TIPIKUS AMERIKAI STÍLUSBAN ÍRÓDOTT A TARTÓSNAK ÉPÍTVE CÍMŰ KÖNYV. EZ A BESTSELLER ESETTANULMÁNYOK TÖMEGÉN KERESZTÜL MUTATJA BE, HOGY MI KELL AHHOZ, HOGY EGY CÉG 50, 100 VAGY AKÁR 200 ÉVIG SIKERES LEGYEN. HARMINC ÉVVEL A PUBLIKÁCIÓ UTÁN MEGNÉZTÜK, HOGY VAJON TOVÁBBRA IS IGAZ-E, AMIT ÁLLÍTANAK: MEGTALÁLTÁK A TARTÓS ÉS SIKERES CÉGEKET, ÉS AZONOSÍTOTTÁK A TITKOS RECEPTJÜKET.

A Tartósnak építve szerzői leszámolnak a vezető és az ötlet dominanciájának mítoszával

Jim Collins és Jerry I. Porras több bestsellert is írtak a pályafutásuk során, ezek egyike a Tartósnak építve (angolul: Built to Last). A könyv arra keresi a választ, hogy melyek azok a tényezők, amelyek egy céget valóban hosszú távon sikeressé, ellenállóvá, úgy általában tartóssá teszik. Sokszor hallhattuk karrierünk során, hogy bizony a vizionárius cégeket a vizionárius vezetők teszik naggyá. Ahhoz, hogy sikeres legyen egy cég, karizmatikus vezetőre, úgynevezett leaderre van szükség. A szerzők amellett érvelnek, hogy ez miért nincs így, és az igazán sikeres, akár már két évszázada prosperáló cégek titka miért is nem egy vagy néhány személyen múlik. Amellett érvelnek, hogy bizony a struktúra, a felépítés, a rendszer számít, és nem a konkrét személy vagy üzenet, esetleg az a bizonyos világraszóló ötlet. A könyvnek külön érdekessége, hogy nem pusztán tulajdonosoknak szól, minden fejezet végén van egy olyan rész, ahol azt fejti ki, hogy a struktúra egyéb szereplői mit tudnak tenni annak érdekében, hogy a saját szintjükön fejlődést vagy változást érjenek el. Így ez a könyv nem pusztán a kiválasztott keveseknek, cégtulajdonosoknak szól, hanem mindenkinek, aki dolgozik.

18 vizionárius céget, az aranyérmeseket hasonlították össze 18 ezüst- és bronzérmes céggel

Ahhoz, hogy megállapítsák a sikeres cégek jellemzőit, először találniuk kellett ilyeneket. Mivel nem akarták a saját szubjektív benyomásaik alapján ezt megtenni, a szerzők a legnagyobb amerikai cégek közül kiválasztottak 700-at úgy, hogy a lehető legreprezentatívabb legyen a mintavétel, és ezeknek a vezérigazgatóit kérték meg, hogy azonosítsák azokat a cégeket, amelyek szerintük a leginkább vizionáriusak. A szerzők kiválogatták a húsz legtöbbször említett céget, majd minden, 1950. után alapított céget kivettek a listából azért, hogy a hosszú távú szempontot erősítsék. Így maradt 18 cég a több mint 500-ból1. Ezek a cégek közül a legfiatalabbat 1945-ben alapították, a legidősebbet 1812-ben, a medián alapítási idejük 1902.

Azért, hogy ne pusztán a triviális közös pontokat azonosítsák, hanem azokat a tényezőket, amelyek kiemelik ezeket a cégeket a többiek közül, létrehoztak egy összehasonlító csoportot az alábbi szempontok alapján: hasonló alapítási évvel rendelkezőket kerestek, amelyeknek hasonló a terméke vagy hasonló piacon versenyeztek. A szerzők ezeken felül azokból a cégekből indultak ki, amelyeket a kiválasztott vezérigazgatók bár megemlítették, de jóval kevesebbszer, mint a vizionárius cégeket. Végül, arra törekedtek a szerzők, hogy az összehasonlító cégek is sikeresek legyenek, hiszen sikertelen céggel nem lett volna igazán értelme összehasonlítani a vizionárius cégeket. Az volt a cél, hogy az aranyérmes cégeket az ezüst- és bronzérmesekkel tudják összehasonlítani. Így találtak mind a 18 vizionárius céghez egy-egy összehasonlító céget. Az alábbi listából nem mindegyik cég neve lehet ismerős, főleg az összehasonlító csoportból – a cikk végén kitérünk az okokra.

