Legyünk őszinték: vállalkozni leginkább a háborúra hasonlít. Az induláskor közkatonaként a túlélés a cél. Eljutni a következő lövészárokba elkerülve a halálos ólomgolyókat. A vállalatok egy óriási hadszíntéren versenyeznek a piacok meghódításáért.


Mint a geopolitikában, vannak szuverén vállalatok, gyarmatok és provinciák. A kisebbek „államszövetségekbe” tömörülnek, a nagyok dominálnak és hódítanak. Az erőviszonyok azonban a világpolitikához képest gyorsabban változnak. Századok helyett évtizedek – olykor évek – elegendőek egy-egy vállalati nagyhatalom felemelkedéséhez vagy bukásához.

A csillagokba emelkedő vállalatok – legyenek gyártó, szolgáltató vagy kereskedő cégek – közös jellemzője, hogy nagy formátumú vezetővel bírnak. Ezek az úgynevezett „hadvezér-igazgatók”. A hadvezér-igazgatókra jellemző, hogy lojális sereget gyűjtenek maguk mellé, akiket nagy ívű jövőkép megfogalmazásával inspirálnak. Henry Ford olyan autót akart építeni, amit munkásai is meg tudnak venni. Bill Gates a személyi számítógépet kívánta eljuttatni minden lakásba.

Egy hadvezér-igazgató lát a pályán. Tudja, hogy kik a játékosok, akik közé be kell kerülnie. És mint a profi teniszező aki felkerül a világranglistára, igyekszik egyre előbbre lépni. Szemét mindig a következő utolérendő, legyőzhető versenytársa szegezi. Mint a futó, aki csak a következő fáig akar eljutni, majd ha közelébe ér, fókuszát újra és újra távolibb lombokra mozdítja tovább.

A hadvezér-igazgatók stratégiát gyártanak. Megtalálják a piaci réseket, ahol versenyezni tudnak, tőkét gyűjtenek „katonai kampányukra” és szakmailag és mentálisan „edzik” munkatársaikat hogy a „foglyul ejtett” vállalatokat saját seregükbe integrálhassák. Mint a háborúban, fontos a hírszerzés, a csapatmozgás és a logisztika.

A hadvezér-igazgatók, időről-időre szövetségekre (vegyes vállalat, stratégiai partnerség) lépnek más vállalatokkal. A hatalom megtartásához nem csak a támadás, de a védekezés is fontos. Az elfoglalt piacokat marketinggel, beruházásokkal, szabályozási lobbival védik. Ahol lehet szövetségre lépnek ellenlábasukkal és egyesített seregekkel vonulnak fel a versenytársakkal szemben.

Azonban a legjobb hadvezér igazgatókkal is előfordul, hogy olykor csatát vesztenek. Ellenfelük felvásárolhatja vállalatukat, sőt saját maguk is „hadifogságba eshetnek”, ha másod, harmad hegedűsként kell, hogy tevékenykedjenek egy felvásárló oldalán. Az igazi hadvezér-igazgató ebbe nem nyugszik bele, leghűbb csapataival kitör és seregeit újraszervezi, majd tőkebefektetőkkel az oldalán indul újabb rohamra.

Korunk egyik leghíresebb hadvezér-igazgatója Sandy Weill, aki a semmiből két pénzügyi cégbirodalmat épített fel. Az első a Weill által társalapított CBWL brókercég volt, amely a 60-as évek Wall Street-i back office válságában felvásárolta a patinás Hayden Stone és Shearson Loeb Rhodes befektetési bankokat.
Az ezt követő American Express-szel történt fúzió azonban Weill Waterloo-jának bizonyult, amikor Jim Robinson AmEx elnök hadvezér-igazgatónkat parkoló pályára szorította.

Sandy azonban nem csüggedt. Egy végzős egyetemistával Jamie Dimonnal, (ma a JP Morgan elnöke) és vállalkozói elit gárdájával tőzsdére- mentették a csődszélén táncoló balti-i fogyasztási hitelekkel házaló Commercial Credit pénzügyi szolgáltatót. Már az első nap óriási költségcsökkentést jelentettek be, heteken belül eladták a nélkülözhető ingatlanokat és leányvállalatokat, az adminisztráció fókuszú fiókvezetőket pedig motivált értékesítőkké képezték ki. A Commercial Creditet tőzsdére vitték és a lecsökkentett fizetéseket részvényopciókkal kiváltva néhány éven belül több száz alkalmazottat tettek dollármilliomossá. Sandy Weill az elhízott zsoldos csapatokból szálkás honvédő hősöket faragott, akik életüket és vérüket ajánlották vezérükért.

Új harckocsija felturbózása után Weill újabb rohamra indult. Első áldozata a négyszeres árbevételű Primerica, a 80-as évek Amerikájának „Brókernete”, a patinás Smith Barney brókercég tulajdonosa volt. Ezután „vigaszágon” Weill visszaszerezte az American Expresstől a Shearson brókercéget, amelyet az AmEx az újólag elhíresült, korábban sikertelenül fuzionált Lehman Brothersről választott le. (A Lehman később a New York-i tőzsdén keresztül szerezte vissza függetlenségét és nyert még 15 év életet.)

Már a Premier Ligában focizva, a következő anschluss a Travelers biztosító felvásárlása volt, valamint a Primerica átkeresztelése és felöltöztetése a Travelers minden háztartásban ismert piros ernyőjével. Sandy utolsó és legarcátlanabb húzásaként meggyőzte a Citibank veterán arisztokratáját John Reedet, hogy fuzionáljanak, majd egy igazgatósági puccsal nyugdíjazva új főnökét, az ezredfordulón a világ legnagyobb bankjának elnök-vezére lett.

Préda István, MB Partners