MÍG RÉGEBBEN A HOLDINGTÁRSASÁG VOLT A HÍVÓSZÓ ANNÁL, AKI MAGÁNSZEMÉLYKÉNT CÉGÉNEK ÉRTÉKESÍTÉSÉBE KEZDETT, ADDIG MÁRA MINDENKI BIZALMI VAGYONKEZELÉSBEN GONDOLKODIK A CÉGELADÁS ELŐTT. NEM ÁRT AZONBAN TISZTÁBAN LENNI AZZAL, HOGY BVK ALKALMAZÁSA KOMOLY ADÓZÁSI KOCKÁZATOT IS HORDOZHAT MAGÁBAN – AMINT ERRE SZÁMOS ADÓHATÓSÁGI ÁLLÁSFOGLALÁS IS RÁMUTATOTT.
Holdingtársaság vagy bvk?
Amennyiben magánszemély értékesíti az általa felépített céget, úgy a cégbe bevitt vagyon és az értékesítési ár közötti különbség adóköteles jövedelem. Márpedig ez nem egy esetben komoly adófizetési kötelezettséghez vezet, hiszen a cégbe bevitt vagyon sokszor nem haladja meg a kezdeti tőkeként megjelölt három millió forintot. Az így keletkezett jövedelem után magánszemélynek 15%-os szja-fizetési (és limitált szocho-fizetési) kötelezettsége van.
Holdingtársaság alkalmazásával az értékesítésen keletkezett jövedelem adómentessé tehető, ha azt megelőzően a magánszemély egy holdingtársaságot alapít, és abba beapportálja a társasági üzletrészt. Ilyenkor, az apportérték gondos megtervezése esetén, az értékesítésen nem keletkezik nyereség, és ezért adókötelezettség sem. Ennek a megoldásnak azonban a hátránya, hogy az lényegében csak egy adóhalasztást biztosít: abban a pillanatban, ahogy a magánszemély a holdingtársaságból a vagyont kiveszi, az adókötelezettség beáll.
Mi is a bvk, és miért jó?
A bizalmi vagyonkezelés egy olyan jogi konstrukció, amelyben a vagyonrendelő a tulajdonában lévő eszközöket egy másik szervezet vagy személy (a vagyonkezelő) részére adja át azzal a céllal, hogy a vagyont ő kezelje, és végső soron azt a kedvezményezetteknek kiadja. A bvk alapja a vagyonrendelő és a vagyonkezelő között kötött szerződés, ami rendelkezik a vagyonkezelés módjáról és a kedvezményezettek részére való vagyonjuttatás rendjéről. Csábítóan hat a bvk-k alapítására, hogy a vagyonkezelő akár maga a vagyonrendelő is lehet, ezért elérhető, hogy a vagyon ne kerüljön ki a vagyonrendelő végső kontrollja alól.
A bvk legfőbb, vállalateladási tranzakciókban kihasználható adóelőnye abban rejlik, hogy a vagyonkezelésbe átadáskor a felek a vagyont piaci értékre átértékelhetik. Ezt követően pedig, ha a bvk a vagyont közeli hozzátartozóknak mint kedvezményezetteknek kiadja, úgy az csak akkor adóköteles, ha a kedvezményezett által megszerzett vagyon értéke magasabb, mint a vagyonkezelésbe adáskor megállapított érték.
A fentieket szemléltessük egy példával. Tegyük fel, hogy a céget a magánszemély 3 millió forint törzstőkével alapította, és ennél több vagyont nem is tett be a társaságba működése során. A magánszemély a társaságot 1 milliárd forintért kívánja értékesíteni. Amennyiben a magánszemély a társasági részesedést az értékesítést megelőzően, ezen 1 milliárd forintos értéken a bvk-ba beteszi, azt a bvk-n keresztül értékesíti, majd ezt az 1 milliárd forintot a magánszemély kedvezményezettnek kiadja, úgy az így realizált 997 millió forint jövedelem az azt végső soron megszerző magánszemélynél (a kedvezményezettnél) nem lesz adóköteles. Ez pedig – a holdingtársaságokkal szemben – lehetővé teszi azt, hogy adókötelezettség a jövedelemhez hozzájutó magánszemélynél adómentes legyen.
És amire figyelni kell
Az adójogszabályok mind általános jelleggel, mind pedig adónemenként külön-külön tartalmaznak a rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó kritériumokat. Eszerint az adózó az adószabályokban nyújtott előnyöket csak akkor élvezheti, ha az eljárása megvalósítja az adott jogszabály célját, rendeltetését.
A bizalmi vagyonkezelés elsődleges célja vagyonok tartós kezelése és generációk közötti átadásának elősegítése. Amennyiben egy, a cégértékesítésre létrehozott vagyonkezelési konstrukció ezt nem valósítja meg, úgy az adózási kedvezmények nem vehetők igénybe.
Az adóhatóság és a Pénzügyminisztérium közelmúltbeli állásfoglalásai szerint, ha a bizalmi vagyonkezelés létrehozásának célja kizárólag az adóterhek csökkentése, és a vagyonkezelő létrehozásának nincs valós, igazolható gazdasági indoka, úgy megállapítható a rendeltetésszerű joggyakorlás követelmények sérelme. Ilyenkor az adóhatóság az adófizetési kötelezettséget úgy állapítja meg, mintha a vagyonkezelési jogviszony létre sem jött volna. Kifejezetten ilyennek minősíthető egy olyan konstrukció, amelyben nagyon rövid időn belül kerül sor a bvk létrehozására, a vagyonelem (adott esetben társasági üzletrész) bvk részére való átadására, ezen üzletrész értékesítésére, és az így befolyó vagyon kedvezményezettek részére való kiadására. Tovább rontja a helyzetet, ha a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és (részben) a kedvezményezett személye megegyezik az ilyen struktúrákban. Annak tehát, aki a bvk adózási előnyeit ki akarja használni, érdemes a struktúrája összes körülményét egy vagyonkezelésben jártas adótanácsadóval megvizsgáltatnia.
Szintén résen kell lenni a vagyonrendelési érték meghatározásánál. Bár a jogszabály ilyen kötelezettséget tételesen nem állapít meg, de a felek akkor járnak el prudensen és adózásilag támadhatatlan módon, amennyiben a vagyonkezelésbe átadandó vagyonelemek tekintetében azok szokásos piaci árát jelölik meg. Ráadásul ahhoz, hogy ezt az értéket az adóhatóság utólag ne kifogásolja, célszerű azt a vagyonrendeléskor külső piaci értékeléssel is alátámasztani.