Miután azonosították a vizionárius cégeket, megvizsgálták, hogy ezek valóban jobban teljesítenek-e, mint az összehasonlító csoport, illetve valóban jobban teljesítenek-e, mint a piac. Ennek a mérőszáma az volt, hogy ha az ember egy dollárt befektetett 1926-ban, akkor mekkorára nő a befektetése időközben (ezúttal 1990-ig). Az eredmény valóban sokkoló. Látszik az ábrán, hogy bár az összehasonlító cégekbe befektetni jobb ötlet, mint általában a piacba, mert 64 év alatt dupla akkora vagyont lehetett vele építeni, de a vizionárius cégekbe fektetni teljesen más. Ezekkel közel tizenötször akkora vagyont lehetett építeni. Ahhoz, hogy megállapítsák, mi a különbség a vizionárius cégek és az összehasonlító cégek között, részletesen elemezték mind a 36 társaság történelmét, szervezeti struktúráját, belső folyamatait, mindent.

 

A legkiválóbb cégek száz évig változatlanok, a legfontosabb dolgokban mégis folyamatosan változnak

A legfontosabb üzenetet egy metaforaként fogalmazták meg a szerzők: nem az időt kell tudni megmondani, hanem órát kell tudni építeni, mert akkor ez az óra bármikor meg fogja tudni mondani az időt. Ha ezt cégekre értelmezzük, akkor nem egy fontos ötlet, piac, személy vagy termék köré kell építeni a rendszert, hanem egy olyan időtálló rendszert kell építeni, amelyik szisztematikusan ki tudja termelni magából a jó ötleteket, a megfelelő piaci stratégiát, a kellően motiváló és példamutató vezetőket és a sikeres termékeket. A fő kérdés az, hogyan lehet ezt a rendszert kiépíteni… és nos, a válasz az, hogy sokféleképpen. De persze azért van konkrét válasz is. A szerzők szerint a leginkább lényeges egy megfelelő struktúrához, hogy a cégnek legyen egy konkrét ideológiai alapja. Egy valami olyan, mindent átható szemlélet, ami rövid távon is és hosszú távon is igaz, és amellyel azonosulni lehet. Ez nem tud jó vagy rossz lenni, hiszen a Philip Morrisnak is van mindent átható ideológiája, többek között az egyén választási szabadsághoz való joga. Ez az ideológia bármi lehet, mindaddig, amíg ez áthatja az egész szervezetet. Erre rengeteg példát hoznak a szerzők – érdemes elolvasni. Érdekes, hogy nem tudtak egy konkrét ideológiát vagy egy tipikusan megjelenő példát mondani, hiszen annyira különbözőek a vizionárius cégek egymástól, hogy különben nem is tudnának azok lenni, ha hasonlítanának egymásra. Ami viszont biztos, hogy ez az ideológia nem a profitról szól, a vagyonnövekedésről (persze nem vettek bele vagyonkezelő cégeket a listába), és több olyan példa is volt arról, hogy az ideológia a profitmaximalizálással ellentétes döntésekre vezette a vizionárius cégeket – ami paradox módon hosszú távon mégis jelentősen megnövelte a profitot.

A mindent átható ideológia csak nagyon ritkán változhat – ennek akár száz évig is meg kell, hogy állja a helyét. Viszont eközben a cégeknek folyamatosan törekedniük kell a változásra, a fejlődésre, a jobbá válásra. Ehhez hajmeresztő célokat kell tudni kitűzni. Ezeknek a céloknak kockázatosnak, de technikailag elérhetőknek kell lenniük, még ha nehezen is vagy akár a csodával határos módon, de elérhetőnek. Ahhoz, hogy ezeket a hajmeresztő célokat elérhessék, elképesztően elkötelezett, szinte már szekta jellegű közösségnek kell kialakulnia a szervezeten belül. A szerzők a könyv során példák sorával állnak elő, hogy melyik cég milyen hajmeresztő célt tűzött ki, azokat hogy érte el, illetve milyen szekta jellegű környezetet építettek ki az adott cégeken belül.

