ÉLET AZ IPO ELŐTT – HÁROM HETE LÉPETT ÉRVÉNYBE AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGI FINANSZÍROZÁSRÓL SZÓLÓ RENDELET, DE LAPZÁRTAKOR ROBBANT A BOMBAHÍR
Mi is az a közösség finanszírozás?
A közösségi finanszírozás mai formában az online kampányon keresztüli tőkebevonást jelenti.
A kampánygazda vállalkozás egy arra specializált online platformon 4–8 héten át futó kampányban egy rövid videóban, deckben és az üzleti tervben mutatja meg, milyen célból, mennyi tőkét, milyen feltételekkel keres.
A leendő befektetők, támogatók online kérdezhetnek, sőt alkudozhatnak is, s végül megállapodnak a vállalkozással. Minél erősebb a kampánygazda és a platform networkje és követőtábora, annál nagyobb eséllyel talál időben elég befektetőt a kampány. Ezért is hívják a crowdfundingot az online kommunikáción keresztüli digitális tőkebevonásnak. A befektetési döntést igénylő kampányok tartalma éppúgy szabályozott, mint a hagyományos tőkebefektetési formák esetében, a lényeges különbség a teljesen online folyamatban van: a zárt ajtók mögötti személyes közreműködést a távolléti, online jelenlét váltotta fel, a személyes azonosítást pedig a KYC-szolgáltatás. Ma egy platform tulajdonképpen egy online befektetési klubnak is tekinthető, amelynek tagsági követelményeit, valamint a még zártkörű, privát társaságokba történő tömeges befektetés online folyamatát jogszabályok alapján a technológia teszi lehetővé. Az információknak csak a figyelmet felkeltő részét láthatja regisztráció nélkül bárki,
a befektetési feltételek megtekintését csak azonosított személyek kérhetik. A platformnak pedig előzetes felülvizsgálati és elutasítási joga van; elemi érdeke pedig az, hogy az crowdfundingoló vállalkozások hosszú évek múlva jól prosperáló, sőt tőzsdére lépő márkákká váljanak.
A közösségi finanszírozás több globális gazdasági probléma megoldását segíti. A kezdő és kisvállalkozások, de számos középvállalkozás sem fér hozzá tőkéhez, nem tudja magát finanszírozni, mert nem fér hozzá a befektetőkhöz, vagy számára nem transzparens, lassú vagy túl terhes az intézményi tőkebevonási folyamat, és a piacra lépést, márkaépítést nem segíti. A crowdfunding kampány révén az alapító egyszerűbben és gyorsabban, jobb feltételekkel juthat tőkéhez, mert az online folyamat lehetővé teszi, hogy ügyfelekből befektetők, befektetőkből ügyfelek váljanak, és sok kis befektető tudjon belépni úgy a társaságba, hogy közben a döntéshozatalban, a cap table-ban nem zavarnak: vagy egy közös cégen keresztül egy szavazattal képviselik magukat, vagy osztalékelsőbbségért lemondanak a szavazati jogról – egyúttal a törzsrészvényeshez képest mérsékelve a pénzügyi kockázatokat is.
Az is minden fejlett fiskális politikának fontos, hogy nőjön a pénzügyi tudatosság és a befektetési kultúra, továbbá, hogy a lakossági megtakarítók helyi vállalkozásokba fektethessenek. A kezdő vállalkozások első tőkebevonási köre leghatékonyabban helyi tőke bevonásával történik: statisztikák szerint is e fázisban a tőke 85%-a 120 km-es körzetből jön. Erre épül, ezt erősíti a crowdfunding, és ez validálja a vállalkozás üzleti modelljét igazán. Ezért szokta sok kockázati tőkés is előbb crowdfundingra irányítani az általa még túl korainak vagy kicsinek tartott vállalkozást: ha sikerül pár százezer eurónyi tőkét bevonnia a lakosságtól, angyaloktól, akkor a kockázatitőke-alap is befektet. Sőt olyan példa is van, hogy bankok ugyanezen az alapon validálnak egy vállalkozást, valamint arra is, hogy a kockázatitőke-kört „nyitják ki” a crowd irányába, azaz a crowd az intézményi befektető által meghatározott feltételekhez csatlakozva válik társbefektetővé.
