KELLEMES ADÓJOGI FELADATOT JELENT A TÁRSASÁGOK NAPI MŰKÖDÉSE SORÁN FELHALMOZOTT (TOVÁBBI MŰKÖDÉSHEZ MÁR NEM SZÜKSÉGES) PÉNZTÖBBLET KIVONÁSI LEHETŐSÉGEINEK ÁTGONDOLÁSA, MERT EZEK GYAKORLATI SOKSZÍNŰSÉGE SZÁMOS – AZ EGYEDI HELYZETEKHEZ JÓL ILLESZTHETŐ – ALTERNATÍVÁT KÍNÁL.
Lényeges adójogi különbséget jelent a kivonás során, ha a pénztöbblet egy másik társaságba kerül áthelyezésre, vagy a tulajdonosok felé véglegesen kivonásra kerül. Ennek a gondolatnak a mentén – jelen összefoglalónk keretein belül – az alábbi leegyszerűsített alapeseteket különböztetjük meg:
- pénztöbblet áthelyezése másik társaságba tőkeemeléssel vagy pénzeszköz átadással
- pénztöbblet kifizetése tulajdonosok felé osztalékfizetés vagy tőkeleszállítás útján
A gyakorlatban számos egyéb kombináció létezik még, de első megközelítésben a fenti két alapeset bemutatása és adójogi megértése már jó alapot ad a további variációk önálló átgondolására.
Pénztöbblet áthelyezése másik társaságba
A legegyszerűbb módja a felhalmozott pénzeszközök másik társaságban történő befektetésének a tőkeemelés, amely számviteli és adójogi szempontból mindaddig semleges (adómentes), ameddig az egy minimális jegyzett tőke emeléshez kapcsolódik a befogadó társaságban. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy amennyiben jogi vagy egyéb gazdasági okokból nem szükséges az átadott pénzek teljes összegét a jegyzett tőke emelésére fordítani, úgy a minimális jegyzett tőke emelése mellett tetszőleges mértékben lehet az alaptőkén felüli vagyont növelni. A jegyzett tőke alacsonyan tartásának (akár magas saját tőke állomány mellett is) számos gyakorlati oka lehet és egyben jelentős későbbi tőkestrukturálási lehetőséget is kínál.
Amennyiben a tőkemozgással egyidejűleg részesedési jogviszony létrehozása nem cél, úgy a tőkehelyzet jogi változtatása nélkül történő pénzeszköz átadás a leggyakoribb módja a pénztöbblet áthelyezésének. Ez az eljárás a két közreműködő társaság folyó évi eredményét és adott esetben jövedelemadó alapját is befolyásolja, mert az átadó ráfordításként, az átvevő pedig bevételként számolja el a kapott összeget.
A térítésmentes átadás jövedelemadó (TAO) hatása mindkét érintett társaságnál megjelenik és egymásra kölcsönösen kihat. Amennyiben a fogadó társaság leadózza a bevételként elszámolt pénzjuttatást és erről egy írásos nyilatkozatot ad a juttatást nyújtó társaság felé, úgy az azt kifizető másik társaság a nála emiatt felmerülő ráfordítást elszámolhatja adóalap csökkentő tételként. Ha ez a feltétel nem teljesül, úgy a kifizető társaság nem tudja az adott ráfordítást adóalap csökkentő tételként elszámolni, azaz evvel a tétellel köteles az adóalapját megemelni.
Pénztöbblet kifizetése tulajdonosok felé
A leggyakoribb módja a társaságok szabad saját pénztöbbletének kifizetésére – feltéve, hogy az adott pénzösszeg döntően adózott eredményből keletkezett és így kellő nagyságú eredménytartalék és / vagy adózott eredmény áll rendelkezésre – az osztalék formájában történő végleges tőkekivonás. Ezt a tőkekivonási módot nem terheli semmilyen további adó, amennyiben az társaságok között történik, viszont amennyiben magánszemély kapja az osztalékot, úgy a kifizető a hatályos rendelkezések szerinti adómértékek alapján további levonásokat kell teljesítsen (SZJA: 15 + EHO 14 százalék, melynek felső korlátja 450 ezer Ft/év).
Amennyiben a társaság tagjai nem az adózott eredmény terhére kívánnak tőkekivonást teljesíteni, úgy azt kellően magas jegyzett tőke esetén annak az adott társaságra vonatkozó törvényes kereteken belüli leszállításával is tudnak végleges tőkét kivonni. A jegyzett tőke kivonása jogi értelemben tőkeleszállítás útján kerül végrehajtásra, amely egy többlépéses jogi folyamat, de a gyakorlatban néhány hónap alatt lebonyolítható. A jegyzett tőke leszállítása során az arányos alaptőkén felüli vagyon is kifizetésre kerül, amely adójogi szempontból alapvetően árfolyamnyereségnek minősül. Amennyiben a tőkeleszállítás társaságok között történik, úgy az – az osztalék elszámolásokhoz hasonlóan – jövedelemadó mentes (TAO), míg magánszemélyek esetén ennél bonyolultabb a helyzet.
Amennyiben a kivont tőke értéke meghaladja a korábban befektetett tőke arányos részét, úgy az SZJA köteles lesz a magánszemélynél árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint. Ennek döntő adójogi hátránya az osztalékfizetéssel szemben, hogy árfolyamnyereségeknél nem érvényesük a 14 százalékos EHO korlát, azaz a teljes jövedelmet (bevétel csökkentve szerzéskori értékkel) az SZJA mellett EHO is terheli.
A fenti rövid összefoglalónk – terjedelmi okokból – csak nagyon keveset tud a témakör aktuális vonatkozásaiból bemutatni, de talán mégis segít legalább az alapelvek szintjén eligazodni ebben az összetett témakörben. Ehhez kapcsolódóan azonban fontosnak tartjuk kiemelni, hogy még rövidtávon sem ajánljuk a fenti problémakör enyhítésére gyakran viszonylag széles körben vállalkozó olyan kisebb tanácsadó cégek bevonását, amelyek sokszor elég nyilvánvaló módon – de külső szolgáltatási szerződések keretében és kellő magabiztossággal – vállalják az adott éves vezetői juttatáscsomagok adómentesítését vagy kedvezőbb adóstruktúrákba „terelését” az évenkénti adójogszabályok tartalmától és értelmezésétől függően. Ezek a megoldások erősen átmenetiek és ebből eredően – elsődlegesen munkáltatói oldalról nézve – jelentős adókockázatot hordozhatnak egy utólagos adóellenőrzés során.
Gerendy Zoltán
ügyvezető, vezető partner, adótanácsadó partner
BDO Magyarország
www.bdo.hu
