Azt mondják, hogy a kínai ember sohasem panaszkodik. ha jól, ha rosszul megy sora, magabiztosan nyilatkozik üzleti helyzetérõl. az oecd szerint egyébként nincs is oka panaszra, hiszen miközben a világgazdaság idén 2–3 százalékkal (az euró zóna 3–4 százalékkal) csökken, az imf kínában 7 százalék feletti növekedést jósol. „de jól ellennénk mi ezzel” sóhajtoznak a baloldali politikusok.


Azonban ami a fejlett világban rekordnövekedés, az Kínában recessziónak számít. A több tízmilliós éves nyugat-keleti munkaerõáramlás folyamatos nyomást gyakorol a városi munkanélküliségre, ami miatt 7 százalék alatti GDP növekedés esetén már társadalmi feszültségekkel kell számolni. A kormány mindent bedob a gazdasági vitalitás fenntartása érdekében, hogy elkerülje a legutóbbi visszaesés idején bekövetkezett Tienenman-tragédiát.

De miért érdekes Kína a Cégértéklevél olvasóknak? Azért, mert az ázsiai gazdasági nyomás hatásai az export piacokra is visszahatnak. A változásokat elsõsorban a kínai importot is áruló kereskedelmi cégek érzik. Egy fogyasztási cikkeket forgalmazó partnerünk avatott be a minap, hogy hogyan igyekszik Kína fenntartani az export piacait. A kereslet gyengülése és a forgóeszköz finanszírozás szûkülését elsõsorban a kelet-nyugati kereskedelem sínylette meg. (Az OECD szerint idén 18 százalékkal esik vissza a világkereskedelem.) 

Ázsiából ugyan lényegesen olcsóbban lehet behozni, annak, aki meg tudja finanszírozni az elõleget, és aki ki  tudja várni a megrendelés-gyártás-behajózás-vámolás 90-120 napos folyamatát. A vevõ meg is gondolhatja magát 3-4 hónap alatt, és félõ, hogy nem képes – vagy nem akarja – majd átvenni a megrendelt árut. Ráadásul a fogyasztási cikkek vásárlói az utolsó percig kivárnak a megrendelésekkel, így sokszor már nincs idejük olcsó ázsiai importból rendelni. A kereskedõk amúgy is a készleten lévõ termékeiket ajánlják, illetve – ha ez kevés –, a gyorsan elérhetõ európai forrásaikból szerzik be az árut.

A fenti folyamat frusztrálja a kínai exportõröket, akik képtelenek terméket eladni a hagyományos csatornáikon. Visszaüt, hogy az elmúlt húsz évben csak a gyártásra koncentráltak, emlékeztetve a rendszerváltás utáni hazai helyzetre, amikor a magyar vállalatok is felismerték, hogy a „KGST-porszívó” bedugulásával készlet helyett már csak eladásra szabad termelniük.

A recesszió rámutatott, hogy Ázsiának nem elég olcsón és jó minõséget gyártania, de az európai és amerikai kereskedelmben is jelen kell lennie, ha a nehéz idõkben is meg akarja tartani piacait. Ezt a törekvést a kínai kormány exportszubvenciókkal támogatja, amit az exportõrök nyugati logisztikai központok és nagykereskedelemi vállalatok felvásárlására fordítanak. Céljuk, hogy áruikkal instant jelen legyenek az európai és amerikai piacokon, hogy a fogyasztók a recesszióban is õket válasszák.

Ezt a folyamatot erõsíti a válság által kiváltott globalizációellenesség és befelé fordulás is. Az ázsiai kereskedõk felismerték, hogy addig kell kapun belül kerülni, mielõtt azok becsukódnak. Céljuk, hogy regionális kereskedelmi cégeket vásároljanak vagy építsenek ki, amelyek proaktív megrendelések hiányá-ban is eljuttatják a kínai árut az európai fogyasztókhoz. E jelenség kapcsán az elmúlt hónapokban nálunk is élénkült a Hong Kong-i, tajvani és kínai érdeklõdés a magyarországi kereskedõcégek iránt.

Préda István MB Partners