„Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” A latin szállóige a modernkori tranzakciókban is érvényes. Minden tranzakcióban, még a tranzakciós szerződések során fel kell készülni arra a helyzetre, amikor a felek nem látnak más vitarendezési megoldást, mint a bírósági vitarendezést. Összetettebb szerződéses struktúrák esetén jellemző, hogy a felek választottbíróságra bízzák az ilyen viták eldöntését és a tranzakciós szerződésben kifejezetten kizárják a rendes bírói út igénybevételének lehetőségét.
Cikkünkben röviden bemutatunk néhány szempontot arra vonatkozóan, milyen viták esetén és milyen feltételekkel érdemes választottbírósági kikötést alkalmazni.
A választottbírósági eljárás előnyei
Tranzakciós szempontból a legfontosabb érv, hogy választottbíróság esetén nem a rendes bírósági rendszerben felnövő bírók, hanem a napi gyakorlathoz közelebb álló, gyakorlati szakemberek dönthetnek a felek üzleti vitáiban. Tranzakciós ügyletek és szerződések esetén számos olyan praktikus, üzleti jellegű ismerettel kell rendelkezni, ami egy vitatott szerződéses kikötés értelmezéséhez és a vita eldöntéséhez elengedhetetlen. A választott bírók megközelítése így a rendes bíróságokhoz képest rugalmasabb, az üzleti világhoz jobban idomuló jogi megoldások alkalmazását teszi lehetővé. A vitarendezés így hatékonyabb eredményre vezethet és figyelembe vehet számos, a rendes bírósági eljárásban csak külső szakértőkkel vizsgálható kérdést (például az üzleti terv értékelését, a megtérülési érték számítását, szektor-specifikus teljesülési feltételeket). Előnye ezen kívül a választottbírósági eljárásoknak, hogy az eljárások egy fokon dőlnek el, így a rendes bíróságoknál gyorsabban zárulnak le, tehát a társaság üzleti működésére kevésbé hatnak negatívan. Tekintettel arra, hogy a rendes bírósági eljárások főszabály szerint nyilvánosak, fontos szempont, hogy a válaszottbírósági vitarendezés nem nyilvános, így a cég belső ügyeivel kapcsolatos, illetve a tranzakcióhoz kapcsolódó bizalmas információk a nyilvánosság számára, válaszottbírósági eljárásban nem válnak hozzáférhetővé.
Milyen szerződésben kell a választottbíróság hatásköréről rendelkezni?
Választottbírósági kikötésről a felek bármilyen szerződésben rendelkezhetnek. Ez egyszerű felvásárlások esetén csak az üzletrész, vagy részvény adásvételi szerződést jelenti, komplex üzleti megállapodások, például közös vállalat alapításánál, infrastruktúraprojektek esetében azonban több kiemelkedő jelentőségű szerződésből álló szerződésrendszer jön létre. Az ilyen ügyletekben a felek közötti jogviták gyakran több szerződéshez kapcsolódnak. Ha azonban nem mindegyik szerződés tartalmaz azonos vitarendezési megállapodást, a jogviták eldöntése nagyon nehezen megoldható problémák elé állítja a bíróságokat. Az egyes tranzakciós szerződésekben tehát összhangba kell hozni a vitarendezésre vonatkozó megállapodásokat, és több helyen kell rendelkezni a választottbíróság hatásköréről.
