EGY RÖVID GYAKORLAT A KONVENCIONÁLIS GONDOLKODÁS MEGKÉRDŐJELEZÉSÉBEN, AVAGY HOGY LÁSSUK MEG AZT, AMIT MÁS NEM?

Peter Thiel, a könyv szerzője, filozófiát, majd jogot végzett a Stanfordon, és ehhez mérten is viszonyul az üzleti kérdésekhez. A PayPal volt társalapítója és vezérigazgatója, a Facebook, Spotify, Yelp, Airbnb, LinkedIn és a SpaceX első befektetőinek egyike. Korunk talán legsikeresebb kockázatitőke-befektetője. Legfőbb, általa hangoztatott befektetési stratégiája az önálló, független gondolkodás. A Nulláról az egyre című könyvében ebbe enged betekintést.

A cél a monopólium

Thiel egyik legfőbb állítása, hogy egy igazi kapitalista egyetlen célja a monopólium és nem a verseny. Ez cégtulajdonosként egyértelmű, hiszen egy monopolista nem csinál mást, mint a piaci erejéből fakadóan járadékvadászatba kezd, vagyis magas áron nem optimális minőségű termékeket és szolgáltatásokat értékesít. Tehát a társadalomnak rossz, míg a részvényeseknek jó.

Thiel szerint azonban az előbbi okfejtés tankönyvszagú, és nem állja meg a helyét egy olyan dinamikus környezetben, mint a világunk. Azzal érvel, hogy az üzletben a pénz vagy egy fontos dolgot vagy mindent jelent. Egy kiélezetten versenyző piacon, például a belvárosi éttermek esetén, a szereplőknek teljes mértékben a profitmaximalizálásra és az üzlet alapvető működésére kell koncentrálniuk. A túlélési célú inkrementális hatékonyságnövelés mellett nem marad idő és erőforrás tényleg nagyszabású és nem utolsó sorban hosszú távú fejlesztésekbe kezdeni.

Egy dinamikus környezetben a monopolista (például a Google) fenn akarja tartani a nem jogilag biztosított piaci helyzetét, amely fejlesztésekre sarkallja. Mivel a pénz neki „csak” fontos, de nem minden, ezért képes olyan termékeket és szolgáltatásokat piacra dobni, amelyek végül a fogyasztók számára is addicionális értéket teremtenek. Thiel ezt kreatív monopóliumnak nevezi, amely szerinte nemcsak az adott cégre és közvetlenül a fogyasztókra, hanem hosszú távon a társadalomra is pozitívan hat, hiszen eredménye az innováció.

 

A verseny a múlt másolását eredményezi

Marx szerint azért harcolunk, mert különbözőek vagyunk, míg Shakespeare szerint azért, mert túlságosan hasonlítunk. Thiel szerint a piacon az utóbbi történik, mivel az egymás lépéseit árgus szemekkel figyelő versenytársak sokszor azt másolják le a másikról, amely már működött. Ennek eredménye jellemzően egy ötlettelenségbe gyűrűző spirál, amelyben mindenki csak arra figyel, hogy a másik mit csinál, ahelyett, hogy előre néznénk. Mintha egy úszóversenyen mindenki csak oldalra, a mellette levő versenyzőre nézne, és gőzerővel tempózna a falba.

 

Kérdőjelezzük meg a dogmákat!

Elon Musk a mobilitást szeretné úgy megreformálni, hogy befektetők több milliárd dollárnyi felelőssége nyomja a vállát. Hannibál elefántokkal kelt át az Alpokon, hogy odaálljon Róma kapuja elé. Jurij Gagarin első emberként repült az űrbe. Mindannyiukat, elsősorban a bátorságukért tiszteljük. Ahhoz, hogy a fenti negatív spirált elkerüljük, és kialakítsuk a saját kreatív monopóliumunkat, Thiel azt javasolja, hogy legyünk bátrak. Thiel szerint bátor emberből kevesebb van, mint géniuszból. A befektető tovább megy, és kiemeli, hogy elsősorban nem a tömegnek kell ellentmondanunk, hanem önállóan kell gondolkodnunk. Gagarin például maga volt a korszellem, jellemzően nem mondott ellent az űrbe és később Holdra vágyó millióknak, valamint a rengeteg állami pénzből támogatott űrprogramoknak. A saját elhatározása alapján lett az első ember az űrben, amiért a mai napig emlékszünk a nevére.

A piacgazdaság Gagarinja a vállalkozó, akinek van mit veszítenie, hiszen a bőrét viszi vásárra, a fogyasztói társadalom játékszabályai szerint élet-halál harcot vív. A társadalom nagy részéhez képest relatíve irracionálisat cselekszik. Pontosan ezért fontos, hogy ezt egy olyan, dogmákat megkérdőjelező gondolkodás kísérje, amely végén akár egy kreatív monopólium is kialakítható.

 

Mi az a fontos igazság, amivel kapcsolatban kevesen értenek veled egyet?

Thiel a fenti kérdést teszi fel az állásinterjúkon, hiszen kockázati tőkebefektetőként pontosan olyan munkatársakat keres, akik önállóan gondolkodnak, és azonosítani tudnak olyan, még fel nem tárt igazságokat, amelyek tulajdonképpen a jövő egyetlen ismert építőkövei. A kérdésre több, szerinte rossz, választ is említ: nem jó az egészségügyi rendszerünk, és meg kell javítanunk, az USA egy kivételes ország, nincs Isten. Míg az első akár igaz is lehet, nagy valószínűséggel sokan egyetértenek vele, addig a másik kettő egy dogmatikus megállapítás, amely egy hit alapú vita egyik oldalát emeli ki.

Erre a kérdésre jellemzően a téveszmén alapuló közhiedelmek cáfolatai szolgálnak olyan válaszokkal, amelyek valódi lehetőségeket rejtenek. Thiel kiemeli, hogy ilyen esetekben azonban néha ijesztően újszerű gondolatok születnek, amelyek megfogalmazásához pont a fent részletezett bátorságra van szükség. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen gondolat mögé idő, pénz és személyes reputáció felsorakoztatása pedig szinte emberfeletti bátorságot igényel.

Thiel szerint azonban pontosan így tudunk nulláról az egyre jutni, ha saját vagy egy új piacon találunk egy olyan közhiedelmet, amelynek megkérdőjelezésével lehetőségünk nyílik egy kreatív monopólium építésére. Nagyon leegyszerűsítve  annyit üzen a Nulláról az egyre az olvasónak, hogy lássunk tovább az orrunknál, és legyünk bátrak!

 

Mindenkinek hasznára lehet, aki gondolkodni szeretne

Tekintve, hogy Thiel az üzlet és a gazdaság kérdéseit átfogóan, jellemzően a filozófia területéről indítva, de kellően leegyszerűsítve és a megfelelő analógiákkal tűzdelve taglalja, mindenkinek ajánljuk. A könyvben megfogalmazott alapelvek és gondolati sémák az élet minden területén alkalmazhatóak.