CÉGÉRTÉK KIADVÁNYUNK A 2020-AS ÉVET AZ EGON ZEHNDER, A GLOBÁLIS LEADERSHIP TANÁCSADÓ BUDAPESTI IRODÁJÁVAL ÉS EGY SOR MÁS PIACI SZEREPLŐVEL EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN EZZEL A SPECIÁLIS, TEMATIKUS SZÁMMAL INDÍTJA, MELY A CÉGEK KISZERELÉSÉNEK, AZAZ SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI STRUKTURÁLÁSÁNAK HOGYANJÁT ÉS MIKÉNTJÉT MUTATJA BE RÉSZLETESEN. A KÖZÖS ERŐFESZÍTÉSBEN ELKÉSZÜLT ANYAG AZ EDDIGI LEGHOSSZABB CÉGÉRTÉK-SZÁMOT EREDMÉNYEZTE – REMÉLJÜK, HOGY OLVASÓINK ÉRDEKLŐDÉSSEL FOGJÁK FORGATNI, ÉS PRAKTIKUS, AZONNAL HASZNÁLHATÓ TANÁCSOKAT TALÁLNAK BENNE CÉGÜK ÉRTÉKTEREMTŐ MEG-, ÚJRA- ÉS ÁTSZERVEZÉSÉHEZ.

A portfolio.hu nemrégen egy cikkben elemezte a cégek időbeli túlélését. Ahogy írják, a vonatkozó felmérések közös megállapítása az, hogy amennyiben egy cég már több mint 200 éve folyamatosan működik, azt tényleg kivételesen réginek tekinthetjük (nem számítva az egyházi és állami intézményeket persze). Nos, nincsenek is túl sokan jelen ennyire régóta az üzleti világban. A németeknél például összesen 837 ilyen cégről lehet tudni, a franciáknál pedig mindössze 196-ról. Érdekes módon Japán ezen a téren kirívónak számít: a szigetországban kicsit több mint 3000 olyan vállalkozás van, amely már legalább kétszáz éve folyamatosan működik. De a japánok még egy másik szempontból is lekörözik a többi országot: náluk van ugyanis az a cég, amely a világrekordot tartja a leghosszabb folyamatos működésben – a cég Krisztus után 578-ban indult, és azóta is folyamatosan működik.

A 2020. április 27-i Magyar vállalatok 2030 konferenciára készülvén a finn ötszáz legnagyobb árbevételű cég elemzése közben találtunk egy olyan vállalkozást, a Fiskarst, amelyet az 1600-as években alapítottak, és azóta is prosperál, de tíz fölött van a listában az olyan helyi tulajdonban lévő cégek száma, melyeket legalább száz éve alapítottak.

A magyar vállalatok jelentős része jut épp napjainkban, vagy legkésőbb pár éven belül abba a helyzetbe, hogy el kell döntenie, hogyan tovább. A jelenleg működő rendszer, melyben az alapító, a tulajdonos és az ügyvezető szerepében ugyanazon személy működik, nem fenntartható; a cég vagy az alapító tulajdonostól független lábra áll, vagy eladásra kell, hogy kerüljön, vagy eltűnik a gazdaságtörténelem süllyesztőjében.

A CMBP-ben régóta dolgozunk azon, hogy a magyar cégek erre a kérdésre a lehető legjobban fel tudjanak készülni. Beszélünk a cégek kiszerelésének szükségességéről – és az ehhez szükséges lépéseket, bár több forrásból is leszűrtük, leginkább autentikusan az Egon Zehnder és a Harvard Business School által a 90-es években készített, a Cadbury csaknem 150 éves „kiszerelési” folyamatát bemutató esettanulmányában találtuk meg. Ez az anyag mostanáig nem volt elérhető magyar nyelven – a Cégérték mostani számában az Egon Zehnder budapesti irodájával együttműködésben arra vállalkoztunk, hogy ezt lefordítsuk, frissítsük, és a céggel együtt, illetve más együttműködő partnereinkkel közösen az esettanulmányt támogató cikkekkel együtt kiadjuk.

Az esettanulmány viszonylag régi. A Cadbury mint családi cég azóta felvásárlás áldozata lett, tehát nem működik. Mi azonban azt gondoljuk, hogy ettől függetlenül az a folyamat, mely során a csokoládégyártó egy kis angol helyi vállalkozásból egy nemzetközileg ismert és globálisan elérhető termékekkel családi kézben lévő vállalkozássá vált, függetlenül az esettanulmány írásának évétől és a cég későbbi történetétől, jó példaként szolgálhat egy sor hazai cég számára.

A Cégérték jelenlegi számában az esettanulmányon és az azt értelmező, CMBP-s és Egon Zehnder-es cikkeken kívül megjelennek más partnercégeink írásai is. Elsőként ebben a számban szerepelnek új partnerünknek, a Primus Trust Bizalmi Vagyonkezelő munkatársainak sorozatindító gondolatai, melyben a bizalmi vagyonkezelést, mint a cégek tulajdonosi strukturálási lehetőségét tárgyalják.

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda írása a cégcsoportok vagyonkivonással járó, legális kialakítását veti össze a tiltott fedezetelvonással. Reméljük, sikerült tartalmassá tenni a számot, és haszonnal olvassák a Cégérték olvasói!