
Elsõ cikkünk a sorozatban az offshore pénzügyi központok meghatározását, eredetét és fõbb szereplõit mutatja be.
Meghatározás
Az offshore angol kifejezés szó szerinti jelentése: parton túli, parton kívüli. Azon vállalatok tartoznak ebbe a kategóriába, melyek a cégbejegyzés országában nem folytatnak tevékenységet. Egy „offshore pénzügyi központ” (OFC) általában egy alacsony adózást nyújtó, „light-osan” szabályozott jogrend, amely az offshore cégek alapításához és az offshore pénzek befektetéséhez szükséges vállalati és üzleti infrastruktúra biztosítására specializálódott.
Az OFC elnevezést az 1980-as évektõl alkalmazzák, A korábban használt „adóparadicsom” vagy „preferált adó rendszer” fogalmának szalonképesebb változata, bár vannak adóparadicsomnak nem minõsülõ OFC-k is. Az IMF definíciója szerint egy OFC-t az jellemzi, hogy:
- nagy számú pénzügyi intézmény nyújt – elsõsorban külföldieknek – szolgáltatásokat
- a pénzügyi rendszerben a külsõ eszközök és források aránytalanul meghaladják a helyi gazdaság mûködtetéséhez szükséges mértéket
- liberális pénzügyi szabályozás keretében általában alacsony vagy nulla adózásra, és bizalmas bankolásra van lehetõség
Az OECD az adóparadicsomokat és preferált adórendszereket, hasonlóan definiálja:
- nulla, vagy minimális adószint
- gyakorlatilag nincs adó információ-csere külföldi adóhivatalokkal
- nem átlátható a törvényhozó, jogi és adminisztratív elõírások alkalmazása
- nem elvárt a jelentõs helyi jelenlét az offshore társaságok részérõl.
Az offshore pénzügyi központok kialakulása
Valószínûleg az adózással egyidõs a koncepció. Az ókori görög kereskedõk az importált áruikat a 2%-os városállami adó elkerülése érdekében Athén helyett a Kikládok szigetein raktározták. A késõ középkorban, a Londonban letelepedõ hanza kereskedõk adómentességet élveztek, az 1700-as évek elején pedig az amerikai brit gyarmatok a brit adókat Latin-Amerikán keresztüli importtal kerülték el.
A modern kor elsõ adóparadicsomai minden bizonnyal Svájc és Lichtenstein voltak. A svájci bankok stabilitása több mint egy évszázada vonzotta az Oroszország, Németország és Dél-Amerika instabilitása és társadalmi feszültségei elõl menekülõket. Az elsõ világháború jóvátételeinek és újjáépítésének finanszírozására számos európai ország radikális adóemelést hajtott végre, amit a háborúban semleges Svájc el tudott kerülni, és ezáltal adózási szempontból is kiemelkedõen vonzó befektetési célponttá vált.
Az elmúlt évtizedekben a globalizáció is jelentõsen hozzájárult az OFC-k népszerûségéhez. A tõke és munkaerõ szabad áramlása, az internet elterjedése és a devizaátváltási korlátok megszûnése globális adóversenyt indított el, amit fõleg a más jelentõs iparágakkal nem rendelkezõ szigetországok próbálnak a saját javukra kamatoztatni. Ezek az országok offshore szolgáltatások kiépítésével plusz adóbevételekre tesznek szert, munkahelyeket teremtenek és a multinacionális cégek megtelepedésével know-how-t importálnak. Ehhez persze stabil politikai és gazdasági környezetet, megfelelõ pénzügyi infrastruktúrát és szigorú titokvédelmet kell biztosítaniuk.
Az adóparadicsom-piac hét fõszereplõje
A verseny nem csak a fejlett országok és az adóparadicsomok között zajlik, hanem az OFC-k között is. Az adók szintjével nehéz versenyezniük, ezért az adóparadicsomok egy-egy szakterületre specializálódva igyekeznek versenyképességüket és bevételeiket megõrizni.
Jövõ havi számunkban az adócsalás ás adóelkerülés témáját járjuk körül, illetve bemutatjuk az offshore központok legális felhasználási lehetõségeit és a kerülendõ illegális alkalmazásokat.
Préda István
Forrás: Wikipedia