NOVEMBER KÖZEPÉN KERÜLT SOR A III. VÁLLALKOZÁSKUTATÁSI KONFERENCIÁRA BUDAPESTEN. A KÉTNAPOS RENDEZVÉNY SORÁN TÖBB OLYAN KUTATÁSI EREDMÉNYRŐL SZÓLÓ ELŐADÁS IS ELHANGZOTT, AMELYNEK DIREKT RELEVANCIÁJA LEHET A CÉGÉRTÉK OLVASÓI SZÁMÁRA. EZEK EGYIKE A PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM KÉT MUNKATÁRSÁNAK, VARGA ANNA RÓZÁNAK ÉS RIDEG ANDRÁSNAK A MUNKÁJA, MELY A CSALÁDI VÁLLALKOZÁSOK ELEMZÉSÉRE FÓKUSZÁLT.

Tanulmányuk fő mondanivalója megerősíti azt, amit mi is régóta kiemelünk a családi KKV-k kapcsán: működésük nem eléggé formalizált, azaz nem „kiszerelt”, ami ugyan a céget sok évig nem hátráltatja látványosan a fejlődésben, de akár generációváltásnál, akár egy adott esetben szükségessé vagy lehetségessé váló adásvételi tranzakció esetén is nehézséget okoz. Cikkünkben a két szerző tanulmányára támaszkodunk, és köszönjük nekik az együttműködést.

Európában az elemzések szerint az összes vállalat 70–90%-a családi tulajdonban van. Az Opten Informatikai Kft. céginformációs weboldala szerint 2021-ben a magyarországi vállalatok legalább 70%-ában egyértelműen beazonosíthatók voltak a családi kapcsolatok. A családi alapon szerveződött vállalkozások jelentős száma miatt fontos tehát, hogy pontos képet kapjunk ezekről a cégekről.

Varga Anna Róza és Rideg András kutatásukat a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának KKV versenyképesség kutatócsoportján belül készítették. A mintában szereplő adatok gyűjtése 2018–2020 között zajlott. A végső minta 738 magyar kisvállalkozás adataiból áll (a mintában szereplő átlagos vállalkozás 24 alkalmazottat foglalkoztat, és tizenkilenc éves piaci tapasztalattal rendelkezik); a mintában szereplő cégek 44,4%-a családi vállalkozás és 55,6% nem családi vállalkozás volt. A szerzők a családi vállalkozásokat az Opten cégkapcsolati háló elemzése segítségével azonosították be a mintában, azaz azt, hogy egy vállalkozás családi vagy nem családi jellegű volt, nem önbevallás, hanem kutatói elemzés alapján osztották be.

A kutatás eredményei egybevágtak saját tapasztalatunkkal a családi vállalkozások kiszereltsége tekintetében, ugyanakkor annyiban meglepőek voltak, hogy a mintában szereplő nem családi KKV-k viszont az általunk tapasztaltnál jobban voltak strukturálva. Részletesebben: az eredmények szerint a családi tulajdonú vállalkozásokra kevésbé jellemző strukturált menedzsment, a formális teljesítményértékelési és javadalmazási rendszer használata, valamint kevésbé szofisztikált az információs és az általános értelemben vett működési rendszerük; a kutatók úgy találták, hogy a családi vállalkozásoknak érdemes lenne például formalizált HR-folyamatok kialakításával gördülékenyebbé tenni a kisebb vállalatok működését.

Stratégiai tekintetben a kutatók eredményei alátámasztották a szakirodalmi megállapítást, miszerint a hosszú távú szemlélet és gondolkodás szignifikánsan (elemzésükben 2,652-szoros esélyhányadossal) megkülönbözteti a családi vállalatokat a nem családi KKV-któl. A Magyarországon működő családi vállalatok lényegesen szorosabb kapcsolatot ápolnak a helyi piacokkal, viszont kevésbé innovatívak, mint a nem családi cégek. A helyi beágyazottság így versenyelőnyt jelenthet a családi kisvállalatoknak. Kevesebb egyedi termékkel rendelkeznek, de értékesítési csatornáik sokrétűek.

Mi mindebből a tanulság? Mi úgy látjuk, hogy ez a kutatás is csak kihangsúlyozza, amit mi a Cégérték hasábjain és sok más fórumon is gyakran elmondunk, és a Cégérték 2020. februári, 102. számában, „Családi cégek és irányításuk” cím alatt részletesen is kifejtettünk (https://cmbp.hu/category/cegertek/ 2020-februar): a hazai családi KKV-knak bőven vannak még cégszervezési és cégkiszerelési feladataik, amelyek mind a cég fenntarthatóságát, és ennek következtében értékét növelik. A kutatás érdekes eredménye ehhez képest az, hogy ez alapján úgy tűnik, ebben a feladatban a nem családi tulajdonban lévő KKV-k előrébb járnak.

A kutatás megtalálható: Varga Anna Róza – Rideg András (2022): Családi vállalatok a kkv szektorban. Kisvállalati gazdálkodás és menedzsment – a versenyképességi megközelítés, Akadémia Kiadó, megjelenés alatt.