„Széleskörű iparági lefedéssel növekedési, vállalati kivásárlási vagy projektfinanszírozási hitelt ajánlunk, 3-5 százalékos évi hitelkamatra, gyors elbírálás mellett. Kérem, keressen, ha finanszírozandó projektje vagy cége van – segítünk!” – olvasható a rövid, lényegre törő és kétségtelenül kecsegtető ajánlat, gyakran kifogástalan angol nyelven tálalva.

Svájcból, Olaszországból, Angliából, esetleg az arab területekről származó, magukat pénzügyi közvetítőnek vagy hitel-oldali befektetőnek bemutató, bemutatkozó fényképük alapján komoly, nyakkendős úriemberek jelentkeznek. Vajon igazak lehetnek-e ezek az ajánlatok? Érdemes-e megpróbálkozni velük? Cikkünk azoknak szól, akik régóta keresnek finanszírozást, nehézségük van vele – és esélyes, hogy ilyen ajánlat célcsoportjaivá válnak. Azaz szólunk minden vállalkozónak – hiszen ők, az üzleti kockázatoknak való kitettségük folytán, az előző kategóriák egyikébe valamikor mindenképpen belekerülhetnek. Cikkünkben megvizsgáljuk az átverés folyamatát, az árulkodó jeleket – és azt, hogy milyen valós alternatív finanszírozási formák léteznek, amik finanszírozás igazi sikerével kecsegtetnek.

 

Mi az átverés folyamata?

 

Kapcsolatfelvétel. Telefonos beszélgetés, ami során gyakran azonnal kiderül: elviekben a hitelkérelem azonnal pozitív elbírálást kap. Már csak a papírmunkát kell elintézni. És ekkor kibújik a szög a zsákból: vagy a közvetítésért, vagy a hitelelbírálás folyamatárét, vagy valami más címen csak 8 ezer – 10 ezer – 15 ezer dollárt vagy eurót kell fizetni (mi ez a több millió eurós hitelkérelemhez képest), és már sínen is van a dolog. Utána a várakozás. A hitegetés. A fenyegetés. És annak beismerése, hogy az áldozat lóvá lett téve – és jobb esetben „csak” néhány ezer eurót és egy nagy adag időt vesztett.

 

Mik az árulkodó jelek?

 

Vannak könnyen lebuktatható, de vannak azonban nagyon jól megszervezett átverések. Triviális a csalafintaság, ha magát komoly hitel- és befektetés közvetítőnek kiadó úriember gmail-es email címről levelezik és nyelvi, valamint procedúrális hibákat ejt már a bemutatkozáskor. Kicsit nehezebben azonosítható, de azért némi utánajárással lebuktatható a csalás, ha valaki egy létező komoly cég álhivatalnokának adja ki magát és úgy próbálja átverni a gyanútlan hitelkeresőt. Találkoztunk egy esettel, amikor Linked-In-en, hivatalos lopott fotóval vadászott valaki áldozatok után, egy elismert arab bank vezetőjének kiállítva magát. Azonban ha az ember az arab bank honlapjára ment, kiderült, hogy már régi a történet – maga a bank hirdette, hogy a nevében ál-vezetők és ál-üzletkötők próbálnak gyanútlan cégtulajdonosokat hitelkihelyezés látszatát keltve átverni. A legjobban kidolgozott átveréssel akkor találkoztunk, amikor egy londoni csapat (web-site-juk még mindig él, bár az általuk átvertek külön web-site-ot üzemeltetnek) esettanulmányokkal, referenciákkal, komoly támogatókkal felszerelkezve igyekezte ügyfeleit átverni. Itt a lebukást sok apró jel jelentette: a külföldi megbeszélés során nem a cég irodájában, hanem egy szállodában akartak a -befektetési közvetítők- találkozni; a szállodába nem foglaltak termet a tanácskozásra, hanem a szálló recepcióján ücsörögve tárgyaltak. A referenciák nem mondtak semmi konkrétat, nagyon az általánosságban beszéltek és nem lehetett semmit visszaellenőrizni. Itt a potenciális ügyfél nagyon kis anyagi, de annál komolyabb időzítésbeli veszteséget szenvedett. Végül találkoztunk olyan esettel, amikor a félrevezetés „csak” annyiból állt, hogy az eredetileg hivatkozott, a hitelnyújtást végrehajtó befektetési alap nem létezett – a „bankár” a vélhetően létező privát ügyfeleit akarta egyesével az adott projekt finanszírozására rávenni, ami mind időben végletesen elhúzódott, mind pedig végül sikerességében sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

 

Praxisunkban tehát négyféle átverési esettel és komolysággal találkoztunk – két közös ismérvvel. Valahogy mindig bekerült a svájci vonal (talán az átverést szervezők azt gondolják, vélhetően joggal, hogy Svájc megbízhatósága és kicsit misztikus volta megerősíti a potenciális jelentkezőket abban, hogy a lehetőség legális), valamint sosem lett az esetlegesen elindított finanszírozásból semmi.

 

Mik tehát az alternatív finanszírozási formák, ha ezek nem azok?

 

Azt kell mondanunk, hogy ezen a téren nincsenek nagy újdonságok. Az ismert tőkeoldali finanszírozási formákon és a hiteleken túl – ide értve a banki finanszírozást, illetve a banki közvetítéssel elérhető finanszírozásokat, közöttük a magazinunkban szereplő kötvénykibocsájtásokat és az azokhoz hasonló formákat -hazánkban és régiónkban a család és barátok típusú alternatív finanszírozás ismert szinte kizárólag. Nemzetközileg ismertek a tömegfinanszírozás (crowd financing) egyes formái (on-line, de akár személyes alapon is), de azok egyelőre hazánkban nem alakultak ki. Hazánkban szintén gyerekcipőben jár a zártkörű kihelyezés (private placement), amikor nagyobb számú, egymástól független befektetőhöz kerülnek befektetési csomagok kihelyezésre, akár tőkéről, akár hitel-instrumentumokról van szó.

 

Mi tehát a tanulság?

 

Végeredményként megállapíthatjuk: a mohóság nem jó tanácsadó – még finanszírozás-szervezés esetén sem. A bankokkal és „hivatalos” finanszírozó intézetekkel, főleg manapság, nem könnyű. Ugyanakkor még így is kevesebb meglepetés érheti a finanszírozást keresőt, mint egy olyan folyamat, aminek a végén kiderül: lóvá tették. És még némi pénzétől is megszabadították.

 

Szendrői Gábor
partner
Concorde MB Partners
gabor.szendroi@cmbp.hu