Milyen rendszerszintű változás történt a válság kitörése után, ami tartós fejlődési pályára állíthatja a világgazdaságot és megelőzheti, hogy újabb, akár sokkszerű összeomlás következzen be? Egyre több közgazdász, szakértő, kutató és ideológus szerint sajnos semmilyen. De vajon ez mit jelent a vállalkozók számára? Baki Zoltánnal, az osztrák Bank Gutmann hazai leányvállalatának, a Gutmann Magyarország Befektetési Tanácsadó Zrt.-nek igazgatósági tagjával az alapprobléma várható globális hatásai mellett a szükséges vállalkozói reakciókat is áttekintettük a vidékfejlesztés tükrében.


Nézzük az alapproblémát. Az ön meglátása szerint már elértünk egy újabb fejlődési ciklus elejére vagy a mostani helyzet inkább egyfajta agónia, amiből fájdalmas lesz kitörni?

Véleményem szerint, és ezt számos hazai és külföldi szakember is osztja, nem történt olyan rendszerszintű változás, ami megalapozna egy hosszabb, fenntartható fejlődési periódust. A válságra adott mostani válaszok újabb válságot generálnak. A rendszer újra és újra vissza fog esni az alapproblémákig. A politikusok és más döntéshozók még nem tették meg azokat a lépéseket, melyek révén egy új rendszer születhetne. Persze ebben benne van az is, hogy a társadalmi nyomás és a gazdasági szükségszerűség még nem érte el azt a pontot, ahol elkerülhetetlenné válik a változtatás. Ugyanakkor ez a pont nagyon közel van, sőt, inkább úgy fogalmaznék, hogy már át is léptük azt a határt, ahol még sokkszerű változások és erőhatalmi átrendeződés nélkül levezényelhető lett volna az átmenet.

Mielőtt a szükséges döntéseket, illetve az új rendszer jellegét kezdenénk boncolgatni, ön szerint miért nem tartható fent a már évtizedek óta működő gazdasági világrend? Korábban is voltak válságok, amelyekből – némi rásegítéssel – egész sikeresen kirántotta magát a rendszer.

A mostani rendszer lényege, hogy folyamatos a fejlődési kényszer, amit úgy sikerült eddig elérni, hogy kizsigereltük a társadalmi és a természeti erőforrásokat. Mindezt a pénzügyi rendszer nagy mértékű szabadsága Bretton Woods után, majd a 90-es évek közepétől követett túlzott irányító szerepe felerősítette. Jelenleg a pénzügyi szektor nem tölti be azt a szerepet, amire vállalkozott a rendszer fenntartása érdekében. Egyrészt nem hajlandó mélyebb változásokra, azaz a múltban bevált strukturálisan régi személetű eszközökkel él, s ilyen jellegű részmegoldásokat, beavatkozásokat hajt végre. Másrészt az alapvető céloknak alárendelt feladatait egyre kevésbé kívánja betölteni a pénzügyi és jogi szabályozási rendszer. Ezzel hozzájárulnak a problémák megoldásának elodázáshoz. Társadalmi szempontból a rendszer, a technológiai fejlődés előnyei mellett, óriási munkanélküli tömegeket teremtett, alkalmazásának későbbi hatásai nem utal bölcs előretekintésre. A termelési oldalon emberek tömegeit szakították ki korábbi közegükből, mellyel párhuzamosan egy hatalmas népességrobbanás következett be az Európán és Amerikán kívüli területeken. Ezzel párhuzamosan a természeti erőforrások egyre gyorsabban fogynak, illetve kitermelésük egyre energiaigényesebb és drágább. Az olaj esetében már közelítünk, vagy sokak szerint átléptük a maximális kitermelési mennyiséget. A növekedés orientáltság energiaigénye feszültségekhez vezet. A korábbi válságokhoz képest rendkívül jelentős különbség az erőforrások kérdése. Egyelőre még csak az árak alakulásában érzékelhető a szűkösség, azonban az élelem és néhány speciális nyersanyag már ellátási gondokat is okozott. Mindez a nemzeti kincsek felértékelődésére hívta fel a figyelmet.

És hogyan oldható meg a probléma? Nagy vonalakban milyen irányba kell változtatni?

