Definíció szerint adócsalás, „az a törekvés, melynek eredményeképp illegális eszközöket felhasználva nem fizet valaki adót”, miközben az adóelkerülés, „az adórendszeren belüli legális eszközök alkalmazása saját előnyünkre”.


Adócsalás

Definíció szerint adócsalás, „az a törekvés, melynek eredményeképp illegális eszközöket felhasználva nem fizet valaki adót”, miközben az adóelkerülés, „az adórendszeren belüli legális eszközök alkalmazása saját előnyünkre”. Van egy harmadik kategória is, az úgynevezett adóoptimalizáció, melyet az adóelkerülés szinonimájának tekintenek sokan. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban például az adóoptimalizálást olyan cselekménynek tartják, mely a „Parlament akaratával” szemben, a rendszerbe véletlenül bekerült kiskaput használja ki. Az adó nemfizetést egyesek úgy értelmezik, hogy az egyfajta „adó-tiltakozás”, amikor az elkerülő hisz abban, hogy olyan értelmezését találta meg a jogszabálynak, ami alapján nem kell adót fizetnie. Mások lelkiismereti okokra hivatkozva nem fizetnek mondván, nem akarnak egyes kormányzati szándékokat adójukkal finanszírozni. Ezt hívhatjuk „adó-bojkottnak”, mely szintén illegális.

Az adócsalás általánosságban azt a helyzetet takarja, amikor az adózó szándékosan közöl hamis adatokat vagy szándékosan titkolja el valós tevékenységét az adóhatóságok felé, hogy csökkentse kötelezettségeit; kevesebb bevételt, profitot vall be a valósnál vagy nagyobb költséget számol el, von le. Érdekes, hogy az illegális bevételek be nem vallása szintén illegális. Ennek alapján sikerült elkapni például Al-Capone-t, aki egyébként megúszta volna a számonkérést. (Ennek ellentétét, amikor illegális bevételt próbál valaki legálisként feltüntetni pedig pénzmosásnak hívják.)

Az Egyesült Államokban az Internal Revenue Service becslése szerint 2007-ben az amerikaiak 345 milliárd dollárral, avagy 14 százalékkal kevesebb adót fizettek be a valós kötelezettségeknél, annak ellenére, hogy a kormány mindent megpróbál, hogy becsukja a meglévő kiskapukat.

Adóelkerülés

Az adóelkerülés legális. Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 1935-ben, a Gregory v. Helvering ügyben hozott határozata szerint „egy magánszemély adócsökkentési vagy elkerülési jogát nem lehet kétségbe vonni, ha a jog ezt megengedi”. Persze az elkerülési stratégiának – illetve az ehhez társuló ügyletnek –valós üzleti célt kell szolgálnia, az nem lehet valótlan, „kitalált”. Az adóelkerülésnek a következő stratégiái létezhetnek:

  • Lakóhely megváltoztatása Ez egyszerűen megvalósítható, ha valaki egy olyan adóparadicsomba költözik, mint Monaco vagy „állandó utazóként” elkerüli, hogy adózási szempontból bármelyik állam joghatósága alá tartozzon. Ez a stratégia nem működik az amerikai állampolgárok esetén, ugyanis az USA a világon bárhol keletkezett jövedelmet adóztatja. Az amerikai adóelkerülők ezért gyakran változtatnak állampolgárságot.
  • Kettős adóztatásról szóló egyezmények A legtöbb ország a bér, illetve a tőkejövedelem után akkor adóztat, ha az ott keletkezett, attól függetlenül, hogy az adózó hol lakik. Ezért az országok olyan kettős adóztatásról szóló egyezményeket kötnek, melyek kizárják, hogy egyazon jövedelem után kétszer szedjék be az adókat. Az ilyen kettős adóztatást kizáró egyezmények a harmadik országból érkező adózóknak lehetővé teszik a legális adóelkerülést, ha azok „szendvicsként” egy olyan országot iktatnak be (pl. Ciprust), melynek mindkét egymással egyezményt nem kötött országgal van kettős adóztatást kizáró egyezménye.
  • Jogi személyek használata A személyi jövedelemadó elkerülésének leggyakoribb módszere, amikor a magányszemély vagyonát egy jogi személyiséggel rendelkező entitásba viszi át. Ez történhet holdingokon, un. trust-ok segítségével vagy alapítványokon keresztül, eladás, apport vagy adomány formájában úgy, hogy a jövedelmek, illetve az értéknövekedés a tulajdonos magánszemély helyett a jogi személynél jelentkezzen. A társasági adót meg kell fizetni a jogi személynél jelentkező jövedelem kapcsán is (pl. Cipruson 10%, a legtöbb adóparadicsomban 0%), de a tulajdonos tőkejövedelem utáni adója csak a jogi személy értékesítésekor válik esedékessé. Egy trust vagy alapítvány esetében az alapító nem lehet a vagyontömeg kezelője és haszonélvezője, és más korlátozások is lehetnek a jogi személy fajtájától függően.

