célszerűbb lett volna korábban lebonyolítani. A második legjellemzőbb ok a tranzakció elindítására, hogy a tulajdonosok új kihívásokat kerestek, és ezért váltak meg a vállalatuktól. Az eladás után nagy többségük élvezi a szabadságot, alig akad olyan, aki semlegesen vagy rosszul érzi magát a cégeladást követően.

A megfelelő vevő kiválasztásához a tulajdonosok a legjobb rövid távú ajánlat mellett fontosnak tartották, hogy mérlegeljék a cég jövőbeli kilátásait, több mint harmaduk jelölte meg ezt a legfontosabb szempontok között. Közel 80%-uk pozitívan tekint vissza az eladás folyamatára, és csak kevesebb mint 14%-nak okozott sok fejfájást a cég értékesítése. A vállalattól való megválást követően a volt tulajdonosok elfoglaltsága igen sokszínű, legtöbben más üzleti ötletek megvalósításába kezdtek, sokan élvezik a szabadidejüket is. A tulajdonosok közül nem maradtak sokan aktívak a cég életében két évvel az eladás után, a legtöbben kevesebb mint fél évig vettek még részt abban. Nagy részük havi szintnél ritkábban kommunikál korábbi cégével, de a tulajdonosok negyede ma is napi szinten kapcsolatban áll volt vállalatával.

A legtöbb tulajdonos arról számolt be, hogy az eladott vállalatuk most is fejlődik, és pozitívan értékelik volt cégük jelenlegi helyzetét, kilátásait. Sokan állítják, hogy semmin sem változtatnának az eladási folyamattal kapcsolatban, de legnagyobb tanulságként említik meg, hogy kiemelten fontos a felkészültség, az időzítés, a vevő és a tanácsadó kiválasztása. Van, aki úgy fogalmazott, hogy „a tranzakció inkább maraton, nem sprint, ezért hosszú távú kiegyensúlyozott viszonyra kell törekedni.”

Az eladási folyamat időtartama változó volt, az esetek majdnem 40%-át sikerült lezárni kilenc hónap alatt, és csak kevesebb mint 14%-ban tartott a folyamat másfél évnél tovább. Eredetileg a tulajdonosok meghatározó része külföldi, szakmai vevőt szeretett volna, sok esetben ez teljesült is (az esetek harmadában), de a vevők sokszínűséget mutattak (21%-ban belföldi szakmai befektető és 15%-ban pénzügyi befektető), és a tulajdonosok várakozásaival ellentétben sok magánszemély (szintén az esetek harmadában) is befutó vevő lett végül. Az ajánlatok számát illetően a legjellemzőbb az 1-2 volt, de az esetek majdnem harmadában az adott vállalat 3-4 ajánlatot is kapott. A tulajdonosok előzetes várakozásai a vételárral kapcsolatban többnyire helyesnek bizonyultak, az esetek több mint 60%-ban a tényleges vételár közel volt az általuk becsülthöz.

Ha a három legfontosabb tanulságot akarjuk levonni a fentiekből, akkor nekünk a következők tűnnek a legrelevánsabbnak egy tranzakció beindításán gondolkodó vállalattulajdonos számára:

  1. Egy tranzakció várhatóan kb. egy évig fog tartani; ezzel számolnia kell mindenkinek, aki tranzakciót indít.
  2. Magyarországon ma vevői piac van; sok esetben a hazai tranzakciók úgy történnek meg, hogy kevés, legfeljebb 1-2 érdeklődő van, és közülük kell választani.
  3. Mivel az esetek harmadában magánszemély lett a befutó vásárló (nem véletlenül beszélünk mi már évek óta az MBI-befektetésekről és az MBI-befektetőkről), érdemes olyan tanácsadóval vinni a folyamatot, aki potenciális MBI-befektetők széles körét ismeri (mint például mi magunk).

Végül nagyon fontosnak tartjuk, hogy ügyfeleink 80%-a nagyon elégedett visszatekintve a tranzakcióval – ami nekünk is nagyon pozitív visszajelzés a munkánkat illetően.