A legfontosabb, hogy a globalitás kizárólagossága helyett a lokalitás, vagy pontosabban a regionalitás kerül előtérbe. Új regionális területek kezdenek összekapcsolódni. Ezek az erőterek már az ázsiai válság óta kialakulóban vannak. Észak-Amerika, illetve a hozzá lazán kapcsolódó dél-amerikai régió, Európa és Ázsia a meghatározó, valamint ott van a számtalan problémával terhelt afrikai térség és a Közel-Kelet. Ezeken belül is kisebb, regionális egységek alakulnak, melyeknek, úgymond házon belül kell szembenézniük a társadalmi problémákkal. Magyarország európai szemléletű, s mégis Ázsia és kelet felé irányuló jövőképpel válhat sikeressé. Magyarországnak, Romániának, Lengyelországnak és Horvátországnak is a közép-kelet-európai régió a legfontosabb. Itt kell megtalálni azt a termelési és gazdálkodási szisztémát, mely életképes lehet a jövőben.

Lépjünk vissza egy fél lépést. Miért nem maradhat meg egy olyan hatékony termelési rendszer, ahol nagy mennyiségben olcsón tudnak terméket előállítani? Tegyük fel például, hogy a megújuló energiaforrásokkal a szállítási költségek újra csökkenthetők.

Először is ez a feltevés a mostani technológiai ismereteink mellett nem állja meg a helyét, azonban a kérdés így is rávilágít a mostani rendszer további problémájára. Ez pedig nem más, minthogy széles társadalmi rétegek alapértékeit, energiáit, s az adott területek, nemzetállamok természeti kincseit emészti fel. A jelenlegi profitcentrumok valójában nem hatékonyak és társadalmi szinten csak veszteséget termelnek. Időleges előnyök, rövid távú érdekek egyre gyorsuló feszültségeket teremtenek. Igazodva mostani témánkhoz, nézzünk meg egy nagyüzemben működő mezőgazdasági termelőegységet. Feldolgozást nem eredményez, sőt megakadályoz. Nincs jövőképe. Alapvető társadalmi csoportokat lehetetlenít el, a túlzott műtrágyázás és a túlzott vegyszeres kezelés rontja a föld minőségét, ami nem pótolható. Az úgymond hatékony, gépesített termelés az állami oldalon szociális költség, hiszen nincs foglalkoztatás. Állandó növekvő kiadást jelent a leszakadó elértéktelenedő térség. Ebben a tekintetben nemcsak a munkanélküli segélyt kell nézni, hanem számtalan egyéb hátrányos szempontot is! A profit eléréséhez, tehát a természeti erőforrást feléljük, a valós költségeket megvizsgálva pedig be kell látni, hogy nincs is haszon.

Ha elfogadjuk, hogy ezek a profitcentrumok, vállalkozások fenntarthatatlanok, akkor az egymillió dolláros kérdés, hogy milyen irányban zajlik majd az átalakulás?

Általános szabályként az egyik legfontosabb, hogy egy vállalkozás input és output oldalon egyszerre nem lehet kiszolgáltatott helyzetben. Ha ezt a tipikusan vidéki vállalkozásokra fordítjuk le, akkor kiemelt helyet foglal el az energiaellátás és a nyersanyag kérdése input oldalon, míg output oldalon az egységes új piacokat átfedő értékesítés.  Kisebb mértékű energiafüggőség. Fontos alapvetés a diverzifikáció. A vállalkozónak ki kell küszöbölnie az egyes termékeknél tapasztalható ciklikusságot, rendszerben kell gondolkodni. Lehet, hogy az első ütemben nem lesz kiemelkedő profit, vagy éppen a folyamat különböző részein keletkezik csak némi nyereség, azonban az egész vállalkozás egységesen kedvező működést mutat.

Itt már konkrét iparágakról lehet beszélni vagy még csak az elméleti alapoknál tartunk?

Különösen a vidéken létrehozható termelési egységeknél már kész irányok, tervek állnak rendelkezésre. Az országnak és a régiónak eleinte mintákra, életszerű, elsőként megvalósított és látható megoldásokra van szüksége. Magyarországon kiemelt terület lesz a vízgazdálkodás, a víztisztító rendszerek kiépítése, a minőségi vegyszermentes élelmiszer termelése vagy a földminőséget javító természetes eljárások kidolgozása. A kisenergetika, és annak részágazatai, vagy éppen szellemi és emberi energiából származó lehetőségek az alapiparágakban egész Közép-Kelet-Európát érintően meghatározóak lesznek.

Mennyire van érdeklődés, illetve fogadókészség a vállalkozók részéről?

