BILL GATES A VILÁG LEGGAZDAGABB EMBERE. TIZENÖT ÉVE AZONBAN VAGYONA MÉG KICSIT ESETLEGES VOLT, MINTHOGY ANNAK JELENTŐS HÁNYADA (A BECSLÉSEK SZERINT TÖBB, MINT 95%-A) MICROSOFT RÉSZVÉNYBEN VOLT LEKÖTVE. AZAZ VAGYONÁNAK TÉNYLEGES ÉRTÉKE UGYAN MEGEGYEZETT A BECSLÉSEKBEN KÖZÖLT ÉRTÉKKEL, UGYANAKKOR ENNEK MOBILIZÁLÁSA CSAK A RÉSZVÉNYEK ELADÁSÁVAL TÖRTÉNHETETT VOLNA, MELY GYAKORLAT SORÁN A MICROSOFT RÉSZVÉNYEK ÉRTÉKE AKKORÁT CSÖKKENT VOLNA, HOGY A VAGYON MOBILIZÁLÁSA SORÁN A TÉNYLEGES VAGYON A BECSÜLTNÉL JELENTŐSEN KEVESEBB LETT VOLNA. MÁRA EZ A HELYZET MEGVÁLTOZOTT. BILL GATES ÚGY MARADT A VILÁG LEGGAZDAGABB EMBERE, HOGY VAGYONÁT – A SOK JÓTÉKONYKODÁS MELLETT IS – SIKERESEN DIVERZIFIKÁLTA. A LEGÚJABB BECSLÉSEK SZERINT HATALMAS VAGYONÁNAK MÁR CSAK 25%-A VAN A MICROSOFTHOZ KÖTVE, A TÖBBI REÁL- ÉS PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK SOKASÁGÁBAN TESTESÜL MEG.
Sok hazai vállalkozó hasonló helyzetben van, mint Bill Gates volt tizenöt éve. Vagyonuk jelentős része saját vállalkozásukban van lekötve. De míg Gates számára, a Microsoft tőzsdei jelenléte miatt, viszonylag egyszerű volt a vagyonkoncentráció csökkentése – hiszen ő egyszerűen elkezdett egy meghirdetett és konzekvensen követett részvényeladási programot, sok hazai vállalkozó nem találja módját, hogy vagyonának koncentrációját csökkentse. Cikkünk azokhoz szól, akik ebben a cipőben járnak.
Egy tipikus hazai középvállalkozó sokszor alacsony szintű osztalékkivétel mellett cége saját tőkéjét növeli hosszú időn keresztül, olyan szintre, hogy hitelre gyakran egyáltalán nem szorul. A vállalkozók zömének tőkeakkumulációja a cégben történik. Ez persze nagyon prudens, konzervatív megközelítés – vállalkozók, akik ilyen személyes pénzügyi politikát folytatnak, sokszor érvelnek azzal, hogy így saját kezelésükben van a vagyon, meg azzal is, hogy nem tudnak olyan befektetést, ami akkora hozammal kecsegtetne, mint a saját vállalkozásuk. Meg sok vállalkozó szereti annak a biztonságát, hogy nincs banki kötelezettség, nincs banki „fenyegetettség”.
Ezek a vállalkozók ugyanakkor nem realizálják, hogy mennyire cégük szerencséjéhez kötik saját vagyonuk alakulását és önmagában emiatt mekkora kockázatot futnak. Hiszen bármi rossz történik a céggel, a vállalkozó vagyonának jelentős része mögötte áll.
Milyen megoldásai léteznek az így fennálló kockázat csökkentésének? Erre lehet, illetve lenne jó egy hatékonyan működő tőzsde. Vállalkozók tőzsdére viszik cégüket és sok esetben a kontroll fenntartása mellett tőkéstársak sokaságát vonják be az üzletbe – csökkentve ezáltal saját kitettségüket. A vagyonkoncentráció csökkentését szolgálja tőkéstársa bevonása, illetve a cég vagy annak egyes részeinek eladása is, ami már az M&A témáját érinti. Ezekről sokat beszéltünk már a Cégérték hasábjain.
