TÜKÖRKÉP A SIKER ÁRNYOLDALÁRÓL

A növekedés törvénye – és ami mögötte van

A regény főhőse egy omnipotensnek hitt cégvezető, aki a rendszerváltás zavaros éveiben építette fel birodalmát. A történet egy banális fordulattal indul: a férfi elhagyja feleségét egy fiatal titkárnőért. Ez azonban csak a gyújtózsinór egy kegyetlen „létvizsgálathoz”. Háy nem egy szappanoperát írt, hanem az anyagi gyarapodás árán elvesztett emberi értékek drámáját. A címszereplő az életét a növekedés kényszerére építette, ahol a pénz már rég nem eszköz, hanem az egyetlen létező cél. Ebben a világban minden – a házasság, a család, a barátság – tárgyiasult, eldobható termékké válik. Ahogy a regény egyik tűpontos mondata rávilágít: „…mennyire megbánta, hogy nem apaként működött eddig, hanem cégvezetőként, hogy olyan volt a gyerekeinek, és egyre olyanabb lett, mintha a család is egy vállalkozás volna, amiben ő csendestársként vagy épp kültagként működik, de valójában nem vesz részt.”

A rendszerváltás társadalma

A könyv az egyéni dráma mellett az elmúlt harminc év magyar gazdasági tablóját is megrajzolja. Azokról szól, akik a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenetben elhitték, hogy „mindent szabad, ami nem tilos”, és hogy a pénz mindenre feljogosít. Ezáltal pedig egy olyan konszenzuális rendszer jött létre, amelyben a személyes és társadalmi korrumpálódás lett a norma. És hogy hogyan vezet az alázat hiánya és a gőg egy olyan belső ürességhez és kiégéshez, amelyet semmilyen üzleti siker nem tölthet ki. A hősi vállalkozó mítosza mögött felsejlik a magány és a valódi kapcsolódások hiánya.

Nem csak cégvezetőnek: miért olvassa el?

A regény ereje az egyetemességében rejlik. Nemcsak a rendszerváltó elitről szól, hanem mindannyiunkról, akik a saját életünk „cégvezetői” vagyunk. Háy sodró, rendhagyó, az olvasót is folyamatosan megszólító (és olykor provokáló) stílusában a névtelen főhős egyetemes korfigurává, „mindenkivé” válik, akiben mindannyian megtaláljuk kicsit önmagunkat is.

A cégvezető nem üzleti kézikönyv, hanem egy kíméletlen tükör. Azt a sorsot tárja fel, amelyben a vagyon építése közben elfelejtettünk élni. A regény azonban nem ítélkezik: szembesít, de végül megértéssel fordul a főhős felé. Nem feloldozást kínál, hanem a szükséges, fájdalmas felismerést: amíg lehet, változtatni kell. Mert ahogy az elbeszélő figyelmeztet: „nincs másik élet, csak amit élünk”. A valódi érték nem a mérlegfőösszeg-ben, hanem az emberi kötődésekben rejlik.

Kinek ajánljuk?

Mélyre vezető olvasmány mindenki számára, aki a gyarapodás közben nem akarja elveszíteni a legfontosabb befektetését: önmagát.