AHOGY A CÉGÉRTÉK KORÁBBI SZÁMAIBAN IS JELEZTÜK, REGIONÁLIS ÜZLETI FÓRUMOT INDÍTOTTUNK ÚTJÁRA. EZ CÉLKITŰZÉSÉBEN FOLYTATJA A KORÁBBI KONFERENCIÁINK ÖRÖKSÉGÉT, DE EZÚTTAL MÁS ESZKÖZÖKKEL OPERÁL: A VÁLLALKOZÓKAT KÖZÉPTÁVON OKKAL FOGLALKOZTATÓ, TRIVIÁLIS MEGOLDÁS NÉLKÜLI PROBLÉMÁKAT SZERETTÜK VOLNA FELSZÍNRE HÍVNI. EHHEZ A 15-30 FŐS, CSALÁDIAS BESZÉLGETÉS ÉS A PROVOKATÍV TÉMAFELVETÉSEK JELENTETTÉK AZ ALAPOT. ORBÁN KRISZTIÁN A GLOBÁLIS TRENDEK HAZAI VÁLLALATOKRA GYAKOROLT HATÁSAIRÓL, SZENDRŐI GÁBOR PEDIG A HAZAI TRANZAKCIÓS PIACON LÁTOTT, ISMÉTLŐDŐ-BOSSZANTÓ SÉMÁKRÓL BESZÉLT – A JELEN LÉVŐ VÁLLALKOZÓK EZEKHEZ LÁTHATÓAN JÓL KAPCSOLÓDTAK, ÉS TUDTAK AZ ELHANGZOTT FELVETÉSEKKEL GYORSAN VITÁBA SZÁLLNI IS.

Az alapvetés talán előre borítékolható: az elmúlt 2-3 évben számos pofon érte és éri a magyar tulajdonú középvállalatokat, az EU-s támogatások eddig megélt relatív bősége ellenére is: fogy a levegőjük a beruházási-bővítési támogatások lehívásában élenjáró multik erős bérversenye, munkaerő-elszívó hatása, valamint az oligarchák fémjelezte járadékvadász szereplők egyre több szegmensben gyorsuló térfoglalása miatt. A két tűz közé szorult cégek talán mindegyike napi szinten harcol a HR-kérdésekkel, függetlenül a termelt hozzáadott értékük szintjétől, ez nem is látszik gyorsan enyhülő nyomásnak.

Első alkalommal Kecskeméten találkoztunk a régió vállalkozóival. A párbeszéd kezdeményezése sikeres volt, releváns válaszokat kaphattunk autentikus forrásból, a vállalataikat 10-30 éve vezető tulajdonosoktól. Bár mindenki más iparágból érkezett, az őket foglalkoztató kérdések gyakran voltak fájdalmasan egybehangzóak. Válaszokat persze azon az estén csak elvétve találtunk, de például az oktatás-szakképzés erősítésének igénye olyan ügy lehet, ami mellé – minden különbség ellenére – a szereplők egységesen állnak. Mi arra biztattuk mindannyiukat, hogy az összefogás lehetőségeit keressük a következő alkalommal is: a mindenkit egyformán érintő témákra (alkalmazottak megtartása, szakképzés, generációváltás) igenis léteznek olyan eszközök, amit hasonló és közeli cégek összefogása sokkal eredményesebben kezelhet.

Egy hónappal később, Tatán hasonlóan sokszínű társaság jött össze, leginkább a nemzetközi gazdasági makrotrendek és ezek tükrében a hazai magánvállalatok hosszú távú kilátásai és lehetőségei kerültek a beszélgetés középpontjába. Egy politikailag polarizálódó, protekcionista irányba mozgó (és járványok árnyéka által fenyegetett) világgazdaságban elkerülhetetlen az ellátási láncok rövidülése. Európai vállalatok esetében ez elsősorban a korábban Kínába vitt termelés visszatelepítését jelenti, feltehetően jelentős részben a közép-kelet-európai országokba a már jól bevált „képzett, viszonylag olcsó munkaerő, megengedő szabályozás” érvrendszer szerint. Hazai vállalatok számára ez részben kihívást jelenthet az erőforrásokért, elsősorban a munkaerőért folyó verseny erősödése révén, másrészt lehetőséget teremt a beszállítói rendszerbe való bekapcsolódásra, illetve adott esetben cégük értékesítésére, ha a vevő nem szeretné vállalni egy zöldmezős beruházás idő- és erőforrásigényét.

Összességében sikeres két estét zártunk; várjuk, hogy Hatvanban április végén és Miskolcon májusban hasonló sikeres programokat fogunk tudni szervezni.