Van azonban egy olyan mód a vagyon koncentrációjának csökkentésére, amiről keveset beszéltünk, mégpedig a recap. Ebben az esetben a vállalkozó a saját tőke kockázatát egy, vagy a recaphez kapcsolódó hitel méretének függvényében akár több bankkal is megosztja. A recap tulajdonképpen egy olyan hitelfelvétel, aminek egyetlen célja az, hogy a hitelt vagy annak egy részét osztalék-kifizetés formájában a tulajdonos a cégből kivigye.
Elsőre ez vad ötletnek tűnhet – hiszen hitelt tőkepótlásra vagy fejlesztések támogatására szokás felvenni. A recap logikája abból a vállalatfinanszírozási alapigazságból adódik, hogy minden cégnek van egy optimális tőkeszerkezete, illetve eladósodottsága. Ha az eladósodottság nagyobb, mint optimális, akkor a csőd kockázata nő; ha kisebb, akkor a cég finanszírozása lesz nagyon drága (minthogy a saját tőkével való finanszírozás nagyon drága, az azon elvárt hozam banki kamatokat jóval meghaladó mértéke miatt). Egy recap ügylet tulajdonképpen arra szolgál, hogy egy cég megváltozott státuszához (hitelek nagyságának csökkenése, jövedelemtermelő képesség növekedése és működési kockázatok csökkenése) hozzáigazítsa az eladósodottságot.
Egyik ügyfelünk nemrégen ment végig hasonló folyamaton. Ez az ügyfelünk legutóbb hitelt két éve vett fel – akkor a tulajdonos a cég akvizícióját finanszírozta részben hitelből. Azóta a világ teljesen megváltozott a cégen belül. A cég bevételei 50%-kal megnőttek, az operatív cash-e (EBITDA-ja) háromszorosra változott, miközben a cég eszközállománya praktikusan változatlan maradt (a cég tulajdonosa jelentősen felfuttatta az eszközök kihasználtságát). A cég a hiteleit mind visszafizette. Ebben a helyzetben döntött a tulajdonos recap, azaz újabb jelentős hitelfelvétel mellett – úgy, hogy a hitelcélként megjelenik mind a további akvizíció, mind pedig a hitel összegének osztalékként való kivitele is. A tulajdonos hamarosan dönt, hogyan használja fel a hitelt.
A recap folyamata szinte teljesen megegyezik az egyéb banki hiteligénylés folyamatával, azzal a különbséggel, hogy célszerű a bankárokat már a folyamat elején az igazi hitelcélról (azaz a tőkestruktúra megcélzott módosításáról) tájékoztatni. Annyiban talán más, hogy a bank kicsit talán alaposabban megvizsgálja a hitel megadhatóságát, illetve tüzetesebben nézi és elemzi át a dokumentációként beadott üzleti terv megalapozottságát.
Mekkora hitelt lehet így felvenni? Tapasztalataink szerint manapság hitelcéltól függetlenül közel hasonló méretű hitelfelvétel történhet. A bankok három fő mérőszámot néznek:
- a hitel eszközfedezettsége (azaz milyen értékű eszközállományra lehet zálogot bejegyezni)
- mekkora a cég operatív cash termelő képessége (EBITDA – a bankok manapság az EBITDA 2,0–2,2-szereséig engedik a cégeket eladósodni)
- mekkora az évről évre tervezett cash-termelő képességnek és a teljes adósságszolgálatnak (tőke és kamatok) az aránya; ebben a bűvös szám 1,4-szeres adósságszolgálati ráta szokott lenni.
Mi, a Concorde MB Partnersnél gyakran dolgozunk ügyfeleinkkel akvizícióhoz kapcsolódó vagy recap hitelfelvételeken. Amennyiben bármelyik kedves Olvasónkat érdeklik a részletek, szakértőink örömmel állnak rendelkezésre egy szakmai konzultáció céljából.
Szendrői Gábor
partner
Concorde MB Partners
gabor.szendroi@cmbp.hu
