A SZERZŐK ARRA VÁLLALKOZNAK KÖNYVÜKBEN, HOGY RÉSZLETESEN KÖRÜLJÁRJÁK A ZAJ JELENSÉGÉT. A ZAJT A KÖNYV KERETEIN BELÜL ÚGY DEFINIÁLJÁK, MINT A DÖNTÉSEK NEM KÍVÁNT VÁLTOZATOSSÁGÁT. TEHÁT ZAJ OLYAN HELYZETEKBEN FORDUL ELŐ, AMIKOR EGY DÖNTÉS KIMENETELÉTŐL AZT VÁRJUK, HOGY AZ A DÖNTÉSHOZÓ SZEMÉLYÉTŐL FÜGGETLENÜL EGYFORMA EREDMÉNYT MUTAT: PÉLDÁUL, HA KÉT ORVOS AZONOS INFORMÁCIÓKAT FELHASZNÁLVA ELTÉRŐ DIAGNÓZIST ÁLLAPÍT MEG EGY BETEGNÉL, AKKOR FELTEHETŐEN LEGALÁBB AZ EGYIKÜK TÉVED. A KÖNYV VÁLTOZATOS PÉLDÁKON KERESZTÜL VEZETI VÉGIG AZ OLVASÓT KÜLÖNBÖZŐ SZITUÁCIÓKON, A KRIMINALISZTIKÁTÓL KEZDVE A CÉGEKBEN A HUMÁN ERŐFORRÁS FELVÉTELÉIG.

Az emberi döntéshozatalt számos tényező befolyásolja, legyen szó arról, hogy milyen a döntéshozó hangulata, milyen időjárás van, vagy akár az is, hogy az a focicsapat, amelyiknek szurkolunk, megnyerte-e hétvégén a meccset. Ráadásul a döntéshozatalban sokszor könnyen befolyásolhatók vagyunk: például egy kutatás kimutatta, hogy eltérően választanak az emberek egy étteremben az étlapról abban az esetben, hogyha a kalóriaszám az étel neve mögött vagy előtt kerül feltüntetésre. A mindennapokban számos döntés születik: eltérés lehet abban, hogy más-más bírók milyen ítéletet hoznak egy üggyel kapcsolatban; egy orvos egy adott nap melyik szakaszában ír fel több fájdalomcsillapítót; hogyan értékelik a vezetők beosztottjaik teljesítményét, és természetesen még sorolhatnánk a további példákat. Hasonló esetekben megjelenhet a zaj is. A könyv szerzői pedig a fogalmak bemutatásán túl javaslatot tesznek arra vonatkozóan, hogyan érdemes a döntéshozatali folyamatokra tekinteni, azokat akár átalakítani annak érdekében, hogy csökkentsük a zajt. A könyvben tárgyalt szakmai döntések sokfélék lehetnek (előrejelzések, értékelés stb.), és ezeknél mind-mind jelen lehet a zaj. Mielőtt azonban ezeket tárgyalnánk, érdemes röviden megismerni a fogalmakat (melyek eredetileg egyenként statisztikai jelentőséggel is bírnak).

Torzítás vs. zaj

Egy-egy döntésnél alapvetően kétféle hiba jelenik meg egyszerre, ez a torzítás és a zaj. Minden szituációban eltérhet ezek mértéke. Akkor beszélhetünk torzításról, ha ugyanabban a döntési szituációban a hibák jelentős aránya egy irányba mutat, vagyis egy irányba torzít. Például, ha megkérünk több szakértőt, hogy egy cég piaci részesedését becsülje meg, és ezen becslések átlaga 30%, de a valóságban csak 20%, akkor a döntések +10%-ot torzítanak. A torzításra tehát úgy tekinthetünk, mint arra az átlagos hibára, amit elkövettek a döntéshozók. A zaj ugyanebben az esetben pedig azt a szórásértéket fogja jelenteni, amennyivel a szakértők eltérnek az átlagtól. Ugyanakkor nem csak számszerű esetekre kell gondolnunk: talán az egyik legmeglepőbb példa a könyvben, hogy még az ujjlenyomatok össze-hasonlításánál is, bár ritkán, de eltérő véleményre tudnak jutni a szakértők azzal kapcsolatban, hogy egy adott bűncselekmény kapcsán megtalált ujjlenyomat egyezik-e a vádlott ujjlenyomatával – pedig ebben a kérdésben is azonos szakmai döntést várnánk a szakértőktől.

