AMIKOR KOLLÉGÁIMMAL SZAKMÁNKRÓL BESZÉLGETÜNK, SOKSZOR MONDJUK, HOGY BÁR TEVÉKENYSÉGÜNK HIVATALOS ELNEVEZÉSE „ÖSSZEOLVADÁSOK ÉS FELVÁSÁRLÁSOK – MERGERS AND ACQUISITION”, VALÓS MUNKÁNK SORÁN TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGBEN FELVÁSÁR-LÁSOKAT TÁMOGATUNK. ALIG-ALIG AKAD AZ ORSZÁGBAN ÖSSZEOLVADÁS – BÁR MI ÚGY GONDOLJUK, TÉR, LEHETŐSÉG ÉS SZÜKSÉG IS LENNE RÁ. TÖBB OKA IS LEHET ANNAK, HOGY A NEMZETKÖZI GYAKORLATTÓL ELTÉRŐEN RITKÁN TÖRTÉNNEK ÖSSZEOLVADÁSOK MAGYARORSZÁGON; TAPASZTALATUNK SZERINT ENNEK LEGFONTOSABB OKA, HOGY KEVÉS VÁLLALKOZÓ HAJLANDÓ AZ ADDIGI KULCSSZEREPÉT EGY OLYAN POZÍCIÓRA CSERÉLNI, AMELYBEN EGY ESETLEG AZ Ő TULAJDONRÉSZÉNÉL NAGYOBBAL RENDELKEZŐ TULAJDONOSTÁRSSAL KELLJEN EGYÜTTMŰKÖDNI. RÖVIDEN: AZ ÖSSZEOLVADÁSOK ALACSONY SZÁMA SZERINTÜNK ÖSSZEFÜGG AZZAL A MAGYAR „ÁTOKKAL”, MELY SZERINT HA KÉT MAGYAR ÖSSZEJÖN, OTT EGYBŐL HÁROM PÁRT ALAKUL. ÖSSZEOLVADÁSSAL TEHÁT RITKÁN JÖN LÉTRE TÁRSAS VÁLLALKOZÁS MAGYARORSZÁGON. KEVÉSBÉ RITKA, HOGY MÁR ALAPÍTÁSKOR TÖBBEN TÁRSULNAK A VÁLLALKOZÁSRA, EZÁLTAL ALAKÍTVA KI OLYAN TULAJDONOSI STRUKTÚRÁT, AMIBEN TÖBBEN SZEREPELNEK. ÉS MINT AHOGY SEMMI SEM A VILÁGON, EZEK A CÉGEK SEM ÖRÖK ÉLETŰEK. HOGYAN KELL MÁR IDEJEKORÁN FELKÉSZÜLNI AZ AKÁR ÖSSZEOLVADÁS, AKÁR ALAPÍTÁS SORÁN KIALAKULÓ TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK FELBOMLÁSÁRA?
A társas vállalkozások létrejötte a szerelem mézesheteihez hasonlítható. Felmerül az ötlet: csináljunk közösen egy céget! Az ötlet felbukkanását lázas tervezési időszak követi: lesz kereslet, lesz piac a termékre vagy szolgáltatásra, amely az ötlet eredményeként létrejön? Lesz elég tőke arra, hogy a gondolat megvalósuljon, és profittermelővé váljon? Kikre van szükség a megvalósítás során? – csak pár a rengeteg kérdésből, melyet a vállalkozóknak meg kell válaszolniuk. Amikor egy ilyen vállalkozás nem egy ember által, hanem többek bevonásával indul, az elején gyakran csak arra marad energia, hogy a közösen vállalkozást indítók – az ötlet kidolgozására, illetve a cég indítására fordított munkának és a betett tőkének megfelelően – a részesedések elosztásáról döntsenek. És a születő cég társasági szerződése a Ptk.-ra hagyatkozik, azaz a vállalkozásban felmerülő cégjogi kérdéseket a Ptk. adott cégformára (kft. vagy zrt.) jellemző döntéshozatali folyamataira utalja. Ami a céges napi működést jól támogatja, de a társas vállalkozásokon belüli együttműködés felbontásáról vajmi keveset beszél.
És valóban, tapasztalatunk szerint a társas cégek alapításának mézeshetei alatt a kelleténél ritkábban gondolnak a felek arra, hogy mint sokszor egy házasság, a társas vállalkozások sem tartanak örökké. Arra vonatkozólag részletes statisztika, hogy hány társas vállalkozásban változik a tulajdonosi kör, nem áll rendelkezésre, de az utóbbi időben a mi praxisunkban is megnőtt azoknak az ügyeknek a száma, melyben társas vállalkozásokban történő szétválást kell levezényelnünk, korábbi megállapodás hiányában zenés-zajos-veszekedős körülmények között.
Pedig olyan „egyszerű” lett volna a társas cég alapításakor gondolni arra, hogy jöhetnek még olyan idők, amikor a tulajdonosi közösség felbomlását kell levezényelni. És ennek van egy egyszerű, a Ptk.-ban nem szabályozott, de a tranzakciós tanácsadói és jogászi praxisban gyakran felhasznált intézménye: a tulajdonosi külön megállapodás (angolul: SHA – Shareholders’ Agreement). Mit tartalmaz egy ilyen megállapodás?
