Kovács Nimróddal, a UPC Central Europe group volt elnökével, az Egri Kovács Nimród Winery tulajdonosával beszélgettünk a magyar középvállalatok helyzetéről, a felvásárlási piac tükrében.
Ön szerint a mostani helyzetben milyen perspektíva a túlélésre vagy akár a fejlõdésre a vállalatfelvásárlás, illetve eladás.
Én 1977-ben kezdtem a reklámszakmába dolgozni és bõ 20 évet dolgoztam különbözõ kábelszolgáltatóknál. Rengeteg felvásárlási tranzakcióban vettem részt. Egy cégnél mindig az a legfontosabb kérdés, hogy milyen a cash flow, és így mekkora forrás áll rendelkezésre a fejlõdéshez. A felvásárlásnál emellett azt is figyelembe kell venni, hogy milyen pluszszolgáltatást, növekedési lehetõséget nyújt a target az akviráló társaságnak. Az mindenképp elõny, hogy a két menedzsment összevonása költségtakarékos. A válságban egyébként sok cég túlélhetne, ha hagyná magát felvásárolni, de ez sajnos nincs így.
Egyáltalán lenne befektetõ?
Én úgy látom, hogy a nagyobb cégeknek, fundoknak lassan sikerül kitakarítaniuk portájukat. Persze sokan még sebeiket nyalogatják, de azért van már érdeklõdés. Ugyanakkor a potenciális kínálat még túl sokra tartja magát. A mostani egy, a jövõ évben még biztosan kitartó, hoszabb válság, ezért nem érdemes csodákra várni, itthon ennél még rosszabb lesz.
Lehet, hogy sok tulajdonos túl késõn kapcsol?
Minden bizonnyal. Egyelõre azonban még túl kevés a valódi csõd ahhoz, hogy a megmenthetõ, egy fejlõdési ciklusban lévõ gazdaságban jó kilátásokkal rendelkezõ céget olyan áron adjanak, amire a befektetõk várnak. Emellett azért is több csõdre lenne szükség, mert a piacnak elõször ki kell tisztulnia és csak ezt követõen lesz vége a válságnak.
Ön szerint ez mikorra várható?
Amerikában és Nyugat-Európa egyes országaiban már látszik az alagút vége. Én világ életemben republikánus szavazó voltam, de minden elismerésem Obamáé, aki a legfontosabb fogódzót tudja nyújtani a piacoknak: a bizalmat. Ezt követõen bõ egy év kell, hogy nálunk is megmozduljon valami. Az embereknek hangya memóriájuk van, gyorsan elfelejtik majd a válságot.
Akkor most kell bevásárolni?
Egy befektetési szakember legfontosabb tulajdonsága, hogy tudjon idõzíteni. A többi igazából mindegy. „A pestis idején kell vásárolni” – mondta a Rotschild dinasztia alapítója. Sajnos azonban Magyarországon most nincsenek lehetõségek egyrészt a már említett okokból, másrészt a korábban nagy tranzakciókat végrehajtó cégek már nem tudnak privatizálni. Most az országban a finom, gondos munkának jött el az ideje.
Azért csak van néhány szektor, ami érdekes lehet…
Még a kezdetén vagyunk annak, hogy kitaláljuk, miben is vagyunk jók. Egyes speciális mezõgazdasági ágak, IT és brain power – az én meglátásom szerint ezekre kéne koncentrálni.
Ön egy korábbi interjújában azt mondta: „A multi megöli az innovációt.” Akkor minek felajánlani egy közepes céget piacképes áron?
Elõször is úgy gondolom – ha a nagyokról beszélünk -, hogy nem a multik, hanem a venture capital, a fundok a legideálisabb felvásárlók, tehát önmagában a felvásárlás nem öli meg az innovációt, sõt! A multikkal az a baj, hogy incentive-politikájuk nem moiválja a helyi menedzsmentet. A második probléma, különösen most a válságban, hogy a multi olyan kontroll alatt tartja a folyamatokat, amit a kreatív emberek nehezen viselnek. Egy korábbi fõnököm mondta mindig, hogy a tojást fel kell törni, ha az ember omlettet akar készíteni.
Magyarországon még készülnek ilyen omlettek?
Sokan el tudnának készíteni egy-egy ízletes adagot – maradva a hasonlatnál. Nagy problémánk azonban, hogy az üzleti világban sem tudunk összetartani, együttmûködni. Ezt a borászatomon keresztül is látom. Magyarország egy picurka piac. Cégeink fejlesztését nem befele, egymást taposva kell elérni, hanem kifelé kell terjeszkedni, piacot nyerni külföldön. Ehhez viszont az együttmûködést meg kell tanulni az amerikaiaktól vagy Nyugat-Európától. A niche piacot kell megtalálni. Itthon a piaci rések nagyon kicsik, külföldön viszont ugyanaz a niche óriási, különösen Magyarországról nézve. Ezt kell a cégtulajdonosknak észben tartaniuk.
