Társaságok átvétele esetén a társaságban fennálló részesedés átruházásáról kötött szerzõdés különösen fontos pontját jelentik a szavatossági nyilatkozatok. ezek teremtenek a vevõ számára alapot arra, hogy a társaság megszerzését követõen felmerülõ, de az átvételt megelõzõ idõszakra visszavezethetõ esetleges igényeit érvényesítse.


Felmerülhet azonban, hogy az eladó valamely oknál fogva nem, vagy csak korlátozott körben hajlandó szavatossági nyilatkozatot tenni. Ez leginkább olyan társaságoknál fordul elõ, ahol az eladó csak pénzügyi befektetõ, így nem rendelkezik rálátással az eladott társaság ügyvezetésére és mindennapi mûködésére. Valószínû, hogy az átruházott társaságban csupán résztulajdonnal rendelkezõ eladó sem kíván mindenre kiterjedõ szavatossági nyilatkozatot tenni. Kérdésként merül fel, hogy egy ilyen esetben milyen mozgástere lehet az eladónak és a vevõnek egy alku során.

A vevõ érdeke

A vevõ számára nem bír jelentõséggel, hogy az eladó milyen szinten vett részt a társaság mûködésében, vagy hogy esetleg teljes mértékben kimaradt abból. A vevõ ugyanis az eladóval tárgyalja le a megkötendõ szerzõdés feltételeit, a szerzõdést az eladóval köti meg, és a megkötött szerzõdés alapján az eladónak fizeti meg a vételárat. Így a szerzõdéssel kapcsolatosan esetleges késõbb felmerülõ igényeit is az eladóval szemben kívánja érvényesíteni és ilyen igényeire az eladó részére kifizetett vételár nyújt fedezetet. A vevõ számára a szavatosságért való eladói felelõsség objektív, azaz független attól, hogy az eladó ismeri-e a társaság mûködését.  A vevõ érdekével ellentétben viszont az eladó célja lehet, hogy a szavatossági nyilatkozatért való felelõsségi körbe más személyeket is bevonjon, illetve megossza vagy áthárítsa az átruházott társasággal kapcsolatos felelõsséget.

Szavatossági nyilatkozat  kötelezettje: a menedzsment

Az eladó elsõsorban a társaság mindennapi mûködésérõl a legtöbb információval rendelkezõ személyeket, a társaság ügyvezetését kísérelheti meg bevonni a szavatossági felelõsség körébe. Az eladó célja lehet, hogy helyette a társaság mûködése tekintetében a társaság ügyvezetõi tegyenek szavatossági nyilatkozatot. A vevõ azonban ezt több okból is ellenezheti. Egyrészt a menedzsment magánszemélyként nagy valószínûséggel nem rendelkezik a vevõ esetleges igényei fedezetéhez szükséges vagyonnal. Ráadásul a menedzsment többnyire nem is tulajdonosa a társaságnak, így eladóként sem részesül a vevõ által fizetett vételárból, ami esetleg biztosítékul szolgálhatna az eladó késõbbi követeléseire. Másrészt, amennyiben a vevõ a társaság átvételét követõen nem akarja a korábbi ügyvezetést lecserélni, hanem a korábbi vezetõk tapasztalatára hagyatkozva mûködteti tovább a társaságot, problémákat vethet fel, hogy az ügyvezetés által adott szavatossági nyilatkozat alapján a vevõ már saját társasága ügyvezetésével szemben kényszerülne igényt érvényesíteni. A fenti dilemmára nyújthat részben megoldást, amennyiben a szavatossági nyilatkozatot ugyan az eladó teszi, annak alapja azonban a menedzsment által kiadott ún. teljességi nyilatkozat. Ilyen esetben ugyanis a vevõ felé a szavatossági nyilatkozatok teljességéért ugyan közvetlenül az eladó felel, az eladó azonban a teljességi nyilatkozat valótlansága esetén jogosult lehet a vevõ számára így megfizetett kártérítés összegét a menedzsmenttel megtéríttetni.

Szavatossági nyilatkozat  kötelezettje: a társaság

Elõfordul a gyakorlatban, hogy az eladó arra törekszik: a szavatossági nyilatkozatok egy részét saját maga vagy az ügyvezetés helyett a társaság tegye meg vagy részére a társaság nyújtson teljességi nyilatkozatot. Egy ilyen megoldás a vevõ számára nyilvánvalóan nem lehet elfogadható. Az ügylet lezárásával a vevõ lesz a társaság tulajdonosa, a vevõ és a társaság egy érdekkörbe kerül. Mivel egy ilyen esetben a felelõsségi láncolat – akár közvetve, akár közvetlenül – a vevõ által megszerzett társaságnál ér véget, azaz a vevõ igényéért végsõ soron a társaság köteles helyt állni, a vevõ részére a szavatossági nyilatkozatok lényegében értéktelenné válnak.

Összegzés

A jogszabályok és a kialakult tranzakciós gyakorlat alapján a szavatossági nyilatkozatokat elsõsorban az eladónak mint szerzõdõ félnek kell vállalnia, és a vevõ érdekeit is az eladói szavatosságvállalás tudja csak kimerítõen biztosítani. Amennyiben az eladó másra kívánja áthárítani a nyilatkozattételt vagy annak közvetett hatását, úgy a vevõnek körültekintõen kell megvizsgálnia, hogy a más által adott nyilatkozat megfelelõ biztonságot jelent-e a számára, és ez megfelelõ szinten védi-e az érdekeit. Végsõ soron azonban minden egyes tranzakcióban a felek alkupozíciója határozza majd meg, hogy hogyan tudnak megállapodni arról, ki vállalja a szavatossági nyilatkozatokat.
dr. Jalsovszky Pál / dr. Perényi Katalin Jalsovszky Ügyvédi Iroda