Kormányok válaszai

A kormányok az adóelkerülés megakadályozásával próbálják megvédeni adóbevételeiket. Ennek a következő eszközei lehetnek.

  • Kiskapuk bezárása Ez egy állandó macska-egér játék az egyes kormányok és az adótanácsadók között, mert az utóbbiak mindig újabb kiskapukat keresnek és találnak a friss jogszabályokban.
  • Gyors reakció az új megoldásokra Az Egyesült Államok (2003-ban) és az Egyesült Királyság (2004-ben) törvényhozói ún. „Adófeltárási törvényt” fogadtak el, amely az információk a korábbinál teljesebb és gyorsabb nyilvánosságra hozatalát írja elő.
  • Bírósági döntések az adóelkerülési technikák megkülönböztetésére Az Egyesült Királyságban a bírói gyakorlat magánjogi döntésekkel kezdte kiszűrni az adóelkerülései technikákat, de ezek nem konzisztensek, így nagyon nehéz előre megállapítani, hogy mi lehet egy konkrét ügy végkimenetele. Az Egyesült Államokban az Internal Revenue Service-nek joga van megállapítani, hogy mi számít törvénysértő adóelkerülési technikának.
  • Általános adóelkerülés elleni törvényhozás Számos ország, így Magyarország is bevezetett általános adóelkerülést kizáró rendelkezéseket, hogy ezzel megakadályozzák az olyan tranzakciókat, melyek kizárólag azért jönnek létre, hogy az adózó adóelőnyhöz jusson. A legáltaláno-sabb adóelkerülés elleni jogszabályok a következők lehetnek:
  1. Ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó jogszabályok: a magasabb adóztatási mértéket alkalmazó ország szabályainak alkalmazása az adóparadicsomokban bejegyzett cégeknél, trösztöknél.
  2. Transzferár-szabályozás: az OECD iránymutatása abban segíti a kormányokat, hogy csökkenthessék a határon átnyúló nyereség-transzfereket a nemzetközi cégcsoportoknál.
  3. Az adóparadicsomokból érkező számlák megadóztatása: egy jó példa erre a nemrégiben elfogadott EU-s adólevonási szabály, amely keretében esetenként virtuális-kamat is kiróható a késedelmesnek tekintett adóbefizetés miatt.
  4. Kilépési díjak: a más országba költöző cégek vagy trust-ok nem realizált tőkejövedelemének adóztatása.
  5. Megkülönböztető szabályok: Olyan általános szabályok, melyek hátrányosan különbözetik meg az adóparadicsomokban bejegyzett cégeket. Például Franciaországban az ilyen vállalatok nem bocsáthatnak ki kötvényeket.
  6. Közzétételi kötelezettség: Egyes adóhatóságok arra kényszeríthetik a tanácsadókat, hogy az adóelkerülési technikákat fedjék fel, és ez alapján hoznak új szabályokat.

Adómenedék

Egy másik általános adóelkerülési technika, amikor az adóteher helyett a kimutatott jövedelem mértékét és így az adóalapot csökkentik. Ennek metodikája eltérhet az alkalmazandó helyi és a nemzetközi adószabályok függvényében. Észak-Amerikában adómenedéknek az az eljárás számít, amivel minden 1 dollár elköltése után négy éven belül több mint 1 dollár adót lehet megspórolni.

Az adómenedékek lehetnek legálisak vagy illegálisak. Legális adómenedékeket maga a kormányzat is létrehozhat olyan tevékenységek után, amelyeket elő akar mozdítani, mint például a nyugdíj-előtakarékosság. Az illegális adómenedékek tipikusan olyan ügyletekhez kötődnek, melyek irreális árakkal, illetve túl alacsony vagy túl magas kamattal kalkulálnak. A legtöbbször használt illegális adómenedékek az alábbiak:

  • Offshore közvetítőn keresztüli import: a kereskedelmi cégek gyakran hoznak létre olyan offshore közvetítő cégeket, melyek segítségével a nyereség egy részét egy adómenetes országban realizálják.
  • Pénzügyi megoldások: a magas adómértéket kivető országokban keletkező bevételeket csökkenteni lehet olyan magas kamatozású ügyletekkel, melyek haszonélvezője egy adómentes országban működő kapcsolódó vállalkozás. Az adómentes bevétel a kölcsön nyújtójának a tőkejövedelmét növeli, ami később és kedvezőbben adózik, mint az aktuálisan realizált bevétel, így a fizetendő adó jelenértéke lényegesen csökkenthető.

Préda István
MB Partners