MAGYARORSZÁG AGRÁRNEMZET – TARTJA A HIEDELEM, AMIT SOKSZOR A MAGYAR KORMÁNY TAGJAI IS SULYKOLNAK. EZT SEMMILYEN ADAT NEM TÁMASZTJA ALÁ MANAPSÁG – AZ AGRÁRIUM RÉSZESEDÉSE A STATISZTIKÁK SZERINT MIND A GDP-BŐL, MIND A FOGLALKOZTATÁSBÓL, MIND PEDIG A BERUHÁZÁSOK VOLUMENÉBŐL KIS EGYSZÁMJEGYŰ SZÁZALÉKOKBAN MÉRHETŐ, AZAZ NAGYJÁBÓL ELHANYAGOLHATÓ. A HAZAI AGRÁRIUM KÉT DOLOGBAN KIEMELKEDŐ: AZ ABBAN DOLGOZÓK ADÓZÁSI VISZONYAI KÜLÖNLEGESEN KEDVEZŐK ÉS AZ EU-TÁMOGATÁSOK ARÁNYTALANUL MAGAS RÉSZE MEGY EBBE AZ ÁGAZATBA. AZ AGRÁRIUM HELYZETE AZÉRT IS KÜLÖNLEGES, MERT A FOCIN, AZ IDŐJÁRÁSON ÉS A JÁRVÁNYOKON TÚL AZ AGRÁRKÉRDÉSEK OLYANOK, MELYHEZ MINDENKI (IS) ÉRT HAZÁNKBAN. AZ ELMÚLT ÉVEK CMBP-S MUNKATAPASZTALATAI ALAPJÁN AZT KELL MONDANUNK, HOGY AZ AGRÁRIUM BIZONYOS ALSZEGMENSÉHEZ, NEVEZETESEN KÜLÖNÖSEN A NAGYÁLLATTARTÁSHOZ KIFEJEZETTEN KEVESEN ÉRTHETNEK – LEGALÁBBIS ÚGY LÁTJUK, HOGY EBBEN A SZEKTORBAN SZÁMOS VÁLLALKOZÁS ÚGY MARAD FENN, HOGY GAZDASÁGILAG ÉRTELMEZHETŐ TELJESÍTMÉNYE (AZAZ ÉRTÉKELHETŐ PROFITJA) SEM RÖVID, SEM KÖZÉP-, SEM PEDIG HOSSZÚ TÁVON NINCS. MI EZ A JELENSÉG, ÉS MIK AZ OKAI? VAN-E KIÚT?
Befektetési szempontból úgy tűnik, baj van a hazai kisüzemi nagyállattenyésztéssel. Ismerünk befektetőt, aki, amikor olyan mezőgazdasági tevékenységgel rendelkező céget vásárol, amely állattartással is foglalkozik, ezt az ágazatot azonnal leépíti. Részletesen elemeztünk egy hazai agrárcéget, amely az utóbbi 20 év során a mezőgazdasági tevékenységen megtermelt minden egyes forintot elvesztette az egyébként országos hírű nagyállattenyésztési és -feldolgozási tevékenységével. Ismerünk egy másik, integrált agrárcéget, amely addig eljutott, hogy a nagyállattartó tevékenysége legalább nullás; ami másokhoz képest talán pozitív, de a sok milliárdos tőkelekötéshez képest, ami a tevékenységgel jár, inkább siralmas. És ismerünk olyat is (igaz, keveset), aki megtalálta gazdasági számítását a nagyállattartással.
Mi ennek a nagy különbségnek az oka?
Általános iparági vélekedés, hogy ha a fogyasztói árak nőnének, eljönne a Kánaán. Mi nem gondoljuk, hogy ez a megoldás – épp elég infláció volt az utóbbi hónapokban az országban, különösen az élelmiszerárak tekintetében; nem gondoljuk, hogy további relatív élelmiszer-áremelkedés lenne a megoldás az iparág kihívásaira. És az a tény, hogy a hazainál olcsóbb hús jelenik meg rendre az élelmiszer-kereskedelemben, arra enged következtetni, hogy alapvetően nem árazási probléma van a húspiacon.
Hol lehet akkor a probléma?
Bármennyire is sulykoljuk, hogy agrárnemzet vagyunk, úgy tűnik, mi, magyarok, iparági szinten nem értünk a nagyállatok tartásához. Ami nem is meglepő annak tükrében, hogy a publikusan elérhető statisztikák szerint az állattartó gazdák 66%-ának nincs agrárvégzettsége, csak gyakorlati tapasztalattal rendelkezik (ez az arány a növénytermesztési szektorban sokkal kevesebb, ott 60%, ami még így is elég magas). Azaz úgy látszik, a hazai állattartásban hiányzik a tudás a modern tenyésztési technológiákról, ezáltal a hazai gazdák jelentős termelékenységi hátrányban vannak nemzetközi társaikhoz képest. Ez a tudásbeli lemaradás olyan specialitás, amit semmilyen más iparágban nem tapasztalunk – melynek az az oka, hogy a lemaradó iparágaknak nincs olyan lába, amely eltakarná a problémákat; azok azonnal eltűnnek, mint ahogy láttuk sok esetben (pl. a hazai textilipar, csak hogy egyet hozzunk példaként) a 90-es években. Felmerül persze, hogy gond-e, hogy a kisüzemi nagyállattartásban nincs profit, azaz értékteremtés. Mi úgy gondoljuk, semmiképpen sem tartható fenn akár csak rövid távon olyan tevékenység, amely nem termeli ki a beruházásokat, nem juttatja vállalkozói jövedelemhez az abba tőkét és időt fektetőket – amit mi sem bizonyít jobban, mint az a statisztika, miszerint ugyan az állatállomány az utóbbi években nagyjából szinten maradt, az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok száma 53%-kal csökkent.
Mi ebből a helyzetből a kiút?
Mi két, de egymással végeredményben összekapcsolódó utat látunk az előrelépéshez, azon túl, hogy a maradék kisüzemi állattenyésztés is elsorvadna, és sok agrártermékhez képest Magyarország ebben a kategóriában is erősen az importra szorulna: a modern nagyállattenyésztési módszerek megtanulását és a fejüket tanulásra adók által vezetett konszolidációt. Ez támasztja alá, hogy a komolyabb, fókuszált állattartással foglalkozó, modern állattenyésztő nagyüzemek pénzügyileg Magyarországon is jól teljesítenek (egy tucat ilyen cég is lehet az országban). Vagy így, vagy úgy, hamarosan el fog dőlni a kérdés: az egyszerűen nem maradhat fenn mint rendszer, hogy az EU-s agrártámogatásokat a kisüzemi nagyállattartás hatékonytalanságának elmaszkolására költsük.