BEATORBIT – BUDAPEST LEGÜTŐSEBB ÉLMÉNYE – INTERJÚ BUDAI LÁSZLÓVAL ÉS BALLA TAMÁSSAL

A BEATORBIT EGY RITMIKUS JÁTÉK, TÖRZSI DOBOLÁS 21. SZÁZADI KÖNTÖSBEN. HAT JÁTÉKOS EGY HATSZÖG KÖRÜL ÜL, MINDENKINEK KÉT DOBJA VAN, ÉS KÜLÖNBÖZŐ ZENÉKRE KELL JÁTSZANI A VELÜNK SZEMBEN LÉVŐ RÉSZTVEVŐ MÖGÖTTI VETÍTÉS ALAPJÁN. EGY KOMPLEX AUDIOVIZUÁLIS ÉLMÉNY, CÉLJA, HOGY BEKERÜLJÜNK A „FLOW”-BA. A KÖZÖSSÉGI KIKAPCSOLÓDÁS ÚJ, RENDKÍVÜL ÖTLETES FORMÁJA. MI, MINT CONCORDE MB PARTNERS EGY CSAPATÉPÍTŐ KERETÉBEN PRÓBÁLTUK KI, ÉS AZÓTA IS A BŰVÖLETÉBEN VAGYUNK. A CSAPAT KÉT TAGJÁVAL, BUDAI LÁSZLÓVAL ÉS BALLA TAMÁSSAL BESZÉLGETTÜNK.

Honnan jött az ötlet?

B.L.: Ennek a megértéséhez kicsit messzebb vissza kell nyúlnunk az időben. Korábban is az úgynevezett „active entertainment” vagy „experience design” megnevezé-sekkel fémjelezhető iparágban tevékenykedtünk, szabadulószobákat hoztunk létre és üzemeltettünk – Londonban Hinthunt néven. A szabadulószobáknak azt a verzióját, hogy relatíve kis helyen – vagyis egy szobában –, egyórás időtartamra bezárunk embereket, azt mi találtuk ki, és „termékesítettük” először Londonban, ami 1-2 éven belül már maximális kapacitáskihasználtsággal működött. Azóta a kifinomított koncepció már 7-8 külföldi nagyvárosban is elérhető franchise partnereinken keresztül, például Párizsban, Dubaiban, Johannesburgban, Moszkvában. Nyolcévnyi tapasztalat alapján azt látjuk, hogy nagyon fragmentált a piac, rendkívül nehéz egy erős márkanevet kialakítani. A fogyasztók úgy viselkednek, hogy miután kipróbáltak egy szobát, utána a versenytársét nézik meg legközelebb. Ez ellen úgy lehet védekezni, ha sok szobával rendelkezel, de annak komoly beruházási költségei is lehetnek. Ráadásul nehéz az árazásban érvényesíteni a prémium minőséget, vagyis elkölthetsz rengeteg pénzt arra, hogy egy szép lokáción alakíts ki egy szobát, aminek a berendezése nagyon kifinomult és részletgazdag, nem fog megtérülni a befektetés.

Mindezt követően négyen tulajdonosok leültünk egy asztalhoz, és papírra vetettük az összes tanulságot, amit a szabadulószobák kapcsán szereztünk, és találtuk ki az új „active entertainment” projektünket. A dobolás ötlete Nagy Attilától származik, sok évvel ezelőtt a Sziget Fesztivál egyik hajnalán azt vette észre, hogy emberek elkezdenek dobolni kukákon, illetve mindenféle egyéb dolgon, ami a kezük ügyébe került. Aztán egyre többen csatlakoztak hozzájuk, a dobolók megtalálták a közös ritmust, amiből aztán egy óriási közösségi élmény kerekedett, és ez nagyon megmaradt Attila számára. A dob ugyebár a legősibb hangszer, a törzsekben rituális, közösségi tevékenység volt a dobolás. Ezt az ősi ritmust, ami bennünk van, akár a szívünk dobbanása, akarjuk előhozni az emberekből, ami egy abszolút „flow” élményt jelent. Persze egy modern köntösben, ami a nyüzsgő városi emberek érdeklődését fel tudja kelteni.

A szabaduló szobák tanulságai alapján egy olyan koncepciót akartunk, ami egy standardizált hardverből áll, így könnyebb például a gyártás vagy a karbantartás. Legyen egyszerű és letisztult, de mégis nyűgözze le egy kicsit azt, aki belép a helyiségbe. A résztvevők körben – pontosabban egy hatszög körül – ülnek, egymással szemben, mintha egy tűz körül lennének. Mindenkinek két dobja van, amik elektronikus dobfelületek, ezáltal a hangzásuk állítható, és egy rendszerbe vannak kötve, ami érzékeli, hogy pontosan mikor ütötték meg a dobot. A játékosok mögött projektorokkal vetítünk a falra, így gyakorlatilag a veled szemben ülő mögé nézve látod, hogy mikor és melyik dobot kell megütni a segítő pöttyök alapján, gyakorlatilag úgy, mint a Guitar Heroban. Mindezt hangulatfestő vizualizációval egészítettük ki. A dobolás pedig zenére történik, ezáltal egy komplex audiovizuális élményt nyújtunk.

