Interjú Zámbó Csabával, a Tűzállótechnika alapítójával
AZ IPARI KEMENCÉK ÉS EGYÉB HŐTECHNIKAI BERENDEZÉSEK GYÁRTÁSÁVAL FOGLALKOZÓ TŰZÁLLÓTECHNIKA HARMINC ÉVET MEGHALADÓ ÉPÍTKEZÉS SORÁN VÁLT MEGKERÜLHETETLEN SZEREPLŐVÉ EGY SPECIÁLIS TUDÁST IGÉNYLŐ RÉSPIACON. A SZÉKESFEHÉRVÁRI TÁRSASÁG 2 MILLIÁRD FORINTOT MEGHALADÓ ÁRBEVÉTELÉT 70 SZAKÉRTŐ MUNKATÁRS SEGÍTSÉGÉVEL ÉRI EL. AZ ALAPÍTÓ-TULAJDONOS 45 ÉV IPARÁGBAN ELTÖLTÖTT IDŐ UTÁN DÖNTÖTT A CÉG ÉRTÉKESÍTÉSÉN KERESZTÜLI NYUGDÍJBA VONULÁS MELLETT, MELYNEK TÁMOGATÁSÁRA A CONCORDE MB PARTNERS MUNKATÁRSAIT VÁLASZTOTTA. ZÁMBÓ CSABÁVAL BESZÉLGETTÜNK CÉGÉRŐL ÉS A TRANZAKCIÓS FOLYAMATRÓL.
A Tűzállótechnika harminc éves folyamatos építkezése alatt mely tényezők járultak hozzá a legnagyobb mértékben a társaság fejlődéséhez?
A cég alapításától napjainkig a folyamatos fejlődést leginkább a piachoz való alkalmazkodás határozta meg. Többek között fontos tényezőnek tartom még az indulás óta a szakma javához tartozó kollégák támogatását, a korábbi munkahelyemen, a Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalatnál megszerzett szakmai tudást, vezetői tapasztalatokat, illetve az iparágon belül felhalmozott kapcsolati tőkét. Mindemellett az alapos elemzés mellett hozott fontosabb döntéseknél általában a szerencse is a mi oldalunkra állt.
A Tűzállótechnika ügyfélköre jelentős részben évti-zedes üzleti kapcsolatokon alapul, multinacionális cégek helyi leányvállalatain és nyugat-európai középvállalatokon keresztül erős nemzetközi fókusszal. Minek köszönhetően sikerült ezeket a kapcsolatokat kialakítani és ilyen hosszú időtávon fenntartani?
Ahogy a társaság fejlődésére több szempontból is jelentős pozitív hatással bírtak a nevelőcégemnél eltöltött éveim, úgy az ügyfélkör kialakítása is nagyban köszönhető a korábbi kapcsolatoknak. Így már a kezdeteknél jó személyes kapcsolatom volt a lehetséges partnereink vezetőivel, aminek köszönhetően a kezdeti megrendelőink mellett például beszállítói oldalról is támogatták az elindulásunkat a szükséges gépek és anyagok kedvező biztosításával.
Ezt követően mind a hazai, mind pedig a külföldi part-nereket a hosszú távon pontos, megbízható, korrekt munkánkkal sikerült megtartani, ami elsősorban a munkát irányító és elvégző kollégák nagyszerű csapatmunkájának köszönhető, én ehhez csak a megfelelő hátteret biztosítottam. Tevékenységünk jellegéből adódóan a helyszínen dolgozó kollégáink professzionális hozzáállása sikerünk egyik záloga.
A Tűzállótechnika szakmai törzsgárdája az évek során rendkívül stabilnak bizonyult, egyes kollégák végigkísérték a társaság fejlődését. Hogyan sikerült egy ilyen csapatot a folyamatosan változó környezet és változatos kihívások ellenére egyben tartani?
A szakmai törzsgárda létrehozásához fontos tényező volt a korábbi munkahelyemen eltöltött tizennégy évem, ami során a ranglétrát végigjárva a munkahelyi mérnöktől eljutottam az üzemigazgatóságig, ami egy 900 fős egység irányítását jelentette. Így értettem a vállalat működését, és rengeteg értékes szakemberrel alakítottam ki és ápoltam közeli kapcsolatot. A cég alapításakor a kollégák jelentős része közülük került ki, akik szerették volna rátermettségüket az új felállásban is bizonyítani, mely teljes mértékben sikerült is. Emellett pedig szerencsés kézzel választottam ki a vezetésbe bevont új kollégákat, műszaki és adminisztrációs vonalon egyaránt.
Egyik témába vágó kedves emlékem az ügyvezető mögött a cég második emberével való megismerkedésem rövid története. Első találkozásunk alkalmával egy óvodai széken beszélgetve ismerkedtünk meg, amikor is az egyik nekem feltett kérdés az volt, hogyan lehet itt megélni egy építőmérnöknek, melyre a válaszom az volt, hogy céget kell alapítani jó szakemberekkel. A kolléga azóta is a cég működésének egyik motorja, kulcsfontosságú szereplője a cégünk fejlődésének és működésének.
A törzsgárda egyben tartásánál a kulcstényező véleményem szerint a mindannyiunk által a céggel, a közösséggel szemben fenntartott lojalitásunk, az egymást segítő hétköznapi közös munkától kezdve a közös rendezvényekig, családi összejövetelekig. Szerintem ez a kollektív hozzáállás a cég legnagyobb erénye a mai napig, mely légkör manapság talán egyre kevesebb társaságra jellemző.
Mi volt a legnagyobb félelme egy tranzakciós folyamat elindításával kapcsolatban? Hogyan értékeli mindezt az azóta eltelt időszak fejleményei ismeretében?
A tranzakció elindításánál nem voltak különösebb félelmeim, utólag pedig nagyon elégedett vagyok az elhatározással, amit a környezetem is kezd elismerni. Mivel takargatnivalónk nem volt, így nem féltünk a folytatástól, inkább egy egészséges kíváncsiság alakult ki részemről – leginkább az érdekelt, hogy mennyit ér az az egész, amit a csapatommal hosszú évek alatt létrehoztunk.
Amitől valamelyest tartottam, az a tranzakció felkészülési szakaszát követő vevőkeresés volt. Elhatároztam, hogy csak olyan vevőnek adom el a céget, aki ebből még jobb szervezetet szeretne csinálni, bízom benne, hogy így is lesz. Mindemellett szerettem volna elkerülni a sok alkudozást a különböző vevőjelöltekkel.
Milyen érzés a tranzakció utáni élet? Mivel tölti mindennapjait, mik a tervei a következő időszakra?
A vevői oldal kérésére a tranzakciót követően is támogatom a cég működését, immáron tanácsadóként. Mindez lehetőséget ad egy fokozatos elszakadásra, ami nem egy egyszerű feladat, viszont így van még másfél év a teljes leválásig. A felszabadult időt igyekszem az unokáim körében tölteni, ha pedig az egészségem lehetővé teszi, az unokák mellett szívesen pótolnám az elmaradt utazásokat is.
Milyen tanácsot fogalmazna meg visszavonuláson gondolkozó cégtulajdonosok számára?
Úgy gondolom, nehéz jó tanácsokat adni, hiszen minden cég egy külön történet. Talán a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy amink van, az mit ér, és a jövőre nézve hol a helye. Mivel a cég alapítása, felépítése és működtetése rengeteg időt vett igénybe, végig kell gondolni, hogy személyesen mit nyertünk vagy veszítettünk ez idő alatt. Ha van mit helyretenni, arra koncentráljunk.