Amennyiben az adott tranzakció nem csak a céltáraság felvásárlását eredményezi, de a felek a felvásárlást, befektetést követően továbbra is együttműködnek, a felmerülő jogviták nem csak az akvizíciós szerződésből származó (pl. szavatossági) viták, hanem a céltársaság működésével kapcsolatos részvényesi, társasági jogviták is lehetnek. A céltársaság működésére vonatkozó részvényesi, szindikátusi, vagy egyéb tranzakciós megállapodás mellett azonban a társaság működését a céltársaság társasági szerződése, alapító okirata is szabályozza. Ha a tagok között vita merül fel a tranzakciót követő együttélés során, az nagyon gyakran a céltársaság napi működésében is felmerülő jogvitához vezet. Társasági jogvitának azok a viták minősülnek, amelyek a céltársaság és az egyes tagok, vagy a tagok között merülnek fel és a céltársaság működésével kapcsolatosak (pl. tőkeemelésről, osztalék fizetéséről való döntés, üzleti terv elfogadása). Biztosítani kell, hogy ezekben a vitákban is kikényszeríthetővé váljon a részvényesi, szindikátusi szerződésben megkövetelt magatartás, és az egymással összefüggő szerződéses viták egy eljárásban és fórum előtt legyenek elbírálhatók. Ha tehát a szindikátusi szerződés választottbírósági kikötést tartalmaz, akkor a céltársaság társasági szerződésében is hasonló kikötést kell alkalmazni. A hatályos társasági törvény részletesen szabályozza, milyen esetekben és módon köthető ki választottbíróság illetékessége társasági jogviták esetére. E szabályok talán leglényegesebb vonása, hogy választottbíróság előtt csak olyan társasági döntések megtámadását teszi lehetővé, amelyet a társaság közgyűlése vagy taggyűlése hozott, de ezt a lehetőséget nem adja meg az igazgatóság, vagy a felügyelő bizottság határozataival szemben. A gyakorlatban ennek az a jelentősége, hogy ha a felek döntési jogosultságot delegálnak a társaság más szervéhez (tipikusan a felügyelőbizottsághoz, vagy az igazgatósághoz), akkor annak határozatai választottbíróság előtt nem, vagy csak nehezen lesznek megtámadhatók.
A választottbírósági kikötés tartalmi elemei
A választottbíróság hatáskörét rögzítő szerződéses kikötések jellemzően rövidek. Minden esetben ügyelni kell azonban arra, hogy e tömör rendelkezések tartalmazzák a következőkben felsorolt tartalmi elemeket. Rögzíteni kell elsősorban azt, hogy a felek mely választottbíróság hatáskörének kívánják alávetni magukat, a hatáskör kizárólagos-e (azaz a felek a rendes bíróságokat kifejezetten kizárják), illetve milyen eljárási szabályok szerint kell lefolytatni az eljárást. A rendelkezésnek tartalmaznia kell továbbá az eljáró bírák számát és az eljárás nyelvét. E szempontok eldöntésénél részletesen meg kell vizsgálni az egyes verziók költségvonzatát, hiszen a választottbíróság helye, a tanács tagjainak száma, az eljárás nyelve mind olyan tényező, ami komolyan befolyásolja a jogérvényesítés költségeit. A választottbírósági eljárás ugyanis jelentős költségekkel jár, így a hatékonyabb és üzletibb döntések ?árát? a feleknek már a szerződés megkötésekor figyelembe kell venniük. A jelentős költségigény eredményezi azt is, hogy a társasági viták választottbíróság elé utalása automatikus szűrőként is működik, hiszen ezekben az esetekben a társaság tagjai, különösen a kisebbségi tulajdonosok, nem tudnak minden apróbb üggyel bírósághoz fordulni, azaz az üzleti konfliktusokban nem tudnak jogi oldalról, alacsony költség mellett nyomást gyakorolni a másik félre (például nem tudják folyamatosan opponálni a társaság döntéseit és működését).
A választottbírósági kikötés fontos eleme az eljárási szabályok rögzítése. Ebben a felek meghatározzák, milyen szabályrendszert kívánnak alkalmazni a felek az eljárás során, illetve azt is milyen jog szerint kell minősíteni magát az választottbírósági kikötést. Ügyelni kell arra, hogy ezeket a szabályokat a felek lehetőleg egyértelműen és egyszerűen állapítsák meg, mivel sokféle szabályrendszer és jog keveredése könnyen érvényesíthetetlen lehet a gyakorlatban. Az ilyen jellegű vitáknál évek telhetnek el azzal, amíg a választottbíróság csupán az alkalmazandó jog tekintetében dönt, ami pontosan a választottbírósági kikötés alapvető célját, a hatékony jogérvényesítést lehetetleníti el.
Összefoglalás
Alapelvként kimondható, hogy az M&A és hasonló társasági tranzakcióknál érdemes a felmerülő vitákat választottbírósági útra terelni. A választottbírósági kikötés elemeit azonban minden ügyben a felek és az ügy méretéhez, a felek költségviselési képességeihez és egyéb jellemzőihez kell igazítani, és precízen kell megfogalmazni. Az erről való gondolkodást nem lehet megkerülni, mert különben a felek könnyen arra ébredhetnek a tranzakciót követő mézeshetek lejárta után, hogy érdekeit nem, vagy csak rendkívüli költségek árán tudják érvényesíteni.
Baranyai Gábor ? Lendvai András