A termékfejlesztés pedig iteratív módon történt. Először kartonpapírból építettük meg a szobát, majd fából, figyeltünk arra, hogy megfelelő legyen az akusztika, hogyan tudjuk elhelyezni a hang- és fénytechnikát úgy, hogy ne legyen zavaró. Sokat gondolkoztunk azon, hogy hány személyes legyen – a négy még kevés volt, a nyolc már sok, utóbbi esetben a résztvevők könnyen be tudták zavarni egymást. A hat fő bizonyult ideálisnak, ez tudta leginkább megadni a „flow” élményt, ekkora létszámnál tudtak leginkább összehangolódni az emberek.

Hogyan választottatok zenéket, illetve hogyan határoztátok meg, hogy mit kelljen dobolni?

B.T.: Az alapítók közül senki sem tud dobolni, viszont ismertek engem. Én még gyerekkoromban, autodidakta módon tanultam meg dobolni, azóta számos zenekarban is játszottam. Csatlakoztam a csapathoz, és azóta is én felelek a zenei tartalomért. Kezdetben ismert dalokkal próbálkoztunk, mint a Queentől a We Will Rock You vagy Michael Jacksontól a Billie Jean, Tankcsapda, Red Hot Chili Peppers. Ekkor még csak a hardver készült el, a szoftver hozzá nagyon kezdetleges volt. Így kvázi manuálisan pakoltam a pöttyöket, hogy mikor mit kelljen leütni, de nagyon mű volt a hangzás ezáltal. Aztán ahogy fejlődött a szoftver, eljutottunk oda, hogy fel tudtam dobolni a számokat, amit a rendszer rögzített. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a pontos kézrend, mi az, amit olyan emberek is el tudnak dobolni, és tudják élvezni, akik még soha életükben nem fogtak meg egy dobverőt, ugyanakkor ne legyen unalmas a szakavatottak számára sem.

Ahogy mondtam, először slágerekkel próbálkoztunk, és tesztcsapatokat szerveztünk, ezekből a visszajelzésekből fejlődött tovább a rendszer. Az első tanulság az volt, hogy a közismert számok két dobra leegyszerűsítve már túlságosan unalmassá váltak, valamint az nagyon ritkán fordul elő, hogy egy adott dalt mindenki szeret. Ha pedig valaki nagyon nem kedvel egy számot, az rá nyomja a bélyegét a hangulatra. Emiatt elkezdtünk úgynevezett „stock music” weboldalakon számokat keresni – számos reklámhoz ilyen oldalakról szoktak zenéket válogatni. Több ezer dal közül választottam ki azt a mintegy kétszázat, melyekre elkezdtem dobolni, és végül leszűkítettem ötven dalra, amikből már a szobában állítottuk össze közösen a végleges listát. Érdekes tapasztalat volt az is, hogy több számról, amiről előzetesen azt gondoltam, hogy szuper, benn a szobában dobolva már nem adta meg azt az élményt, amit kerestünk. Arra is figyeltünk, hogy legyen nagyon változatos a zenei élmény: pop, rock, hip-hop, dubstep, techno, country és még számos műfaj képviselteti magát a repertoárban.

Jelenleg öt zenei programból választhatnak az érdeklődők. Mindegyik program egy órás, ami 8-15 számot jelent, és mindegyik egy rövid bemelegítéssel kezdődik, ugyanis kell, hogy a résztvevők kicsit ellazuljanak, belefeledkezzenek a játékba. Két standard válogatást állítottunk össze, amik műfajilag egészen változatosak, ezek keverékéből pedig létrehoztunk egy családi verziót, ami egy könnyített változat, figyelve az idősebbekre és a gyerekekre, valamint készült egy pro verzió is, ami szintén ugyanazokat a számokat tartal-mazza, csak nehezebb, összetettebb kézrend szerint kell dobolni. A legutóbbi programunk pedig az Around the World nevet kapta, ami egy világzenei válogatás hat kontinensről, összesen húsz számmal. Ezt inkább azoknak ajánljuk, akik kipróbálták már a BeatOrbitot, és szeretnének még jobban elmélyülni a játékban.

Mikor és hogyan indultatok el? Milyen volt a fogadtatása a BeatOrbitnak?