A vállalkozók saját bőrükön tapasztalják, hogy az elmúlt időszakban kevés pozitív pénzáramlás volt a hagyományos szektorokból, ezért keresik az új lehetőségeket és a fenntarthatóságot. Nyugat-Európában számos pozitív példát látunk már most is. Érdekes megfigyelni, hogy az ilyen új típusú vállalkozásokat nemhogy hátrányosan, inkább előnyösen érintette a válság, általában nőtt az árbevételük és nem voltak elbocsátások sem, tehát társadalmi szempontból is kiállták a próbát.

A rendszer átalakulása milyen gyorsan történhet meg? A vállalkozóknak konkrét válaszok kellenek?

Valóban konkrét válaszok kellenek azzal kapcsolatban, hogy milyen irányokat, milyen összetett pénzügyi és támogatási csomagokkal kell kiegészíteni és milyen minták alapján válik lehetségessé az új évtized lehetőségeink kiaknázása értékteremtéssel… Úgy vélem, hogy a korábbi rendszer még rendkívül nagy kilengéseket mutat, sok ciklusos, kiszámíthatatlan időszakot fogunk megélni, mielőtt az átfordulás megtörténik. Eközben azonban folyamatosan jelentkeznek az új lehetőségek, régről ismerős és új iparágak jönnek létre a közép-kelet-európai államokban. Először a könnyen pótolható javak beáramlása csökken, majd következnek a nehezen, végül a nagyon nehezen pótolható javak. A világ sok területén új igények jönnek létre, alap- és luxusellátást érintően egyaránt. Meg kell kezdeni a felkészülést, hogy a keresletet ki tudjuk szolgálni. Úgy gondolom, hogy sok tekintetben rosszabbul állunk, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt.

Nem gondolja, hogy ez az átalakulás visszalépés is egyben?

Egyáltalán nem. A most érvényes paradigma rendszer bő másfél évszázada kezdte öles léptekkel felbontani azt az egységet, ami a természet és az ember között egykor megvolt. Persze már jóval korábban is pusztítottuk a természetet, de még nem volt meg hozzá a szükséges technológiánk. Meggyőződésem, hogy a vállalkozó szellemet a megfelelő ösztönzőkkel fel lehet használni egy értékelvű cél érdekében is. Egy vállalkozó ugyanolyan hatékonyan tud egy jó szemlélet mentén építeni, mint egy rossz, fenntarthatatlan cél érdekében pusztítani. A technológia részben rendelkezésünkre áll persze még számos fejlesztésre van szükség és nagyon sok a megoldhatatlannak tűnő probléma. Ez egy olyan széles témakör, amivel a társadalom- és természettudomány minden területének foglalkoznia kell. Számunkra a változások legfontosabb aspektusa, hogy a vállalkozásokat hogyan lehet és kell elhelyezni a rendszerben.

Akkor utolsó pontként a már említett pénzügyi vállalkozásokra térjünk ki egy kicsit. Nekik mi lesz a szerepük?  

A vidéki vállalkozóknak ugyanúgy szükségük lesz finanszírozásra, mint most, de a rendszerben jelenleg nincs likviditás, nincs kellő ösztönzés pénzügyi oldalról. Sokkal inkább a valós működéshez kell pénzügyi hátteret teremteni. A profit maximalizálás, és a kockázat teljes áthárítása a gazdaság más szereplőire elfogadhatatlan, ha életszerű, jól prosperáló gazdaságot szeretnénk építeni. Sejtszerűen átszőtt, pénzügyi vérkeringéssel ellátott pénzügyi modellre lesz szüksége a vidéki vállalkozási, termelési és gazdálkodási rendszernek. Fiatalokra, jövőképre és szakemberekre. Ami papíron kiszámolva jól néz ki, az a gyakorlatban sokszor sületlenség. Fontosnak tartanám, hogy a pénzügyi oldalon is olyanok üljenek, akik tapasztaltak már életükben termelést, láttak vidéket, állatot, erdőt és kezet fogtak már az ott élő emberekkel. Ez valósabb alapot adhat a döntések meghozatalára. Minden szakterületnek, így a pénzügyinek is, sokkal komplexebb kihívásoknak kell megfelelnie, de lokális, illetve regionális szinten. Ez a vállalkozókra is igaz. Az említett input kitettség csökkentése érdekében újra fel kell építeni azt a jól működő vidéki társadalmat, amely felelősséget vállal környezetéért. A jövő vállalkozója ezért nemcsak a profitot termelő területre koncentrál majd, ehhez azonban neki is szüksége van segítségre. Itt kell hangsúlyozni az állam szerepét, ami különösen az átalakulás időszakában rendkívül fontos. Jövőképet kell adni a vidék társadalmának, ez mindennek az alapja!

Dombi Ágoston