Egy kis történelem
Közösségi finanszírozás mindig is létezett, és létezni fog: az emberek mindig kérnek pénzt ötleteikre másoktól, támogatásként, kölcsönbe, előlegként, vagy üzletrészért cserébe. Régen csak azoktól tudtak kérni, akiket offline, helyben elértek: családtól, barátoktól, szomszédoktól, azok ismerőseitől, hirdetéseken keresztül. Számos anekdota és dokumentált legenda szól az „első” közösségi finanszírozási kampányról Mozart kottakiadatási módszereitől a Szabadság-szobor felállításán át a Marillion zenekar gyűjtéséig, de a mai értelemben vett közösségi finanszírozáshoz két tényező kellett: az internet terjedése, és egy hatalmas válság, ami a húsába vágott az összes döntéshozónak. 2008 őszén a Lehmann Brothers csődjével egy év alatt 4,1 millióval nőtt a munkanélküliek száma, mert négyszázezer vállalkozás jelentett csődöt a foglalkoztatás felét, a munkahely-teremtési képesség több mint 60%-át jelentő kisvállalati szektorból. Az akkor már hosszú évek óta csökkenő új nyilvános kibocsátások, az IPO-k száma bezuhant; a 2007-es 213-ból 31-re, miközben a tőzsdei cégek száma is hatszázzal esett.
A kezdő vállalkozásokat korábban sem finanszírozták a bankok, de ekkortól az érettebb fázisúakat sem.
Új finanszírozási csatornákat kellett keresni.
Eközben az internet terjeszkedése megteremtette annak a lehetőségét, hogy tömegek érjék el ugyanazon információkat egyszerre. A tőkét kereső vállalkozások új csatornákat találtak. Az egyik legelső, leginkább projektwebshopnak mondható platformszolgáltató az USA-beli Kickstarter volt, ahol a mikrovállalkozásoknak is esélye nyílt projektjeik finanszírozására aképpen, hogy potenciális vevőiktől előleget kérve finanszírozzák meg a termék gyártását. Azóta több mint 200 ezer kampányban több, mint 6 milliárd dollárt vontak be megannyi technológiai újdonság, film, könyv stb. megvalósítására. Ezt a formát reward-based, termékcélú crowdfundingnak hívják, amelynek során a támogató megkapja az áhított kütyüt, az a „jutalma”. Ez a forma nem esik tőkepiaci szabályozás alá, mert bár a csalás vagy a nem teljesítés veszélye fennáll, de információs aszimmetria nincs: a támogató azt kapja, amit vesz, csak előre kell érte fizetnie, de előbb is juthat hozzá, mint az akár egy webshopban megjelenne. A Kickstarter-nek nem kellett teljesen nulláról indítania: indulásakor az Amazon már öt éve működött a közvetítők kiiktatásával.
Bár már ekkor számos befektetés- vagy kölcsönközvetítő platform is megjelent, ezek jelentős szabályozási korlátba ütköztek. A 2002-es Sarbane-Oxley törvény nagyon drágává tette a nyilvános kibocsátást. Az IPO-piac folyamatos csökkenése már a Lehman-bomba előtt probléma volt, de a változáshoz válság kellett, és persze a tettrekész, piacfejlesztő szemléletű döntéshozatal. A válság mélypontján, 2011-ben az USA pénzügyminisztere meghirdette az access to capital stratégiát. Több lobbi indult a szabályozás megváltoztatásáért. A vállalkozó Sherwood (Woodie) Neisst az inspirálta, hogy ügyfelei elkezdték hívogatni, hogy beszállnának a vállalkozásába, ami gyerekgyógyszerek ízesítésével foglalkozott, így arra jutott, hogy ezt lehetővé kell tenni, és a SEC-hez bekopogtatva a javaslataival nyitott fülekre talált, a másik oldalról David Weild, a Nasdaq egyik vezetője szervezte a jogalkotó lobbit. Weildnek a Hewlett és Packard példájára születő Szilícium-völgy volt az a példa, ami alapján bízott abban, hogy az „IPO-utánpótlás” forradalmasítása is egy új piac megszületését hozhatja, immáron a digitális térben.
