A klasszikus közgazdaságban régi dilemma a társaságok saját tőkéjének a szükségessége, amely elsődlegesen jogi természetű okokból (felelősség és kockázatvállalás) kerül megkülönböztetésre, de tartalmában a hitelekhez hasonlóan egy szintén hozamelváráson alapuló forrás.

Adójogi szempontból már lényegesen bonyolultabb a helyzet, mert a saját tőke hozama jelentősen hátrányosabb módon kerül adóztatásra, mint a társaság által - akár a tagoktól is - felvett hitelei.

Amíg a társaság által felvett hitelek általánosságban a társaság eredményét és azon keresztül társasági adóalapját csökkentő pénzügyi ráfordítások, addig a tulajdonosok által befektetett tőke után fizetett hozam (osztalék) költségként nem elszámolható tétel, a társaság adózott eredményéből fizetendő osztalékok számviteli szempontból nem befolyásolják a társaság adózás előtti eredményét. Ennek következményeként a saját tőke formájában biztosított források jövedelem-adózási szempontból nem kerülnek figyelembe vételre a társaság szintjén, jóllehet a hitelekhez hasonlóan szintén a társaság működését szolgálják.

Ez a számviteli elszámolási és adóztatási különbség a saját tőke hozama (osztalék) és a tagi hitelek között meghatározó szemponttá válik, amikor a társaság tulajdonosai is a befektetésüket idegen forrásból finanszírozzák. Ilyen esetekben az egyértelmű gazdasági és adójogi cél a befektetők oldaláról a hitelek összegének maximalizálása és a saját tőke értékének minimális (törvényileg még megengedett) legalacsonyabb értéken történő tartása. Ezt a helyzetet tekintjük alultőkésítésnek, amikor is a társaság hitelállománya lényegesen meghaladja a saját tőke értékét. Ezt az adójogilag túlzott mértékűnek ítélt külső finanszírozási helyzetet (angolul: thin capitalisation) mind hazai, mind nemzetközi szinten jelentős adójogi korlátok közé szorítják.

Alultőkésítés jövedelemadózási következménye

A hatályos magyar Társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény (Tao. tv.) külön foglalkozik az alultőkésítés problémakörével. Társasági adó szempontból csak az adóévi átlagos saját tőke értékének háromszorosáig lehet a nem pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettségek adóévben ráfordításként elszámolt kamatát levonni, a saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos kamatrészt már adóalap növelő tételként kell elszámolni (lásd Tao tv. 8. § 1. bek. j. pont).

Ezzel összhangban a fenti alultőkésítési szabály kiterjed minden nem pénzügyi intézménnyel szemben fennálló alább felsorolt kötelezettségre:

  • kapott kölcsönökre (pl. tagi hitelek)
  • zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozásra (un. zártkörű kötvények)
  • váltótartozásra (kivéve szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást) -
  • minden más - fentiek közé nem besorolható - kötelezettségre, amelyre az adózó az eredménye terhére kamatokat fizet.

A fenti hatályos alultőkésítési szabály alól kizárólag a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló, nyilvánosan forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból valamint az áruszállításból vagy szolgáltatásnyújtásból származó kötelezettségek jelentenek kivételt, azaz ezek után felmerülő kamatok adójogi szempontból is korlátozás nélkül elszámolhatóak (kivéve kapcsolt vállalkozások között alkalmazandó un. transzfer árat meghaladó kamatszint mértékek). A kamatok adójogi elszámolását tovább bonyolítja, hogy az alultőkésítési szabály alkalmazása során mind a saját tőke értékének meghatározásakor, mind pedig a nem levonható kamatozású hitelállomány értékének meghatározása során éves átlagos értéket kell figyelembe venni.

Amikor a kamatok nem válnak közvetlenül ráfordítássá

Beruházások során meghatározó számviteli szabály, hogy azok üzembe helyezéséig felmerült kamatok közvetlenül a beszerzésre kerülő eszköz értékét növelik, azaz nem kerülhetnek a társaság eredményének terhére ráfordításként elszámolásra. Ezekben az esetekben a felmerült kamatok az adott eszközök üzembe helyezését követően (un. aktiválás) értékcsökkenés formájában fogják a társaság eredményét csökkenteni. Fontos kiemelni, hogy az alultőkésítési szabály szerint nem levonható kamatok ilyen esetekben is növelik a társaság adóévi Tao alapját.

Hibrid finanszírozási modellek adójogi elszámolhatósága

A gyakorlatban több olyan finanszírozási modell ismert, amely elsődlegesen hitelként működik, de a kamatozásuk döntően az eredményességtől függ vagy az adott forrás későbbiek során tőkévé konvertálható (pl. átváltoztatható kötvény). Ezek száma és fajtája rendkívül változatos lehet, de adójogi szempontból mégis besorolás alá kell kerüljenek a korábban bemutatott alultőkésítési szabályok szerint. Ennek érdekében javasolt az ilyen típusú modellek mélyebb megismerése, hogy későbbi adójogi besorolásuk egyértelmű és megfelelően alátámasztható legyen.

 Végül a fentiek ismeretében szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy társaságok jövedelemadózása során kiemelt adótanácsadói feladat a finanszírozásuk során felmerülő kamatterhek és a hitelezőnél felmerülő kamatjövedelmek hazai vagy nemzetközi adójogszabályok alapján történő tervezése és modellezése. Ez a feladat gyakran nemzetközi hátteret és tapasztalatokat igényel, de elmaradása jelentős hátrányokat és visszavonhatatlan többletköltségeket eredményezhet.

Gerendy Zoltán
ügyvezető
BDO Magyarország
www.bdo.hu