AHOGY A CÉGÉRTÉK KORÁBBI SZÁMAIBAN IS JELEZTÜK, REGIONÁLIS ÜZLETI FÓRUMOT INDÍTOTTUNK ÚTJÁRA. BÁR CÉLUL TŰZTÜK KI A KORÁBBI KONFERENCIÁINK ÖRÖKSÉGÉNEK FOLYTATÁSÁT, AZ ESZKÖZEINK ITT MÁSOK. A VÁLLALKOZÓKAT KÖZÉPTÁVON FOGLALKOZTATÓ, TRIVIÁLIS MEGOLDÁS NÉLKÜLI PROBLÉMÁKAT SZERETNÉNK FELSZÍNRE HÍVNI. EHHEZ PEDIG A 15-30 FŐS, CSALÁDIAS BESZÉLGETÉSEK ÉS A PROVOKATÍV TÉMAFELVETÉSEK JELENTHETNEK IDEÁLIS ALAPOT.

A keretek mindhárom eddigi alkalommal hasonlóak voltak: Orbán Krisztián a globális trendek hazai vállalatokra gyakorolt hatásairól, Szendrői Gábor és Nagy Kálmán kollégánk pedig a hazai tranzakciós piac sémáiról beszéltek. A cégtulajdonosok ezekhez jól kapcsolódtak, de ami még jobb, örömmel vitába is szálltak a felvetéseinkkel.

Az alapvetés kicsit borongós, részben borítékolható: az elmúlt 2-3 évben számos pofon érte a magyar tulajdonú középvállalatokat. Az EU-s beruházási támogatások és az államilag támogatott, olcsó források eddigi relatív bősége ellenére is fogy a levegőjük. A versenyhelyzetük pedig nem csak a multik keltette bérverseny miatt romlik. Erősít ezen a járadékvadász szereplők folyamatos térfoglalása is.
A két tűz közé szorult középvállalatok aztán napi szinten harcolnak a HR-kérdésekkel, függetlenül a hozzáadott értékük szintjétől. Ez a nyomás pedig nem is enyhül gyorsan.

Kecskeméten kezdtük, Tatán és Miskolcon folytattuk a tavaszi találkozókat. A közös beszélgetésekben akadtak közös elemek, a kihívások és bosszantó fejlemények mellett azért pozitívak is. Indulhatunk onnan, hogy az elmúlt évtizedekben hatékonyságra optimalizálták a világgazdaságot. Emiatt pedig az számos területen bizonyult extrém sérülékenynek az elmúlt 4-6 évben. A fájdalmas tapasztalatok viszont jó alapot teremtenek az ellátási láncok rövidítésére, függetlenül annak közvetlen és össztársadalmi költségeitől. Ez pedig, ahogy kihívást jelent a magyar tulajdonú középvállalkozások munkaerőért folytatott versenyében, úgy lehetőséget is teremt a beszállítói rendszerbe való bekapcsolódásra. Akár a cégek értékesítésére is – ha a külföldi szakmai befektető nem szeretné vállalni egy zöldmezős beruházás idő- és erőforrás igényét.

Annak őszintén örülünk, hogy minden alkalommal érdemi beszélgetés alakult ki. Az egész teremben és nem csak az egyes asztalok vendégei között. Így az adott régió véleményformáló cégtulajdonosaitól kaphattunk közeli képet az őket leginkább foglalkoztató kérdésekről. Ezeket a tapasztalatokat igyekszünk érdemben hasznosítani és csatornázni – a formátum már alakul.

Szerintünk nem kérdés, rajtunk ezért ne is múljon: találkozzunk évente ugyanott, még több városban. Ősszel a pécsi, győri és székesfehérvári alkalmakon is várjuk a beszélgetéseket, témában biztosan nem lesz hiány.