A vállalatfelvásárlások egy speciális problémakörét jelentheti az osztalékra való jogosultság kérdése. Másképpen megközelítve a kérdést: melyik felet – az eladót vagy a vevőt – illesse a cégnek az adásvétel évében képződött eredménye, melyiküknek fizetendő az adott évi osztalék.


A válaszadás kapcsán abból kell kiindulnunk, hogy e kérdés rendezése mindenekelőtt a felek megállapodásának függvénye. Így a három lehetséges variáció szerint az adott év eredménye megilletheti (i) az eladót, (ii) a vevőt, illetve (iii) a felek megállapodhatnak egy fordulónapban is, így annak bekövetkezte előtt időszakra járó osztalék az eladót, az azt követő időszakra járó osztalék pedig a vevőt illeti meg. Jelen cikkünkben egy rövid áttekintést kívánunk adni az osztalékfizetéshez kapcsolódó jogi környezetről, az esetleges korlátokról, illetve a gyakorlatban felmerülő problémákról és azok megoldási lehetőségeiről.

Jogi háttér, problémák

A társasági törvény főszabálya szerint osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben szerepel. Azonban a közelmúltban történt jogszabály-módosítás lehetővé teszi, hogy a társasági szerződés ettől eltérő időpontot határozzon meg, vagyis úgy rendelkezzen, hogy az osztalék azt a tagot illeti, aki egy adott napon – így példának okáért december 31-én – a tagjegyzékben fel van tüntetve. A jogszabály hasonlóan rendelkezik részvénytársaság esetén is.

A társasági törvény alapján két beszámoló elfogadása közötti időszakban lehetőség van osztalékelőleg felvételére is. Az osztalékelőleg azonban visszakövetelhető, amennyiben a számviteli törvényben az osztalékfizetésre vonatkozóan meghatározott feltételek utólag mégsem állnak fenn.

A szabályozás számos problémát vet fel, így például:

  • a felek nehézségbe ütközhetnek az osztalék kifizetésére vonatkozó, a jogszabályi kereteket is figyelembevevő megállapodás részleteinek kidolgozásakor;
  • problémát vet fel, hogy mi történik, ha az eladó az adott év nyeresége terhére már osztalékelőleget vett fel, azonban a társaság az év hátralevő részében veszteségessé válik, s emiatt a fent említett szabály alapján a társaság az osztalékelőleget az eladótól visszaigényelheti;
  • felmerülhet továbbá a kérdés, mi a teendő abban az esetben, ha a korábbi tulajdonos részére osztalék-előleg került kifizetésre, azonban az osztalékfizetés idején már a vevő a bejegyzett tulajdonos, így arra már ő jogosult: visszakövetelhető-e ilyenkor az osztalék-előleg?

Lehetséges megoldások

Anélkül, hogy a jelen cikk szűkös keretei között a fenti valamennyi kérdést teljes körűen körbejárnánk, a felek többek között az alábbi technikákat alkalmazhatják az osztalék kifizetésére, illetve megosztására:

  • amennyiben a felek úgy döntenek, hogy az adott évi osztalék a vevőt illeti meg, úgy általában nincs szükség további lépésekre, hiszen az osztalékfizetés időpontjában már a vevő lesz a bejegyzett tag/részvényes és ezen jogánál fogva jogosult lesz az osztalék felvételére;
  • ha a felek megállapodása szerint az osztalék az eladót illeti, úgy megoldást jelenthet, ha a felek a társasági szerződést akként módosítják, hogy az osztalék azt a tagot illeti, aki egy meghatározott – értelemszerűen az üzletrész átruházását megelőző – időpontban a tagjegyzékben szerepel. Az eladó érdekeinek biztosítása érdekében ezzel egyidejűleg a társasági szerződésben rendelkezni kell arról, hogy a vevő mint a társaság új tulajdonosa az osztalékfizetésig nem módosítja a társasági szerződés vonatkozó rendelkezéseit. Egy ilyen megoldást azonban számos, az eladó érdekét védő biztosítékkal érdemes körülbástyázni;
  • amennyiben a felek úgy állapodtak meg, hogy az eladó és a vevő között felosztásra kerül az adott évi eredmény, úgy ezen koncepció megvalósításának egy módja lehet, hogy az eladó a tagságának idejére járó osztalékot osztalékelőleg formájában – még a tulajdonosváltást megelőzően – megkapja. Ilyenkor a felek a zárás napjára mérleget készítenek és a mérlegben foglalt eredmény alapján kerül az eladóra jutó nyereség kiszámításra. Ilyen megoldás esetén mindenképpen szükséges a vevőtől nyilatkozatot kérni, arra vonatkozóan, hogy az osztalék osztalékelőlegként kifizetett hányadára a későbbiekben nem tart igényt, továbbá a társaságtól is arra nézve, hogy amennyiben az éves beszámoló alapján a későbbiekben osztalék-fizetésre nem kerülhetne sor, úgy a kifizetett osztalékelőleg erejéig a társaság saját tőkéjét kipótolja, azt a volt tagtól nem követeli vissza. Egy ilyen megállapodás és kötelezettségvállalás kikényszeríthetősége azonban adott esetben kérdéses lehet.

Összegzés

Összegezve a fentieket, az, hogy a vállalatfelvásárlások kapcsán hogyan alakul az osztalékfizetés, elsősorban az eladó és a vevő megállapodásának függvénye.
Ezt a megállapodást a hatályos jogi környezetbe illeszteni azonban nem mindig egyszerű, illetve ezek kikényszeríthetősége sokszor bizonytalan. Ezen bizonytalansági tényezők kezelhetők oly módon, hogy a vevő különféle garanciák biztosításával vállalja a megállapodásban foglaltak betartását.

A megállapodás során nem utolsósorban figyelembe veendők az adójogi megfontolások is, nevezetesen az, hogy az osztalék adómentessége miatt az eladónak is elsődleges érdeke, hogy a társaság eredményéből őt megillető részt osztalék(előleg) jogcímén, és nem egyéb – pl. vételárrészlet – címen kapja meg.

dr. Jalsovszky Pál / dr. Kochanowski Szilvia
Jalsovszky Ügyvédi iroda