A modern nagyvállalatok a korábbi egyszerű, „egy vállalat, egy gazdasági egység” vállalati modellnél jóval összetettebb módon épülnek fel. az összetett működést tükrözik az újabb magyar társasági jogi szabályozásban is.
A magyar jog 2006 óta tartalmaz un. konszernjogi szabályokat azzal a céllal, hogy a gyakorlathoz közelebb álló, rugalmasabb működési szabályokat biztosítson a komplex, egységes üzletpolitikát alkalmazó, több leányvállalatból, de egy egységes vállalatirányítási rendszerben működő cégcsoportok részére. Az Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény („Ptk.”) megtartotta és továbbfejlesztette a konszernjogi szabályokat, amelynek főbb jellemzőit az alábbiakban mutatjuk be.
A holding vagy vállalatcsoport fogalmi elemei
A Ptk. a meghatározott kritériumoknak megfelelő cégcsoportokat, holdingokat vállalatcsoportnak hívja, és speciális vállalatirányítási és felelősségi szabályokat állít fel számukra. Vállalatcsoport az a holdingtársaság lehet, amely legalább négy társaságból áll, a tagok konszolidált éves beszámoló készítésére kötelezettek. Ezek mellett a vállalatcsoport megalakulásának feltétele a csoporton belüli egységes üzletpolitika alkalmazása. A vállalatcsoport létrehozását tehát alapvetően a gazdasági realitások, a számviteli konszolidáció, és a több, elvileg független jogi személy egy gazdasági egységként, egységes üzleti akarat alapján történő működése alapozza meg.
A vállalatcsoport tagjai kizárólag korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok, szövetkezetek és egyesülések lehetnek (a Ptk. nem szabályozza, illetve nem ismerni el az európai részvénytársaság és a külföldi társaságok vállaltcsoportban való részvételének jogát). A vállalatcsoport megalapítása nem kötelező, azt főszabályként a cégcsoport központi irányítását végző uralkodó tag (vagy uralkodó tagok) és az általa ellenőrzött tagok közötti un. uralmi szerződés és a vállalatcsoport cégbírósági bejegyzése hozza létre. Ugyanakkor az uralmi szerződésen alapuló vállalatcsoport mellett, létezik olyan ún. faktuális vagy tényleges vállalcsoport is, amelyet a „jogilag érdekelt” személyek (pl. hitelezők, kisebbségi tagok) kérelmére a cégbíróság hoz létre, ha az adott cégcsoport legalább három éve, folyamatosan vállalatcsoportként működik.
Az uralmi szerződés
A holdingot irányító társaság (uralkodó tag) és az alatta működő közvetlen vagy követett leányvállalatok (ellenőrzött tagok) közötti uralmi szerződés minimális tartalmi elemeit a Ptk. határozza meg. Az uralmi szerződés olyan megállapodás, amelyben meghatározzák a cégcsoport üzletpolitikáját és annak kialakításának elveit, az uralkodó és ellenőrzött tagok személyét, együttműködésük módját, a vállalatcsoport időtartamát, valamint azokat az üzletpolitika megvalósításához szükséges korlátozásokat, amelyek alapján a leányvállalatok társasági jogai korlátozhatók. Az uralmi szerződésben gondoskodni kell a hitelezők és a leányvállalatok tagjai jogainak védelméről. Az anyavállalat és 100 százalékos leányvállalatai között nem kell külön uralmi szerződést kötni, elég a vonatkozó kikötéseket a társaságok alapító okiratába foglalni. Az uralmi szerződést a leányvállalatok taggyűlése, vagy közgyűlés háromnegyedes többséggel hagyja jóvá. A vállalatcsoport megalapítását és az uralmi szerződést közleményben közzé kell tenni, az uralmi szerződés nyilvános.
Hitelezői, kisebbségi jogok a vállalatcsoportban
A vállalatcsoport megalapításának közzétételétől számított 30 napon belül a leányvállalatok tagjainak eladási opciójuk keletkezik, ami alapján kérhetik, hogy az uralkodó tag részesedésüket piaci értéken vásárolja meg. Ugyanezen határidőn belül a leányvállalatok hitelezői megfelelő biztosíték nyújtását kérhetik az uralkodó tagtól kivéve, ha már rendelkeznek megfelelő biztosítékkal, vagy a leányvállalat helyzete, illetve az uralmi szerződés tartalma ezt nem indokolja. Az uralmi szerződés fennállása alatt mind a leányvállalat, mind az uralkodó anyavállalat köteles évente legalább egyszer, illetve az anyavállalat (uralkodó tag) meghatározott mértéket elérő leányvállalati hitelezők kérésre egyéb időpontban is tájékoztatást adni az uralmi szerződés teljesítéséről. Az ötszázalékos leányvállalatok legalább ötszázalékos tagjai kérhetik az anyavállalat taggyűlésének, közgyűlésének összehívását, ha az uralmi szerződés lényeges vagy ismételt megsértését észlelik.
Felelősségi és vállalatirányítási kérdések A Ptk. a vállalatcsoportra vonatkozó szabályok között elismeri, hogy a leányvállalatok egy gazdasági egység részeként, nem önállóan, hanem a vállalatcsoport üzleti érdekében járnak el. Ebből következik, hogy a leányvállalat felszámolása esetén az anyavállalat felelősséggel tartozik, ha a leányvállalat vagyona a hitelezők követeléseit nem fedezi, kivéve ha bizonyítja, hogy a leányvállalat nem az uralmi szerződésben meghatározott üzletpolitika következtében vált fizetésképtelenné. A Ptk. lényegében feltételezi, hogy az anyavállalat fokozottan és a korlátozott felelősséget áttörve felel főszabályként a leányvállalat felszámolása esetén, a kimentést az anyavállalat köteles bizonyítani. A fokozott felelősséget a vállalatirányításra adott speciális Ptk. szabályok indokolják. A Ptk. ebben a körben az ügyvezetés és a leányvállalat önállóságát jelentősen korlátozza, így különösen megengedi, hogy az anyavállalat a leányvállalat menedzsmentjét és felügyelő bizottságát kijelölje, vagy saját menedzsmentjét helyezze ilyen pozícióba, illetve az uralmi szerződésben meghatározottak szerint közvetlen utasítást adjon a leányvállalat tagjának illetve ügyvezetésének. E szabályok mögött az áll, hogy a leányvállalat és ügyvezetése is az uralmi szerződésben csoport szinten meghatározott érdekeinek és nem az adott leányvállalat egyedi érdekinek megfelelően köteles eljárni.
| Lendvai András partner Lendvai és Társai Ügyvédi Társulás andrás.lendvai@lendvaipartners.com |
Horváth Gergely ügyvéd Lendvai és Társai Ügyvédi Társulás gergely.horvath@lendnet.hu |