B.L.: A szabaduló szobához hasonlóan Londonban nyitottuk meg az első helyünket. Körülbelül egy év kellett ahhoz, hogy elérjük a közel teljes foglaltságot. A kezdetekkor viszont komoly kihívást jelentett marketing szempontból, hogy miként adjuk át az üzenet, hogy akkor is élvezni fogod és menni fog, ha korábban még sohasem doboltál. Hogy ez valójában a „flow” élmény eléréséről szól, amit barátokkal, családdal, ismerősökkel vagy akár idegenekkel együtt érsz el, a dob csak egy eszköz ehhez. A leghatásosabb marketing eszköznek a rövid videók bizonyultak, brit anyanyelvű embereket kértünk fel, akik körülbelül fél percben magyarázták el a BeatOrbit lényegét. Mivel ez egy teljesen új termék, szórakozási forma volt, ezért edukálni kellett az embereket. Aztán persze ahogy egyre többen próbálták ki, egyre nagyobb szerepe volt annak, hogy szájról szájra terjedt a hírünk, akik voltak nálunk, elmesélték ismerőseiknek. A visszatérő ügyfelek aránya is nagyon magas. Tripadvisoron például szinte kizárólag maximális értékelést kaptunk. Olyan is többször előfordult már, hogy aki visszatért, ugyanazt a programot szerette volna újra végigjátszani, mert annyira tetszett neki. A számok végén a rendszer mutatja, hogy az összes leütésből hányat teljesítettél pontosan, így akár magaddal, akár a társaiddal is tudsz versenyezni.

B.T.: Nagyon gyakran látjuk azt is, hogy úgy mennek be a szobába az emberek, hogy nekem biztos nem fog menni, mert botfülű vagyok, és nincs ritmusérzékem, de kifelé már úgy jönnek, hogy fülig ér a szájuk a mosolytól. Ugyanakkor voltak dobosok is, akik szintén nagyon élvezték. Nagyon változatos a látogatóink összetétele. Érkeztek már hozzánk családok nagyszülőkkel és gyermekekkel, céges csapatépítők, baráti társaságok, házassági évfordulót ünneplő párok, általános iskolás színjátszó csoport. Londonban úgy működtettük a rendszert, hogy lehetett egész szobát foglalni, tehát, ha kevesebben is voltak, mint hat fő, akkor is övék volt a teljes szoba. Emellett pedig lehetett úgy is jelentkezni, hogy ha kevesebben vannak, akkor idegenekkel töltjük fel az üres helyeket. Ez utóbbi verzió is sikeresnek bizonyult, ilyenkor úgy láttuk, mintha kicsit jobban előtérbe kerülne a versenyérzet, de ezt leszámítva amúgy is annyira elmélyülnek az emberek a dobolásban, hogy kevésbé számít, ki ül melletted.

Hogyan érintette a működéseteket a koronavírus megjelenése?

B.L.: Sajnos teljesen be kellett zárnunk a helyet. Márciusban rohamosan elkezdett visszaesni a foglalás, igyekeztük hirdetni, hogy minden program után a szobát is és a levegőt is fertőtlenítjük, de ez már nem segített. Végeztünk egy szcenárióelemzést, és ez alapján úgy döntöttünk, hogy a londoni működést felfüggesztjük. A mai napig nem tudtuk újra kinyitni a helyet. Ezért hazahoztuk az egyik szobát Budapestre, és összesen két szobával megnyitottunk. Korábban itt folyt a gyártás és a termékfejlesztés. Nem akartunk teljesen leállni. Most sokat foglalkozunk a termék további fejlesztésével, illetve a budapesti két szobánk üzemeltetésével, amit akár kis létszámban is le lehet foglalni egy-egy program erejére, de akár fél napra is lehet bérelni, például céges csapatépítésre, 12–24 főnek ideális lehet, valamint cateringet is tudunk biztosítani.

Mik a hosszabb távú terveitek?

B.T.: Ezt a koronavírusos időszakot fejlesztéssel, piacelemzéssel és a lehetőségeink feltérképezésével tervezzük áthidalni. Termékfejlesztés kapcsán kísérletezünk zenei szempontból kicsit meditatívabb jellegű programmal, ami kifejezetten a törzsi élményt szeretné visszahozni, improvizatívabb, amit inkább olyanok számára tervezünk, akik már jártak nálunk, kicsit gyakorlottabbak. Másik irány a vetítés fejlesztése, jelenleg mind a hat kivetítő ugyanazt mutatja, ezt szeretnénk átalakítani úgy, hogy mindenkinek tudjon egyéni visszajelzést adni.

B.L.: Ezen túl pedig a jövőbeli növekedésünket szeretnénk előkészíteni. Sokan érdeklődtek potenciális franchise együttműködésről Európa sok országából, de az Egyesült Államokból és Új-Zélandról is. Ezek kapcsán most inkább kivárunk, az időzítés ugyebár kulcskérdés. Szeretnénk általunk fontosnak tartott nagyvárosokban saját helyeket is létrehozni. Az eddigi visszajelzések alapján úgy látjuk, hogy kortól, nemtől, mindenféle hovatartozástól függetlenül mindenki élvezte a BeatOrbitot, ezért gyakorlatilag a világ bármely táján működtethetnénk szobákat.

Ezen túl keresünk befektetőket is, önerőből limitált, hogy meddig tudunk eljutni. A szoba létrehozásának közel sem elhanyagolható a beruházási igénye, illetve, főként nyugati nagyvárosokban, a bérleti díjak is magasak tudnak lenni, fontos a lokáció. Egy befektetővel viszont gyorsan lehetne skálázni. Szakmai befektetőnek nagyon örülnénk, akinek van tapasztalata az „active entertainment” szegmensben, de még nagyon fiatal a koncepció, ezért pénzügyi befektető bevonása lehet inkább reális.