- Döntéshozatali mechanizmusok (ha a Ptk. szabályozásától eltérő mechanizmusokat akarnak a felek) – kisebbségvédelmi szabályok. Ezek a rendelkezések szabályozzák, hogy a társaságon belül ki, milyen döntésekbe van bevonva, és azokon belül mekkora szava lesz.
- Döntéshozó testületek kialakítása (Igazgatóság, Felügyelőbiztosság, Tanácsadó Testület és ehhez hasonlók). b. Döntéshozó testületek működési szabályrendszere. c. Egyes döntések egyes testületekhez való telepítése (Tulajdonosok gyűlése, Igazgatóság, Felügyelőbizottság, Tanácsadó Testület, esetleg egyes menedzsmentszintek és tagok). d. Az egyes döntések esetében többség – minősített többség – teljes egyetértés kikötése (akár testületenként külön-külön).
- Egyes részesedésekre, bizonyos esetekben vagy általánosan vonatkozó (esetleg időbeli megkötéssel rendelkező) vételi és eladási opciós párok, árazással – ez teszi lehetővé, hogy bizonyos keretek között valaki eladja vagy megvegye a másik részesedését.
- Együtt eladási kötelezettség (Drag along jog), ami egyes tulajdonosokat másokkal való kötelező együttes eladásra kényszeríthet, sokszor meghatározott minimum áron.
- Együtt eladási jog (Tag along jog), ami egyes tulajdonosok számára a másokkal való együttes eladásra ad lehetőséget.
- Elővásárlási jog (a kft. esetében ez a tagok számára amúgy is meglévő jog).
- Menedzsmentösztönzés keretei.
- Vitarendezési mechanizmusok.
- Egyebek (márkanévhasználat; a társas vállalkozásban részt vevők hozzájárulása a vállalkozáshoz; a menedzsmentstruktúra és kinevezések stb.).
Tapasztalataink szerint egy ilyen megállapodás tipikusan 10-35 oldalas, az egyes témák kifejtésének és az eseteknek (hány testület és azon belül hány szintű döntéshozatal alakul ki) megfelelően. Egy ilyen dokumentum megszületése komoly előkészülést és gyakran sok tárgyalást igényel, ugyanakkor nagyon megéri. Mert bár ugyan sokszor időt rabló ügy, de ez olyankor történik, amikor alapvetően a társas vállalkozásban részt vevők még kifejezetten kooperatív fázisukban vannak – tehát a kihívások ellenére a felek végül megállapodásra tudnak jutni.
Mi történik ugyanis, ha úgy mennek bele a felek társas vállalkozásba, hogy nincs ilyen SHA dokumentum? Az egyik fél mindig rosszul jár, a tapasztalataink szerint nem is kicsit. És a közvélekedéssel ellentétben nem a többségi tulajdonos/partner nyer mindig. Az nyer ugyanis, akinek kevésbé sürgős a társas vállalkozás felbontása. Hiszen ő ráér kivárni. És ez lehet kisebbség és többség is.
Hadd említsek példát mindkét esetre – amikor a többségnek és amikor a kisebbségnek lett sürgősebb a társas vállalkozás felbontása.
Egy nemzetközi információtechnológiai cég vásárolt a 2000-es évek végén többségi részesedést Magyarországon egy hazai IT-cégben úgy, hogy a tranzakció során nem született a felek között tulajdonosi külön megállapodás. A 2010-es évek közepén ez a nemzetközi cég tőzsdére készült, és a folyamatban szükséges volt, hogy a nemzetközi leányvállalatokat 100%-ban tulajdonolja a tőzsdére készülő anya. Ez a második tranzakció nem volt sürgős a kisebbségi tulajdonosnak – ő tudott addig várni, amíg a többségi tulajdonos valóban visszautasíthatatlan ajánlatot adott a kisebbségi részesedésre.
Egy ügyfelünk pedig egy állatgyógyszer-kutató és -fejlesztő cégben tulajdonolt kisebbségi részesedést. Amikor sürgősen pénzre volt szüksége, és piacra akarta dobni a pakettjét, a természetes vevő, a többségi tulajdonos nem adott elfogadható árat. Több trükköt is be kellett vetnünk, mire végül a többségi tulajdonos adott egy még mindig gyenge, de elfogadható ajánlatot a kisebbségi részesedésre.
Mi lett volna a két esetben az „életbiztosítás”, hogy a veszteséget elszenvedő fél reális áron kössön üzletet? Ha lett volna tulajdonosi külön megállapodás, mindkét esetben jobban járt volna az a fél, akinek sürgőssé vált a tranzakció. A konkrét esetben a másik fél persze rosszabbul járt volna, de ez a „nyereség” kockázattal járt; ha ellenkező módon jelentkezett volna a sürgősség, akkor a végül nyertes fél járhatott volna pórul. Éppen ezért mi minden újonnan alakuló, de akár már a meglévő társas vállalkozásban részt vevőknek is szívből ajánljuk a tulajdonosi külön megállapodás megkötését – még időben. Ilyen szabályrendszerek kialakításában nekünk nagy rutinunk van –, hiszen sok esetben veszünk részt ügyfeleink támogatása során ezekben az ügyekben. Bárkit, akit érdekelnek a további részletek, szívesen támogatunk.
