A JOGI ÁTVILÁGÍTÁST SOKAN CSAK EGY FELESLEGES NYŰGKÉNT ÉS A TRANZAKCIÓ FORMÁLIS FELTÉTELEKÉNT ÉLIK MEG. A VALÓSÁGBAN AZONBAN NEM EGY TRANZAKCIÓ HIÚSULT MÁR MEG AZ ÁTVILÁGÍTÁS SORÁN. CIKKÜNKBEN KIS ÍZELÍTŐT KÍVÁNUNK ADNI, HOGY MILYEN OLYAN JOGI PROBLÉMÁKRA DERÜLT MÁR FÉNY EGY ÁTVILÁGÍTÁS SORÁN, AMELYEKEN A FELEK NEM TUDTAK TÚLLÉPNI.
Egy vállalatfelvásárlási tranzakció természetes velejárója az, hogy a vevő átvilágítja a megvenni kívánt céget – műszaki, pénzügyi, adózási és jogi oldalról egyaránt. Ennek célja, hogy a vállalat működésében rejlő hiányosságokat, kockázatokat a vevő felmérje, azokat „beárazza”, és beépítse az általa reálisnak tartott cégértékbe. Ez sokszor kinyitja a vételárról szóló alkufolyamatot. Nem ritkán azonban az is előfordul, hogy a vevőjelölt olyan jogi problémát tár fel, amely a tranzakció meghiúsulásához vezet.
Nem transzparens javadalmazási struktúrák
Egy társaság ott farag a költségeken, ahol tud. Hazánkban még ma is jelentősek a munkabérhez fűződő közterhek, néhány évvel ezelőtt pedig azok kirívóan magasak voltak. Nem egy társaságot ösztönzött ez arra, hogy „adókímélő” jövedelemkifizetési struktúrát hozzon tető alá.
A kérdéses ügyben egy szoftvertársaság javadalmazási rendszerének fontos eleme egy offshore társasághoz kötődő konstrukció volt. Egy, a tulajdonosokhoz kötődő adóparadicsomi társaságon keresztül megfuttatott, kölcsönökkel és tartozáselengedésekkel tarkított struktúra végén a társaság szoftverfejlesztői közteher-mentesen tudták jövedelmük jelentős részét megkapni. A magyar társaság iránt egy nagy, amerikai, tőzsdén jegyzett szoftveróriás érdeklődött. A tárgyalásaik során a jövedelemstruktúra piros lámpákat kezdett el villogtatni a szoftveróriás központjában, és egy körülbelül 10-15 fős jogász és compliance csapat kezdte el a kifizetés struktúráját vizsgálni. Végső soron arra a következtetésre jutottak, hogy az ezzel járó jogi, adózási és reputációs kockázatot nem kívánják elvállal-ni. Az ügylet a jogi átvilágítás szakaszában véget is ért.
Amikor egy szerződéses partner mindent borít
Sok szerződésben szerepel úgynevezett „change of control” klauzula, amely alapján az egyik szerződő fél jogosult a szerződés felmondására vagy valamely szerződéses előny érvényesítésére, ha a partnere tulajdonosi struktúrájában jelentős változás áll be. Egy vállalatfelvásárlás eredménye rendszerint pont egy ilyen tulajdonosváltozás.
Az adott tranzakcióban a megvenni kívánt társaság legfőbb vevőjével való szerződés tartalmazott egy ilyen change of control kikötést. Az adott vevői szerződés nélkül a társaság értéke lényegesen csökkent volna. Miután a jogi átvilágítás felvetette ezt a problémát, intenzív tárgyalások kezdődtek a szerződéses partnerrel, hogy nem lenne-e hajlandó erről a jogáról lemondani.
A szerződéses partner elzárkózott bárminemű kompromisszum elfogadásától – nem utolsósorban azért, mert ez nála egy standard, csoportszintű kikötés volt. Miután nem közeledtek az álláspontok, a vevő jobbnak látta, hogy más felvásárlási célpontot keressen.
A tranzakcióval együtt olykor a támogatás is elúszik
A támogatási szerződések komoly korlátozásokat tartalmazó feltételrendszereket alkalmaznak. Korlátozások vonatkoznak a támogatott társaság tulajdonosi struktúrájára, kkv minősítésére, de ugyanúgy a támogatással létrejött eszközök használatára és felhasználására is. Ez a feltételrendszer sokszor nem áll összhangban a potenciális vevő elképzeléseivel.
Az adott tranzakcióban a jogi átvilágítás során kiderült, hogy a potenciális vevő tulajdonszerzése a társaságban több szempontból is sértené az egyik támogatási szerződés rendelkezéseit. Ez azt eredményezte volna, hogy a tranzakciót követően a társaság több százmillió forintos támogatás azonnali visszafizetésére lett volna köteles. Tárgyalások indultak a támogató hatósággal arról, hogy módosítható-e a vevőjelölt érdekének megfelelő módon a szerződés, de ilyen kompromisszumot nem sikerült találni. Mivel a vevő nem kívánta bevállalni a támogatás visszafizetésének pénzügyi ódiumát, ezért az ügylet megfeneklett.
Mi lesz az engedélyekkel?
Egy társaság üzleti mozgásterét nagymértékben meghatározza, hogy milyen engedélyekkel rendelkezik. Míg egyes esetekben az jelent problémát, hogy lejár egy engedély, máskor az okoz kockázatot, hogy pusztán a hatóságok addigi kooperatív, habár nem feltétlenül jogszerű gyakorlatára támaszkodik a társaság.
A kérdéses ügyben a jogi átvilágítás feltárta, hogy hiányzik a társaság működéséhez elengedhetetlenül fontos egyik jegyzői engedély. Az eladó – mindamellett, hogy ezt a hiányosságot korábban nem észlelte – a hatósággal való eddigi pozitív és kooperatív kapcsolatát hozta fel érvként: az engedély hiányát eddig senki sem kifogásolta és senki sem rótta fel neki. A társaság tehát lényegében exlex állapotban működött.
A közigazgatási jogszabályok sajátosságainál fogva másfelől viszont nem is volt arra lehetőség, hogy a társaság megkérje azt az engedélyt, amire egyébként már jóval korábban szüksége lett volna. Azaz a vevő csak azt választhatta volna, hogy a társaság továbbra is a szürke zónában működik, és ki van téve a hatóságok jóindulatának. A vevő ezt a kockázatot nem kívánta bevállalni, és inkább elállt az ügylet folytatásától.
Konklúzió
Sokszor az eladók maguk sincsenek tisztában a társaságok működését érintő valamely alapvető jogi problémával. Más esetekben azok a jogi ügyek, amiket az eladók természetesnek tartanak, a vevő számára nem azok. Szintén előfordulnak olyan problémakörök, amelyek egy teljesen más kultúrájú vagy méretű vevő érkezése miatt keletkezhetnek. Ezek a helyzetek legtöbbször a jogi átvilágítás során jönnek elő, és okozhatnak kellemetlen meglepetéseket egy, már az eladó zsebében érzett tranzakciónál. Nem árt ezért a pezsgőt még nem betenni a hűtőbe a jogi átvilágítás megkezdése előtt.
Vezető ügyvéd
Jalsovszky Ügyvédi Iroda