A fentieken túl további kritikus szemléletbeli tényezőket sorolnak fel, illetve konkrét tippeket is adnak arra, hogyan is építhetjük meg a saját „óránkat”, amely tökéletesen tudja megmondani az időt, vagy hogyan tudjuk a saját szervezetünket a saját szintünkön jobbá tenni. Kitérnek arra, hogyan vágjunk bele ötletekbe, milyen vezetőket érdemes választani, hogyan érdemes értékelni a sikereinket. A könyv amellett, hogy konkrét tudást is közöl, nagyon érdekes és meggyőző, az amerikai vállalati kultúra történelmébe is észrevétlenül betekintést nyerünk. A könyv elolvasása során beleleshetünk a legnagyobb amerikai vezetők fejébe, hogy amikor nehéz dilemmákkal szembesültek, akkor mi alapján hoztak döntéseket.

A könyv üzenete máig érvényesnek tűnik, hiszen a vizionárius cégek vizionáriusak is maradtak

Bár a könyv 1994-ben íródott, ma is érvényesnek tűnik az alapvető üzenete. Azok a cégek, amelyeket a szerzők azonosítottak, mint vizionáriusak, máig jobb befektetésnek bizonyultak, mint a sima piaci index vagy az összehasonlító csoport.

Megvizsgáltuk az árfolyamokat az elérhető adatbázisok alapján, és bár nem tudtunk visszamenni addig, mint a könyv szerzői, csak a 70-es évekig, de így is látványos az eredmény. Ha valaki a vizionárius vagy összehasonlító cégekbe, esetleg a piacba fektetett 1 dollárt 1972. június 1-jén, akkor 2020. március 30-án rendre 130.9, 24.7, és 23.4 dollár vagyona lett volna.

Fontos információ, hogy a piaci adatok nélkül is tetten érhető a különbség a két csoport között. A könyv megírása óta ugyanis, míg a vizionárius csoportból egyik cég sem került kivezetésre tartósan a tőzsdéről, addig az összehasonlító csoportból hat darab megszűnt működni, és kettőt felvásároltak (mind a kettőt a vizionárius csoportból). Így, amennyiben kikorrigálnánk a fenti adatokból a túlélési torzítás2 hatásait, akkor még erősebb lenne a kontraszt a vizionárius és az összehasonlító cégek között.

Érdemes elolvasni – tudományosabb, mint amilyennek elsőre tűnik

Javasoljuk a könyv elolvasását, mert amellett, hogy hasznos tudás birtokába kerülhetünk, közben rendkívül szórakoztató is. A szerzők rengeteg példán keresztül alaposan bemutatják minden szempont mögöttes logikáját, már csak azért is megérheti elolvasni, hogy megértsük a híres GE vezetőképző hátterét, vagy a Merck által kifejlesztett, majd ingyen osztogatott oltás hosszú távú hatásait, esetleg hogyan vált a Boeing abszolút piacvezetővé. Bár lesznek olvasók, akik számára kicsit túl terjengősnek, túlságosan narratívnak tűnhet a Tartósnak építve, a könyv végén több mint 80 oldalon keresztül taglalják a szerzők a hat éven át tartó kutatásuk dilemmáit, a forrásokat és a konkrét elemzéseiket, amelyek konklúzióit a törzsszövegben felvillantották. Ahhoz, hogy a következtetéseik mellett tudjanak érvelni, valóban sok konkrét esetet kell bemutatni. A könyv tehát alapos és átgondolt kutatáson alapszik, és mint ahogy láthattuk, a szerzők által vizionáriusnak címkézett cégek legutóbbi, majdnem ötven éves teljesítményét, ezeket valóban tartósnak építették.