MÍG AZ 1990-ES ÉS 2000-ES ÉVEK SLÁGERE A VAGYONOK KÜLFÖLDRE VITELE VOLT, ADDIGRA LÁTHATÓAN MEGFORDULT A TREND, ÉS AZOK IS INKÁBB HAZAHOZZÁK VAGYONUKAT, AKIK EDDIG KÜLFÖLDÖN TARTOTTÁK. MI VAN EMÖGÖTT? VALÓBAN ÉRDEMES-E MÁR ELFELEJTENI A KÜLFÖLDI MEGOLDÁSOKAT, ÉS INKÁBB A HAZAI LEHETŐSÉGEKET KIHASZNÁLNI?
A szomszéd adórendszere mindig zöldebb
Húsz évvel ezelőtt több tényező is közrejátszott abban, hogy a céges és magánvagyonok is külföldre vándoroljanak. Egyrészt, miközben Magyarországon relatíve magasak voltak még a jövedelemadó-kulcsok, addig számos adóparadicsom egyszámjegyű kulccsal, vagy akár adómentességet ígérve csábította ki az itthoni vagyonokat. Az adórendszerek fejletlensége miatt ezeket a tranzakciókat viszonylag kis kockázattal lehetett végrehajtani, és ezt követően a külföldre utalt pénzt akár reklámszatyorban vagy ATM-ből kártyával felvéve lehetett visszahozni. De ha valaki esetleg nem akarta visszahozni a pénzét, úgy külföldön trustokban, alapítványokban vagy különböző banki megoldásokban tudott Magyarországon hozzá nem férhető termékekhez hozzájutni.
Nem egy struktúra mögött állt ott annak ígérete, hogy a tranzakciók mögött álló személy kiléte nem lesz felfedhető, és ezáltal inkognitóban tud maradni. Mások pedig a vélt vagy valós országkockázat miatt menekítették ki vagyonaikat külföldre.
Mi változott?
A 2008-as válságot követően jelentős számban írtak alá az országok többoldalú egyezményeket, amelyek következtében az információáramlás soha nem látott méreteket öltött az egyes államok és adóhatóságaik között. Elég csak a CRS- vagy a FATCA-jelentésekre gondolni, amelyek alapján pénzügyi intézmények lejelentik a bankszámlák külföldi tulajdonosait az adott külföldi országnak. Ezeket a nemzetközi egyezményeket még a banktitokról híres Svájc, illetve az olyan klasszikus offshore országok is aláírták, mint pl. Panama. Szintén jelentősen nőtt az adóhatóságok közötti együttműködés és tudomásmegosztás.
Ezzel párhuzamosan mind a bankok, mind a külföldi szolgáltatók rendkívül óvatosak és ezáltal kukacoskodóbbak lettek. Megszűnt az, hogy a cég tulajdonosa szinte szabadon rendelkezhet a cég vagyonával, és a bank minden további érdeklődés nélkül, automatikusan teljesíti az általa kezdeményezett tranzakciót. Egyes nemzetközi egyezményeknek köszönhetően (ideértve az ATAD- és BEPS- megállapodásokat is) rendkívül tartósakká váltak azon adminisztratív feltételek, amelynek külföldi társaságoknak meg kell felelniük. Ezzel párhuzamosan természetesen nőttek a külföldi társaságok fenntartásának a díjai is.
Az otthon melegsége
A folyamatok megfordulását erősen támogatta az is, hogy időközben nagyban változott a magyar adópolitika és adórendszer. Még a ’90-es évek végen sokszor elhangzott az a mondás, hogy „ha itthon megúsznám 25%-os adóval, akkor itt hagynám a pénzemet”, addig ez mára megvalósult: cégtulajdonosok 9%-os társasági adóval és 15%-os szja-val vehetik ki a cégjövedelmüket. Nagyon komoly társasági adó kedvezmény-rendszerek épültek ki: az árfolyamnyereség adómentessé tételével Magyarország rendkívül jó holdingországgá vált, és azon ritka országok közé tartozik, amelyek a társaságok részére kifizetett jövedelmekre nem vetnek ki forrásadót. Nagyon kedvező adózást vezettünk be egyes speciális jövedelmekre is, így pl. a jogdíjakra.
Eközben megérkeztek hozzánk a fejlett vagyontervezési módszerek is. Mindamellett, hogy adózásilag is kedvezőbb alternatívát kínálnak, a bizalmi vagyonkezelés, a vagyonkezelő alapítvány vagy a befektetési alapok szabályozása nemzetközi viszonylatban is rendkívül rugalmas lett, és már most sok külföldi befektetőt is vonzott Magyarországra.
Nem feltétlenül kell már külföldi megoldást választani céges vagyonok országkockázattól való mentesítésére sem. Ez ugyanis akár egy külföldi számla létrehozatalával gond nélkül megoldható.
Amennyire könnyű volt kivinni…
A legnagyobb fejtörést ugyanakkor leginkább az okozza, hogy magánszemélyek vagy vállalkozások milyen eszközökkel hozzák haza a külföldön ragadt vagyonukat. A 2000-es évek derekán számos amnesztia látott napvilágot Magyarországon, amelyek a külföldi vagyonok kedvező adózással történő hazahozatalát édesítették meg. Egy ideig azt gondolhattuk, hogy mindig lesz új és újabb amnesztia, azonban ezeknek a kora, úgy tűnik, lejárt.
Az alacsony adózású külföldi országokban lévő vagyonok hazahozatalának egyik fő gátja, hogy az ilyen jövedelmeket mind az szja, mind a társasági adó törvény magas adózással sújtja. Ugyanakkor vannak még kihasználható lehetőségek. EU-n belüli cégek esetén a hazatérésnek egyik bevált módja a nemzetközi átalakulással való magyarosítás. Itt is azonban figyelembe kell venni az egyes országok által alkalmazott ún. „exit tax” adókat is, amely ezeket a megoldásokat költségessé tehetik. Lehetőség van továbbá arra is, hogy külföldön létrehozott trustokat (azaz bizalmi vagyonkezeléseket) Magyarországra hozzuk, és lényegében a külföldi trust vagyonát vagyonkezelőként egy magyar bizalmi vagyonkezelőnek átadjuk. Egy ilyen ügylet végrehajtása is azonban cizellált munkát igényel.
Vezető ügyvéd
Jalsovszky Ügyvédi Iroda
