Kényszer eladások

Az elmúlt 2-3 hétben mintha megmozdult volna valami a cég-adásvételek piacán. a vállalkozók – a társadalom leggyorsabban ébredõ rétege – kezdenek szembenézni a világválság valóságával és „emésztik” az új realitásokat

Mik is ezek?
A vállalati szektor jelentős visszaesésre készül. Az autó-és építőipari cégek 20–30 százalékos kapacitás-kihasználtsággal lébecolnak. Az új autó eladások – az általános akciózás ellenére – januárban több mint 50 százalékkal estek. A kisker üzletek csak azért nem konganak, mert kirakatuk tele van eladatlan áruval. A korábban prosperáló cégek jelentős része fiókba dobta a 2009-es tervét és a túlélést tűzte ki célul. Profitelvárás nincs, a létszámcsökkentés és költség-tudatosság az úr. A visszaesés pszichológiája általánossá vált, így a válság pénzügyi krach nélkül is manifesztálódni fog.

A bankoknak nincs pénzük, és amit az államból és nemzetközi szervezetekből hitelkönnyítés címén kiénekelnek, azt is elspájzolják a második félév devizahitel-bedőléseinek veszteségeire. Felcsúti Péter nyilatkozta, hogy „nem látja a válság végét”, Csányi Sándor pedig a magazinok hasábjain üzen, hogy „őrizzük meg a nyugalmunkat”. Ha Ukrajna rádől a civakodó miniszterelnök asszonyra és a köztársaság elnökére, a magyar kormány nem lesz Dugovics Titusz, így a zöld bank csak az EBRD-ben reménykedhet.

A kormány szerinti 3,5 százalékos mínusz csak úgy jön össze, ha beleszámítjuk az állami és EU mankókat, a stagnáló közszférát és közüzemeket. A versenyszféra kétszámjegyű visszaeséssel számolhat. A tőzsde által szeptember óta bemutatott szabadesés 6 hónapos késéssel menetrend szerint letükröződik a reálgazdaságban. Aki a recesszió gyors elvonulásában reménykedik, annak érdemes nyomon követni az USA eseményeit, amely a gazdasági ciklusban fél évvel előzi meg Angliát és 12 hónappal jár az öreg kontinens előtt, de még nem látja a gödör alját. Sokan elfelejtik, hogy a 1929-es világválság is 4 évig tartott és a tőzsdei árfolyamok csak az ötvenes évek végén érték utol a krach előtti szintet.

Az új realitások
Mik is ezek? Először is, a 2005–2007-es vállalat-értékelési szorzók, a kereslet csökkenése és a felvásárlási bankhitelek felszáradása miatt 20–30 százalékkal visszaestek. Ráadásul a befektetők az alacsonyabb vételárak ellenére szigorúbb feltételeket támasztanak az eladókkal szemben. A készpénz fel-értékelődött és attól a cégvevők csak vonzó befektetési feltételek esetén hajlandóak megszabadulni.

Az eladók arra számíthatnak, hogy a 2008-hoz hasonló eredmények egy jó darabig nem térnek vissza. Ezért aki gyorsan kapcsol, lenyeli a békát és vállalja, hogy a korábban remélttől alacsonyabb áron kiszáll, az jól járhat a 2009-es mérlegkészítés idején. Egy vállalat tulajdonosnak döntenie kell: vár 4–6 évet a következő fellendülésig, vagy gyorsan eladja a céget, amíg a számadatok még kitartanak.

Pozitívum, hogy a befektetők egy részének van pénze és várakozással tekint a korábban „túlárazottnak” tekintett és a pénzügyi alapok által dominált felvásárlási piac újranyitására. Számos, a tőzsdéken kívül működő, konzervatívan menedzselt családi vállalkozás hitelek nélkül működik és képes és kész kihasználni a kényszereladások kínálta kedvező lehetőségeket. A befektetők már nehezen bírják a még alacsonyabb árakra való várakozást és ki-kinézegetnek odújukból.

A pénzügyi alapok is nyomás alatt vannak, hogy minél hamarabb reorganizálják meglévő portfoliójukat és ismét az új ügyletek felé forduljanak. 2007–2008 minden idők legsikeresebb pénzgyűjtését hozta a magántőkealapoknak, amit 2012-ig be kell fektetni, különben lőttek az alapkezelők havi fixének. Fél-egy évig tudják még húzni az időt „válságra” hivatkozva, de utána „fel kell venniük a munkát”, ami nehéz lesz, hiszen az alacsonyabb árazás melletti kisebb kínálatért az eddiginél több pénz versenyez majd. A vagyonos magánbefektetők egy része már 2008 derekáig, amiből tudott kiszállt, hogy likviden várja a vállalat-kiárusítást.

Október első hetében, Londonban jártam egy befektetői konferencián. A résztvevők világvége hangulata és a Bank of England 500 milliárd fontos bankmentő akciója nyomán a reggeli kávé mellett szembesültem a felismeréssel, hogy a csak könyvekből ismert 29-es válság forgatókönyve ismétlődik meg. Felhívtam rokont, barátot, hogy azonnal adjanak el minden likvid értékpapírt, de csak egyetlen ismerősöm vett egy nagy levegőt, és szállt ki 4650 forinton OTP részvényeiből. A 6 hónapos tőzsdebarométer-szabály alapján a reálgazdaság most jár 4650 Ft körül. Aki ezen az árfolyamon eladja magánvállalatát, azaz eresz alatt várhatja ki a vihar elvonulását, vagy visszaszállhat később 2000 Ft-on, ha fél, hogy lemarad a rallyról.

Préda István, vezérigazgató, MB Partners