A vállalatok élő szervezetek egészségügyi ellátás nélkül. Vérben, verítékben születnek és magas csecsemőhalandóság mellett próbálnak túlélni, felcseperedni.
Élet szociális ellátás nélkül
Évekig gyerekcipőben járnak, néhány közülük kinövi magát, de kevesen válnak érett felnőtté. A matuzsálemi kort pedig csak a szerencsések élik meg: egy a százból.
Már az ókori görögöknél is voltak hosszú életűek, mint például Plató, aki 76 évesen egy tanítványa lagziján szenderült örök álomra, vagy Leonardo Da Vinci, aki a XV. században közel 70 évig élt.
Felnőtté válás
Mint az embereknél, a cégek esetében is a hosszú élet titka az aktivitás és a megújulási képesség. A magán-cégek esetében ennek legnagyobb gátja a mindenkori tulajdonos. A cég az alma, amelyik nem esik messze a fájától.
De vajon miért van ez így?
Az egyik ok, hogy a céget az alapító egy konkrét céllal hozta létre. Például, mert személyisége miatt nem bírta az alkalmazotti létet, vagy, mert a munkáltatói nem tartottak rá igényt. A legtöbb örök gyermekkorra kárhoztatott kényszervállalkozás így születik, de a szükség néha szül nagysikerű vállalkozásokat is. Egy kiemelkedő magyar műanyagipari szerszámkészítő cég tulajdonosa egy nagyvállalati leépítésnek „köszönheti” vagyonát.
Az inspiráció-szülte cégek gyakrabban érik meg a felnőttkort. Ha az alapító álma erős, a cég ezt meghálálja és beteljesíti azt. De mi történik ez után?
Sokszor semmi. A tulajdonos szakmailag, anyagilag révbeért és fiatalon elképzelt életét élheti. Ha a vízió nem változott, akkor minek hajtani. Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgoztunk, hogy végre éljünk – mondja a befutott alapító.
Életkilátások
Az életkilátások a vállalatoknál sem jobbak mint az emberi társadalomban. Sőt, a cégvilágban szervezett oktatás, egészségügy híján kevesen, kb. 20 százalékuk éri meg a gyermekkort. Akik felcseperednek pedig többnyire „otthon maradott” véngyerekként tengődnek, amíg az alapító valamelyik rokona gondjukat viseli.
A céggyermekek csak kevesebb mint fele növi ki a gyerekcipőt és sikeres felnőtt csak abból lesz akit ambíciózus „sportapuka” nevel, vagy aki ki tud repülni az alapító fészkéből és új tulajdonosok szárnya alatt fejlődik tovább.
Levegőváltozás
A cégek élete ebben is hasonlít a miénkhez. Minden életkor új kihívást támaszt és csak az ezeknek megfelelők léphetnek magasabb érettségi szintre. Ahogy nekünk az iskola, gimnázium, egyetem majd néha új munkahely kellett a rendszeres megújuláshoz, a cégeknek is rendszeres időközönként levegőváltozásra van szükségük, hogy fejlődjenek.
Ehhez a megújuláshoz egy újabb és újabb hegycsúcsokat meghódítani képes vállalkozó kell, vagy – ami gyakoribb –, időnként új tulajdonos, aki felkavarja az állóvizet és nagyságrenddel többet követel magától és munkatársaitól. Kényelemből senki se fejlődik. Teher alatt nő a pálma.
Zsoldosok és vállalkozók
A gazdaság igazi motorja a növekedésre képes magáncégek hada. Míg a zsoldosok által menedzselt tőzsdei óriások, vagy leosztott kártyákkal játszó monopóliumok jó ha évi 10–20%-ot tudnak fejlődni, addig egy agilis vállalkozói cég növekedési lehetőségei korlátlanok. Földrajzi terjeszkedéssel, hasonló szegmensek meghódításával, termékfejlesztéssel, jobb marketinggel, értékesítéssel a 20–30–50%-os éves növekedés sem lehet probléma.
Két kéz a kormányon
Erre az elvre épít a magántőke iparág. 3–5 év alatt a vagyon mézesmadzagával motivált menedzsment kipofozza a kivásárolt társaságot, majd továbbadja.
A vevő egyre gyakrabban már nem egy szakmai befektető, vagy a tőzsde, hanem egy másik pénzügyi alap. Ha a menedzsment még éhes és van ötlete akkor maradhat. Ha már elégedett, akkor jöhetnek az új titánok akikben még van spiritusz. A „két-kéz-a-kormányon” tulajdonosi szemlélet nagyobb növekedést biztosít, mint a laissez-faire tőzsdei lét. Nem csoda ha 25 évvel az iparág megszületése után a cégbefektető-alapokba invesztált tőke mára éves szinten már meghaladja a nemzetközi tőzsdékre áramló tőkét.
Az eredmények a szigorúbban felügyelt magánalapokat igazolják. A Fortune amerikai üzleti folyóirat egy 2007 novemberi cikke alapján az elmúlt 20 évben a magántőke alapok évi 14,2%-ot hoztak, míg az S&P 500 részvényindex évi 9,8%-os megtérülést generált. Az elmúlt 10 évben az alapok még jobban, 11,4% : 6,6%-ra „húztak el” a tőzsdéktől.
Vágy, vas és vízió
Ha elfogy a jövőkép nem szégyen kiszállni. A vállalat,
a fogyasztók, munkavállalók érdeke egyaránt az időnkénti vérfrissítés. Jöjjön egy új tulajdonos, akinek van vágya, vasa, és víziója, hogy a következő emeltre liftezze vállalatunkat.
Préda István
