HÓNAP ÜGYELETE ROVATUNKBAN EZÚTTAL, ZOLNAI GYÖRGGYEL, A MAGYARORSZÁGI RAIFFEISEN BANK VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL BESZÉLGETTÜNK

 

 

 

 

Ön 2011 óta vezet bankokat Magyarországon. Az elmúlt évek során mi volt a legnagyobb változás a középvállalatok pénzügyeit illetően a bankok szempontjából?

Mind a korábbi munkahelyemen, a Budapest Banknál, ahol kifejezetten fókuszban voltak a hazai kisebb és közepes vállalatok, mind pedig a Raiffeisen Banknál sok középvállalattal találkozom és dolgozom együtt. Az utóbbi időben sok dolog változott, bizonyos dolgok viszont változatlanok. A hazai vállalatokban, főként 1 milliárd forintos árbevétel felett nagymértékben javult a transzparencia. Sok itthoni vállalat hatalmasat nőtt, főként azok, ahol robusztus cégstruktúrát és annak megfelelő menedzsmentet alakítottak ki. Az viszont sok esetben nem változott, hogy a fő problémamegoldó sok esetben még mindig az alapító-ügyvezető. Mindezek mellett úgy látom ugyanakkor, hogy a 2010-es válság utáni évekhez képest jelentősen átalakult a középvállalatok egyes csoportjainak pénzügyi helyzete. Ma már mások a bankokkal szemben támasztott igények is, illetve sokszor új kihívásokkal néznek szembe a vállalatok.

Egyik – talán érdekes – jellemző az, hogy a középvállalatok egy jelentős részénél likviditásbőség alakult ki. Ez a forrásbőség egyfelől a vállalatok 2008-as válsága után, illetve annak hatására kialakuló óvatosabb gazdálkodásának lehet eredménye, másfelől pedig a számos állami kezdeményezés eredményeként jött létre – Nemzeti Hitel Program, NHP+, Széchenyi Kártya, MFB hitelprogram, EXIM Bank hitelprogram és egyéb EU-s források. Ezen csoport sajátossága, hogy míg eddig ezek a középvállalatok jellemzően hiteltermékek iránt érdeklődtek a bankoknál, addig mára ez a csoport inkább jelentős likvid pénzállományt tart, és a bankok vagyongazdálkodási termékeit veszik igénybe.

A középvállalatok másik érdekes csoportját olyan cégek alkotják, amelyek meglátták a kínálkozó lehetőségeket a mostani, alapvetően pozitív gazdasági környezetben, és számos beruházást indítottak, jelentős banki forrásokat bevonva. Sok esetben ezek a cégek egészséges működés mellett is teljesen kifeszítették mérlegüket banki hitelekkel, további ilyen jellegű forrásokat nem tudnak már bevonni. Ezen vállalatok előtt alapvetően két lehetőség áll. Egyik esetben türelmesen kivárják, hogy beruházásaik kitermeljék értéküket, és így újra likvid pénzállományhoz jussanak. Másik esetben megpróbálnak valamilyen módon friss tőkét bevonni a cégbe. Erre főként kisebbségi tulajdonos vagy tulajdonosok bevonásán keresztül nyílhat lehetőség, esetleg tőzsdei részvény kibocsátásával, mely azonban Magyarországon egyelőre kevésbé gyakori.

Mi a tapasztalata, a viszonylag bőségesen elérhető pályázati források milyen hatással voltak a középvállalatokra?

Pályázati pénzek felhasználása szempontjából a középvállalatok három nagy csoportját lehet megkülönböztetni. Az első csoportba azon középvállalatok tartoznak, amelyek aktívan éltek az elmúlt időszak pályázati forrásaival a kedvező konstrukciók mentén (akár 40% pályázati támogatás, 40% banki finanszírozás, csupán 20% önerő mellett). Ezen cégek jelentős termelő fejlesztéseket hajtottak végre, amelyek komoly hatással lehetnek – akár évtizedek távlatában is – a magyar gazdaságra. A mezőgazdaságban például ma sem ritka, hogy akár harminc éves traktorokat látunk dolgozni földeken. Könnyen elképzelhető, hogy a mostani pályázatokon szerzett gépek egy részét még ugyanúgy látni fogjuk a szántókon akár harminc év múlva is, ezzel hosszú távra meghatározva a vidék képét és életét.

A második csoportba azon középvállalatokat sorolnám, amelyek ugyan szintén éltek a pályázati források által adott lehetőségekkel, de azokat olyan kezdeményezések megvalósítására fordították, amelyek pályázati támogatás nélkül, pusztán piaci alapon talán nem is lettek volna életképesek. Érdekes lesz látni, hogy ezen kezdeményezések végül milyen hatással lesznek a vállalatok életére, mennyire jelentenek majd versenyelőnyt vagy kötelezettséget a jövőben.

