PÁR ÉVE EGY SZEGEDI INFORMATIKAI CÉG KÉTGENERÁCIÓS TULAJDONOSI GÁRDÁJÁVAL DOLGOZTAM EGYÜTT, AKIK MIND ELKÖTELEZETTEK VOLTAK A CÉG NÖVEKEDÉSE MELLETT. A KÉT GENERÁCIÓ JÖVŐKÉPE ELTÉRŐNEK TŰNT, AMIKOR ARRÓL BESZÉLTÜNK, KI MENNYI ERŐFESZÍTÉST KÍVÁN BEFEKTETNI MINDEBBE. AZ IDŐSEBBEK MÁR A HÁTTÉRBE VONULÁST TERVEZTÉK, A FIATALABBAK PEDIG NEM VÁGYTAK OPERATÍV VEZETŐI SZEREPRE.

Ahogy mélyebbre ástunk, egyre világosabbá vált, hogy a két tábor célja valójában ugyanaz: felruházni a céget a növekedéshez szükséges képességekkel, és háttérbe vonulni az operatív vezetésből. Az is egyértelművé vált, hogy ennek a célnak az elérése nem a következő generációs tulajdonosok feladata lesz majd, hanem kívülről behozott menedzsereké. Ez a helyzet egy alapvető kérdést vet fel minden középvállalati tulajdonos számára: olyan vagyontárgyat építek, amely önállóan is megáll a lábán, vagy egy szervezetet, amely csak addig működik, amíg én irányítom?

Az értékmegőrzés dilemmája

Miért fontos erről gondolkodni egyáltalán? Egyrészt, amíg egy vállalkozás a tulajdonos napi aktív részvételére épül, az értéke a piacon jelentősen alacsonyabb, mint egy önjáró cég esetében. Tapasztalatom szerint egy középvállalat, amely nincs felkészítve az önálló működésre, akár 30 százalékkal alacsonyabb áron találhat új gazdára.

Másrészt minden tulajdonos életében elérkezik az a pont, ahol a korból vagy egészségi állapotból fakadó korlátok miatt logikus lépés az önjáró struktúra kialakítása vagy a cég eladása. Különösen, ha a cég a családi vagyon legértékesebb eleme. Egy hatvanéves cégtulajdonos, akinek a gyerekei nem vesznek részt az üzletben, komoly kihívás elé nézhet, amikor a cég sorsa kerül terítékre. Ha például betegség miatt pár hónapra kiesik, az a cégértékben akár 50 százalékos csökkenést eredményezhet. Ezt visszafordítani rendkívül nehéz – sőt, olykor lehetetlen – feladat.

Önjáró vállalatépítés: út a tartós siker felé

Az önjáró vállalatépítés célja, hogy a szervezet függetlenedjen a tulajdonosi jelenléttől, miközben megőrzi az irányíthatóságot. Ezáltal fenntarthatóan fejlődhet, anélkül, hogy a tulajdonosnak folyamatosan részt kellene vennie az operatív működésben. Lehetőség nyílik arra is, hogy a tulajdonos szabadon válassza meg a szerepét, legyen szó a stratégiai irányításról, vagy akár a teljes visszavonulásról.

A folyamat első lépése a jövőkép kialakítása. Szeretne a tulajdonos a cégében tulajdonos maradni? Ha nem, milyen szerepkörben képzeli el magát? Megvannak ehhez a megfelelő képességei? Érdemes mérlegelni, hogy ha a tulajdonos évtizedek óta részt vesz az operatív vezetésben, a tulajdonost és a vezetést egyaránt képessé kell tenni arra, hogy az új modellben helyt tudjon állni.

Ezek a kérdések mind segítenek abban, hogy a tulajdonos tisztán lássa, milyen irányba érdemes továbbhaladni. Az önjáró struktúra kialakítása időt és energiát igényel, de a hosszú távú előnyök – mint a tartós értékteremtés és az életminőség javulása – garantáltan megérik a befektetést.