A zaj megjelenési formáiról

A könyv fókuszában azon szakemberek által hozott döntések állnak, akik egyébként egymással felcserélhetők – tehát nem számít, ki hozza meg az adott döntést. Azon szervezetekben, ahol ilyen jellegű döntések vannak, a zajra a rendszerzaj kifejezést használják a szerzők, melyet további összetevőkre tudunk bontani: szintzaj és mintazaj. Szintzajként kerül definiálásra az, amikor a döntések azért térnek el egymástól, mert az egyes döntéshozók között általános eltérés van (pl. egy bíró bizonyos eseteket tekintve szigorúbb, más pedig engedékenyebb). A mintazaj ezzel ellentétben arra vonatkozik, hogy egy adott döntéshozó is tud az egyes eseteknél különböző módon viszonyulni a döntési szituációhoz (pl. egy bíró általában engedékeny, de ha visszaeső bűnelkövetőről van szó, akkor nem). Az adott döntéshozóra jellemző mintázatnak egy része általában állandó, ugyanakkor vannak olyan tényezők, amik csak az adott döntéshozatal időpontjában érvényesek (pl. hangulat), ezt alkalmi zajnak nevezik a szerzők.

Hogyan lehet változtatni a döntési folyamatokat?

Bár a szervezetek dolgozhatnak azon, hogy csökkentsék a torzítás vagy a zaj mértékét, a szerzők úgy érvelnek, hogy utóbbira általában kevesebb hangsúly kerül. Éppen ezért a döntéseket szerintük érdemes úgy megközelíteni, mint az egészségvédelmet. Tekintsük például a kézmosást: a kezünket azért mossuk elővigyázatosságból, hogy a szervezetünk ne találkozzon ismeretlen kórokozókkal. Úgy érvelnek, hogy a mindennapi életben, a döntések vonatkozásá-ban is, döntési higiénia kialakítására kell törekedni. Ennek érdekében szükséges felmérni, hogy milyen előzetes lépéseket tehetünk meg annak érdekében, hogy csökkentsük a zajt, azaz a döntések nem kívánt változatosságát. Ennek érdekében például érdemes lehet különböző szituációkban több független döntés-hozó döntését összegezni, átgondolni, a döntéshozó-nak milyen információk állhatnak rendelkezésre, amik befolyásolhatják (pl. az ujjlenyomat-szakértőknél több vizsgálat után arra jutottak, hogy egy adott bűnügy kontextusát a szakértő felé feltárni a döntéshozatal során csak minél később érdemes lehetővé tenni), általánosságban pedig érdemes a döntéshozatali folyamatokat azonosítani és akár külső szakértő bevonásával ellenőrizni.

Összegzés

A legtöbb esetben a zaj különböző összetevőit (szintzaj, mintazaj) nehéz mérni, éppen ezért körültekintően kell eljárni annak felmérésekor. Cél lehet az is, hogy a zaj csökkentéséből konzisztensebb döntések mellett akár hatékonyságot, költségmegtakarítást stb. érjen el az adott szervezet. A könyvet azoknak javasoljuk, akik maguk is rendszeresen hoznak különböző szakmai döntéseket (vagy támaszkodnak rájuk) és más területekről vett példákkal is szívesen megismerkednek. Az itt említett eseteken felül sok egyéb kapcsolódó téma is érintésre kerül (csoportos döntéshozatal, szuperelőrejelzők stb.).

A szerzők korábbi könyveikben is részletesen foglalkoztak az emberi döntéshozatalt érintő kérdésekkel, példák:

  • Daniel KaHneman – közgazdasági Nobel-emlékdíjas pszichológus. A Gyors és lassú gondolkodás című könyv szerzője (HVG Kiadó, 2012).
  • Olivier Sibony – több éves nemzetközi tanácsadó cégnél szerzett tapasztalat után egyetemi professzor Párizsban (HEC Paris). A Döntéshozatali csapdák című könyv szerzője (HVG Kiadó, 2021).
  • Cass R. Sunstein – jogi professzor a Harvardon. A Nudge – a pénzügyi válság után – Jobb döntések egészségről, pénzről és boldogságról című könyv társszerzője (Manager Könyvkiadó, 2011).