A 2012. áprilisi Jumpstart Our Own Business Startups, a JOBS Act két szempontból jelent áttörést. Tudjuk, hogy az amerikaiak rövidítésmániások, de ezúttal a JOBS kifejezéssel telibe találták a lényeget: a kisvállalati szektor tőkeellátását biztosítani kell a munkahely-teremtési képességük érdekében, hogy átjussanak azon a „halálvölgyön”, amit a kezdeti sajáttőke elköltése és a cash flow pozitív állapot közti időszak jelenti, amelyben ha nem jut tőkéhez a vállalkozás, akkor becsődöl. A JOBS Act korszakalkotó volt abban is, hogy a kibocsátótól a befektetőre helyezte a hangsúlyt: évi összesen egymillió dollárt ($ 1.070.000) nem meghaladó kibocsátás esetében tehermentesítette a kibocsátót az engedélyeztetési kötelezettség alól, és csak a kisvállalkozás teherbíró képességéhez mért közzétételi kötelezettséget írt elő; ugyanakkor a befektetőt szabályozta azzal, hogy maximálja az éves jövedelem vagy vagyon mértékében a start-upokba történő befektetést. Emellett a platformszolgáltatóknak előírta az engedélyeztetési eljárást. 2016-ban módosult a Securities Act is, amelyben a Regulation Crowdfunding (RegCF) eltörölte, hogy csak minősített (accredited) befektetők fektethessenek be a JOBS Act szerint online, valamint számukra eltörölte a befektetési maximumot is. (Ekkoriban az USA-ban 8,7 millió minősített befektető volt, de kevesebb mint 10%-uk fektetett be start-upokba, helyi vállalkozásokba, amelyek növekedését a törvény az egész gazdaság elemi érdekének ismert el.) 2020 őszén pedig már évi 5 millió dollárra növelték az így bevonható tőkét.
Eközben Európában, mialatt Barack Obama még a JOBS Actot írta alá, az oxfordi egyetem MBA-képzésén egy amerikai ügyvéd, Jeff Lynn és egy portugál közgazdász, Carlos Silva néhány év befektetési szakmai háttérrel szintén arra jutottak, hogy meg kell oldani, hogy a banki finanszírozásból kizárt kezdő vállalkozók hatékonyan és transzparensen tőkéhez jussanak, ha egy ország versenyképes akar maradni. Silva meggyőzte a szállásadóját, egy sikeres vállalkozót, hogy adjon 25 ezer font kezdődőkét az így alapított londoni Seedrsnek, amely ma Európa legnagyobb crowdfunding platformja, és idén átlépték az egymilliárd euró tőkeközvetítést. Jeff Lynnek a Merrill Lynch példája lebegett a szeme előtt, amely az 1940-es években azzal vált a világ egyik meghatározó brókercégévé, hogy elsőként ment el az amerikai vidékre a háztartásokat részvénybefektetésre tanítani; előtte elképzelhetetlen volt, hogy hétköznapi emberek tőzsdei megbízást adjanak. Lynn már 2012-ben napirendre vetette az európai JOBS létrehozását, de az EB akkor még túl kicsinek tartotta a piacot ahhoz, hogy szabályozza; és ekkor még a Capital Markets Union (CMU), az egységes európai tőkepiac víziója és szabályozása is csak pár éve született meg. De a következő években a növekvő piac hatására és a digitális térért folytatott harcban számos tagország vezetett be a crowdfunding fejlesztése érdekében helyi rezsimet.
A Prospektus Rendelet 2018 közepétől eltörölte az évi
1 millió euró alatti kibocsátások tájékoztatókészítési kötelezettségét, valamint jelentően módosította a zártkörű és a nyilvános kibocsátás közti különbségeket, szintén arra helyezve a hangsúlyt, hogy kockázatarányos terhet rójon a kibocsátóra, és publikálták az európai közösségi finanszírozási rendelet (ECSPR) tervezetét, amely ezt a limitet az engedélyezett platformokon keresztül évi 5 millió euróra emelte. E rendelet elfogadására 2020 októberében került sor, és nincs három hete, hogy alkalmazandó minden EU-s tagállamban (amennyiben az adott állam nem kért derogációt egy egyszeri, maximum kétéves időtartamra).
Jeff Lynn-nek az európai piacot egységesítő rendeletben is jelentős szerepe volt; a rendelet elfogadásának hajnalán a tíz éve fej fej mellett haladó riválisával, a Crowdcube-bal bejelentett egyesülése is nagyot szólt, de azt nem engedte át a brit versenyhivatal. Fél évvel az elutasítás után, e cikk nyomdába kerülésének pillanatában jött ki a hír, hogy az egyik legnagyobb USA-beli platform, a Revolut vásárolta fel 100 millió dollárért azért, hogy elindulhasson a globális crowdfunding piactér.
