MILYEN TRENDEK MENTÉN ZAJLANAK VÁLTOZÁSOK TÁGABB ÉS SZŰKEBB KÖRNYEZETÜNKBEN? MILYEN HATÁSUK LEHET A SAJÁT ÉS MAJD FŐLEG GYERMEKEINK (MENTÁLIS) JÓLLÉTÉRE? MIT TEHETÜNK ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY SIKERESEN ALKALMAZKODJUNK HOZZÁJUK? EZEKET A KÉRDÉSEKET JÁRJA KÖRBE A KAPITÁNY-FÖVENY MÁTÉ KLINIKAI SZAKPSZICHOLÓGUS ÁLTAL SZERKESZTETT HOLNAP CÍMŰ, GONDOLATÉBRESZTŐ KÖTET.
Maga a könyv rendhagyó felépítésű, és a fókusza is jelentősen eltér a szokásos, jövővel foglalkozó tudományos írásoktól. A kötet életünk tizenhárom meghatározó területén – Információs társadalom, Ökoszisztéma, Világgazdaság és politika, Oktatás, Munka, Fogyasztás, Kultúra, Egészség, Terek, Spiritualitás, Táplálkozás, Szexualitás és Emberi kapcsolatok – hoz létre párbeszédet oly módon, hogy először a területet mélyrehatóan ismerő trendkutató vázolja a legvalószínűbb fejlődési irányokat, majd erre a jövőképre reflektál az adott kérdéskör egy-egy szakértő pszichológusa. És hogy ne maradjon nagyon elvont, tudományos színezetű egy-egy téma kidolgozása, ezért egyrészt belátható az idősík 10-20 éves távlata, amiben a könyv (előre)gondolkodik, másrészt minden téma végén találunk tíz gyakorlati tanácsot, amely segít – a leírt, helyenként kifejezetten nyomasztó trendek ellenére is – saját és családunk (mentális) egészségének megőrzésében.
Közhelyes, tudom, de a könyvnek is alapvető megállapítása, hogy folyamatosan gyorsuló világban élünk. A technológia és általa a tudományok gyors fejlődése egyrészt soha nem látott lehetőségeket teremt azzal, hogy algoritmusok és gépek segítségével minden eddiginél egyénre szabhatóbb szolgáltatásokkal a jelenlegi tömeg-megoldásoknál lényegesen jobb válaszok adhatóak például az oktatás, az egészségügy és a táplálkozás területén. Másrészt az azonnali szükséglet-kielégítés lehetősége miatt elfelejtünk vágyakozni a hétköznapi örömök iránt, megragadunk az algoritmusok által generált véleménybuborékokban, sőt a természettel és embertársainkkal való kapcsolatunk is elhalványul ördögi kört generálva, mely egészségi állapotunkra mentális és fizikai értelemben is negatív hatással bír.
Mit tehetünk azért, hogy ez a gyorsuló, digitalizált világ ne kannibalizálja az egészségünket? A könyv szerzői szerint olyan egyszerű dolgokat, mint például növeljük az offline örömök idejét; legyen naponta 15 percünk, amikor megállunk, és nem problémákon vagy ügyintézésen törjük a fejünket; vizsgáljuk meg rendszeresen, hogy élettempónk fenntartható-e, és mit tehetünk a változás érdekében; tanítsuk meg gyermekeinket jól kérdezni; vállaljunk aktív szerepet és felelősséget szűkebb társadalmi és fizikai környezetünk ápolásában és alakításában; néha nézzünk szét az otthonunkban, és örüljünk annak, amink van; és legfőképpen, törekedjünk a minket körülvevő természet megismerésére, töltsünk el minél több időt a szabadban. Egyik sem tűnik bonyolultnak, de mindegyik tevékenységhez le kell vegyük a szemünket a képernyőről egy rövid időre.
„…tira-rira rérerő, Csak egészség legyen, meg térerő!” – énekelte az Emil.RuleZ! nevű együttes már jó 23 évvel ezelőtt is. Ez az idézet szerintem igazabb mantrája jelenkorunk rohanó világának és emberének, mint valaha, miközben életmódjával mindent elkövet annak érdekében, hogy egészségét elveszítse. Ránk váró nagy feladat, hogy a „térerő” adta lehetőségekkel megtanul-junk hosszú távon úgy élni, hogy közben az egészségünk is megmarad, és ezt a példát gyermekeinknek is átadjuk.