A harmadik csoportba tartoznak azon cégek, amelyek vagy inkább kerülték, vagy nem tudták kihasználni a pályázati forrásokat – akár méretük, akár területi elhelyezkedésük, akár más tényezők miatt. Ezen cégek esetében komoly kérdésként merül fel, hogy mennyire tudják majd állni a versenyt a felfrissített gépparkkal rendelkező versenytársakkal szemben.

A Cégérték mostani számában megjelenő Privát TOP 100 vállalat lista kapcsán melyek lennének azon sikerkritériumok, amelyek mentén ki lehet emelkedni a középvállalatok közül?

Érdekes tapasztalat, hogy hosszabb távon érvényesül a „zsák a foltját elv”. Azon vállalkozók, akik pozitív gazdasági viselkedést tanúsítottak, mind munkavállalóik, mind üzleti partnereik – szállítóik, vevőik, bankjuk – irányába, azok jó eséllyel valóban fejlődtek az elmúlt időszakban, és tudtak az egyről kettőre lépni. Egy nyugat-magyarországi élelmiszeripari szakembereket foglalkoztató cég, amely az elmúlt évtizedekben stabil, korrekt feltételek mellett foglalkoztatta alkalmazottait, ma sokkal kevésbé szenved a munkaerőhiánytól, mint ahogy az az iparág és földrajzi elhelyezkedés alapján várható lenne. A mérleg másik oldalán viszont azon középvállalatok vannak, amelyek ügyeskedve próbáltak előnyhöz jutni, mára sok esetben megrekedtek, vagy esetleg felszámolás alá is kerültek.

Az szintén tisztán látszik, hogy azok a kis- és középvállalatok tudtak igazán nagyra nőni az elmúlt két évtizedben, amelyek valamilyen tiszta, konzisztens koncepciót és stratégiát tudtak mind saját maguk, mind üzleti partnereik irányába kommunikálni. A leggyakoribb példák olyan vállalatok, amelyek akár a kiemelkedő minőséget, akár az innovációt, akár a kiváló szakembergárdát, akár ezek kombinációját mint megkülönböztető irányvonalat tűzték zászlajukra.

Mik a legnagyobb nehézségek, esetleg buktatók, amelyeket lát a középvállalatok körében?

Szinte közhelyes megállapításnak számít ma már, de ezzel együtt meg kell jegyezni, hogy jelenleg a megfelelő munkaerő hiánya a gazdasági fejlődés egyik legkomolyabb hátráltatója bizonyos ágazatokban. Számos vállalatnál tapasztaljuk, hogy lenne fejlesztési ötlet, pozitív pénzügyi megtérülés, kereslet a termékekre, finanszírozási képesség mind a vállalati, mind a banki oldalon, mégis a projekt törlésre vagy késleltetésre kerül. A vállalatok egyszerűen nem tudják előteremteni a megfelelően képzett munkavállalókat megfelelő számban. A másik kiemelten fontos nehézség, hogy bár a középvállalatok egy részénél már kialakult valamilyen vezetői réteg, sok esetben mégis hiányzik a tudatos és profi vállalatvezetés és az alapító tulajdonos hátralépése. Ennek később sokféle következménye lehet: nem egy olyan történettel találkoztunk, amikor banánhéjon csúsztak el sikeres vállalatok. Egy-egy komoly üzleti partner vagy vevő kiesése, esetleg a nemzetközi fuvarozási költségek megugrásának hatására a jól fejlődő cég megrekedt vagy esetleg negatív spirálba került. A kockázatok professzionális menedzsmentje megelőzhetné ezen problémák egy részét, illetve tompíthatná azok hatását. Szintén ide kapcsolódik, hogy a nemzetközi, illetve regionális terjeszkedésnek kevés igazán sikeres példáját látjuk. Sok esetben az új piacok meghódítása már ott elbukik, hogy az alapító nyelvtudása nem teszi lehetővé a külföldre történő kilépést. Hiába jó a termék, versenyképes az ár, áll rendelkezésre szakmai tudás, ha menedzsment hiányában nem jut el más piacokra.

A Raiffeisen Bank aktív vállalati felvásárlások finanszírozásában. Milyen észrevételei vannak ennek kapcsán?

Pont az Önök cégének egyik kutatása mutatja be, hogy több mint 800 olyan magyar tulajdonban lévő vállalat van, amely több mint 1 millió EUR EBITDA-t termel évente. Ezen vállalatok sok esetben még mindig az alapító tulajdonos által vezetett cégek, miközben az érintett vállalatvezetők átlagéletkora ma több mint 60 év felett van. Azaz, előbb-utóbb komoly vállalat-öröklési, vállalat-felvásárlási hullám jöhet. Ennek megvalósulását gyakran nehezíti, hogy a mai 30-as, 40-es generáción nem látom annyira a vállalkozó hajlamot, ami lehetővé tenné a menedzsment-kivásárlások tömeges megvalósítását. Mi, mint a hazai akvizíciós piac egyik vezető finanszírozói, mindenesetre várjuk azokat a lehetőségeket, amikor felvásárlásokat és kivásárlásokat finanszírozhatunk.