A Merrill Lynch után 70-75 évbe telt tehát, hogy az amerikai és az európai lakossági befektetők számára is elérhetővé vált egy új értékpapír-eszközosztályba történő befektetés. Ezzel egyidejűleg vált reális lehetőséggé a gombamód szaporodó, bankhitelre még érett fázisban sem alkalmas technológiai vállalatok számára az alternatív finanszírozás összes ma elérhető formája, és vált egyúttal a pénzügyi technológiák (fintech) egyik mérvadó szegmensévé a közösségi finanszírozás. Eközben az EU-ban is több mint hetven platform kezdte meg működését, és bizonyította be a crowdfunding létjogosultságát, kiegészítő szerepét a teljesen privát befektetői (angyaltőke) és az intézményi tőke között.
A platformszolgáltatás
A tőkepiacon kulcskérdés a befektetők egyenlő elbánásának és megfelelő informáltságának biztosítása. Az ECSPR részletezi a befektetési feltételeket rögzítő Key Investor Information Sheetet (KIIS), amelyet a platformszolgáltató ellenőriz és nyújt be a felügyeletnek, amelynek azt rövid időn belül nyilvántartásba kell vennie.
A rendelettel létrejövő határon átnyúló szolgáltatás értelmében, bárhol is van székhelye az adott kampánygazdának, a KIIS-t a platform nyújtja be a székhelye szerinti felügyeletnek. Attól függően, hogy az adott platformszolgáltató még milyen – pl. a MiFID szerinti – tevékenységi engedélyt szerez, nem kezeli a befektetők pénzét, nem végez befektetési tanácsadást, és nem párosítja a beérkező vételi és eladási ajánlatokat a már kibocsátott értékpapírokra. Mindezt tipikusan sikerdíjért: a legtöbb platform csak a sikeres kampányok után kér komolyabb, a tőke 7–10%-át jelentő díjat. Ezért cserébe rengeteget invesztál a piacépítésbe, edukációba.
A crowd diligence, az alvótőke-bevonás és a tőzsde előszobája
A kampány során a crowdfunding még egy, a többi befektetési formánál nem alkalmazható védelemmel rendelkezik: a befektető kérdezhet a kampány fórumán, és ha a kampánygazda nem jól válaszol, a támogató odébbáll… Befektetéscélú kampányok esetén a befektetők nemcsak a KIIS-ben és a kampány dokumentációjában lévő adatokra kérdeznek rá, hanem kényesebb kérdéseket is feltesznek. Mivel tipikusan kisebb összeget tervez befektetni a saját kockázatára, ha elszáll a kedve, ha meginog a bizalma, akkor nem fektet be. A Világbank már 2013-ban kimondta, hogy azért nincs sok csalás a relatíve egyszerűnek tűnő tőkebevonási módban, mert a crowd a kommunikáció során kiszimatolja, ha valami nincs rendben. A platformok is jogot formálnak arra, hogy leállítsanak egy kampányt, ha ott nagyobb gondra derül fény – a Seedrsen is évente több kampányt zárnak így be, hiába sikerdíj-orientált a platform, még fontosabb számukra is, hogy jó reputációja legyen.
Mivel apró tőkékkel is be lehet szállni egy-egy kampányba, a befektetők nem szállnak ki egyéb eszközeikből, és nem is terhelik meg azokat, azaz tipikusan tőkeáttétel nélkül, új tőke lép be a gazdaságba eladósodás nélkül, és új vállalkozások új munkaerőt tudnak aktivizálni. És ha egy vállalkozás már a kezdő szakaszban külső tőkét kap, akkor az automatikusan implementál egy elszámoltatható vállalatirányítást, ami párosulva a befektetők exitigényével, sokkal könnyebb tőzsdére lépést eredményezhet, mint egy családi vállalkozásnál.
A befektetők azonosítása, védelme, a kampányfolyamat és a másodlagos piac
Az a platformszolgáltató végezhet 2022 végétől szabályozottan közösségi finanszírozási szolgáltatást, amely a pénzmosás elleni szabályoknak megfelelően előre azonosítja a felhasználóit, és teszteli azok tudását, anyagi kockázatviselési képességét is, és csak az e folyamat során megismert befektetői körben mutatja be a szabályozott módon felülvizsgált befektetési lehetőségeket, azaz a kampányokat. A kampányokra a befektetők a kampány végéig visszavonható szándéknyilatkozatot tesznek.
A gyakori osztalékelsőbbségi részvények is nagyobb biztosítékot jelentenek anyagi szempontból a törzsrészvényeknél. Kibocsátói oldalról a kibocsátás értékének, befektetői oldalról a befektetés összegének van plafonja. S végül, az értékpapírok forgalmazásának elősegítése segíti elő a befektetők kockázatainak mérsékelését. Így jön létre az a szabályozási mix, amivel egy gazdaság anélkül tudja támogatni az új belépőket, hogy a tőkepiac aggregált kockázatait növelné. Ettől még egy kezdő vállalkozásba való befektetés mindig is kockázatos marad, mert üzleti modellje kiforratlan, és sok évig tart még a sikereseknek is a cégérték növelése és az exitlehetőség megteremtése.
A globális kézműves márkaként ismert skót Brewdog, amely az equity punk kifejezést találta ki a crowd-befektetőkre, iskolapéldává tette a crowdfunding szerepét a növekedésben azáltal, hogy vevőit befektetővé tette, befektetőit pedig ügyfelévé, és a márka nagykövetévé. Az akkor huszonéves alapítók a cég bemutatását azóta is így kezdik: „This company was founded by two men and a dog.” 2009 óta számos közösségi finanszírozási körben 180 ezer befektetőtől 90 M USD-t vont be, értékelése 2 Mrd USD-ra rúg, és tőzsdére lépést tervez. Már a 2017-es private equity befektető 27x-es árat kínált az első crowd-befektetőknek – alig 2% adta el részvényeit. Mostanában törzsbefektetőik – és ivóik – már nem méltányolják a „mindenáron növekedni” stratégiát. A Revolut 2017-ben egy nap alatt vont be 5,4 M GBP-t a Seedrs nevű brit platformon, majd a Crowdcube-on folytatta, és két év alatt 19x-es hasznot hozott a befektetőinek, az első fintech unikornissá vált. A Mintos kölcsöncélú közösségi finanszírozási platform 2020-ben több mint 7000 befektetőtől mindössze tíz nap alatt 7,2 M GBP-t tőkét vont be. Első crowdfunding körük után 5–7 évvel tőzsdére lépett például a Raize, a Very Good Food, a FundedbyMe és az Arcane Crypto.
A crowdfunding piac mérete
Bár online platformokról elvileg nem nehéz adatot gyűjteni, a csak most kialakult egységes nemzetközi szabályozás miatt az adatszolgáltatás inkább kutatások alkalmával, ad hoc történt, a mérés és módszertana nem volt egységes. A kínai adatok és a szabályozás rendkívül sokat változott, sőt ott teljes szegmenseket tüntetett el. Észak-Amerikában 12 év alatt mindösszesen 80 milliárd eurónyi dollárt vontak be crowdfundingba. Az USA-ban ma mintegy harminc szabályozott, tehát befektetéscélú platform van, de közel 1500 szolgáltató keres pénzt e piacon. A globális alternatív (bankon kívüli) tőkefinanszírozás, azaz az angyal- és a kockázatitőke-befektetésekkel együtt számított tőke 2020-ban 113,6 milliárd dollárt jelentett, ebből az USA és Kanada 74 milliárdot, Európa 10 milliárdot jelent. Ebből a crowdfunding még mindig egy kis szelet csak: Európában 2020-ban 828 millió dollárnyi tőke került így új vállalkozásokba, ennek kétharmada az Egyesült Királyságban, ahol 2011 óta mintegy 1700 vállalkozás jutott így tőkéhez, ami körülbelül a fele a VC-k által támogatott cégeknek, ami a teljes brit kockázatitőke-piac mintegy 5%-át jelenti még csak, de ez a csak tízéves múlthoz képest erős trend. Egyre több az érett fázisú crowdfundingoló cég is: amíg 2013-ban ez az arány még 80% felett volt, ma ez valamennyivel kevesebb, mint a fele. A múlt évben sikeresen crowdfundingoló társaságok iparág szerint a technológia, az élelmiszeripar és a divat területéről jöttek. Nagyon sikeresek voltak a mobilappok, a fintech-szolgáltatások, a platformok és a webshopok, a mesterséges intelligencia, az étel-ital és a divat-kozmetikaipar vállalkozásai. Ebből a körből kerültek ki a Tőkeportál, az első befektetéscélú közösségi finanszírozási platformon sikeresen kampányt záró Potzak.org (15 M Ft), a Solarbnb (42 M Ft) és a Las Vegan’s (97 M Ft) is.
Szeles Nóra
Üzletfejlesztési Vezető
Tőkeportál Zrt.
nora@tokeportal.hu
