JÁTSSZUNK EL A GONDOLATTAL, HOGY VALAMIKOR A TÁVOLI JÖVŐBEN, AZ ÁLLAMI PROPAGANDA HATÁSÁRA A MAGYAR LAKOSSÁG KÖRÉBEN DRÁMAIAN LECSÖKKEN AZ EURÓPAI UNIÓS TAGSÁGUNK TÁMOGATOTTSÁGA, A REGNÁLÓ ELIT EGY, A KILÉPÉSRŐL SZÓLÓ NÉPSZAVAZÁS KIÍRÁSÁT KEZDI ELŐKÉSZÍTENI. A FELMÉRÉSEK SZERINT REÁLIS ESÉLYE LENNE, HOGY TÖBBSÉGBE KERÜLNEK A KILÉPÉSRE SZAVAZÓK…
Elsőre mindig a vagyonos, jól tájékozott hazai megtakarítók és a magyar eszközöket tartó külföldi hedge fundok, az aktív alapokat kezelő magyar és külföldi alapkezelők lépnek. Szabadulni kezdenek a forinttól, eladják a forintos állampapírokat, befektetési jegyeket, feltörik a bankbetéteket, eurót, dollárt, svájci frankot, az ezekben denominált pénzügyi eszközöket, és külföldön ingatlanokat vásárolnak. Az itthon tartott devizás eszközeiket is elkezdik kimenekíteni az országból. A forint erőteljesen gyengülni kezd, a bankrendszer devizafinanszírozása drámaian csökken.
Az intézményi befektetők tömegesen és gyorsan zárják a meglévő forint és forintos kötvény long-jaikat, tőkeáttételes pozícióikat. Ezzel is addicionális, lökésszerű forintkínálatot szabadítva a piacra, a hirtelen árfolyammozgás, az új szintekre való kitörés a newsflow-val és a megváltozó szentimenttel együtt vonzó technikai set up-okat kínál az algoritmikus és momentum trading stratégiákat megvalósító hedge fundoknak, olyanoknak is, akik sosem hallottak Magyarországról, de most nagy tételben, tőkeáttétellel shortokat nyitnak a forint ellen.
A forint árfolyamának drasztikus csökkenése és a kötvényhozamok akár enyhe emelkedése után néhány nappal, a tartósan magyar állampapírokba fektető külföldi alapok algoritmikus kockázatkezelési modelljei a pozíciók csökkentését indikálják, ezzel és a portfóliókezelők kockázatcsökkentési szándékával beindul a külföldiek tömeges kötvényeladása.
Ez a folyamat egy-két hét alatt olyan szintre emeli meg a kötvényfelárakat, amelyeken piaci alapon refinanszírozhatatlanná válik az államadósság menedzselése, folyamatos megújítása. Amennyiben erre nem születik nem piaci alapú válasz (IMF, EU), akkor a folyó költségvetés hiányának finanszírozása is veszélybe kerül, piaci alapon új kibocsátás ilyen helyzetben nem lehetséges, a kötvénypiac kiszárad, a hozamok újabb és újabb hullámokban emelkednek, a forint drámaian gyengül.
A lakosság szélesebb rétegei is reagálnak, sorok alakulnak ki a pénzváltók, bankfiókok előtt, terjed a pánik, megkezdődik a megtakarítások külföldre menekítése. Tömegek lepik el az osztrák, szlovén, horvát, szlovák bankok fiókjait, ügyfélszolgálatait, a határ mellé kitelepülő konténeres, ideiglenes számlanyitási pontokat. Elfogynak a bérelhető széfek, felpörög az érdeklődés a külföldi számlavezetők és fintech cégek online megoldásai iránt, elkezdődik az arany fizikai felvásárlása, szűkebb körben a bitcoin és más kriptodevizák iránti kereslet is drasztikusan emelkedik.
A médiában, közösségi médiában, az informális nyilvánosságban szinte csak erről van szó, a válsághelyzetet cáfoló, megnyugtatónak szánt kormányzati és jegybanki nyilatkozatok is csak erősítik a pánikot.
A kormányzat kényszerintézkedésekbe kezd; a kötelezően meghosszabbított vagy éppen lerövidített nyitvatartási idő a bankoknál és a pénzváltóknál, drasztikus kamatemelés a jegybank részéről, és a legsúlyosabb, hogy korlátozza a devizaforgalmat. Limitekhez kötik, korlátozzák, megtiltják a lakosság és a vállalatok forinteladásait és a külföldi devizák külföldre utalását. Ekkor szinte azonnal megszületik a feketepiac, a kettős, illetve többes árfolyam kialakulása. Az általános tiltó és korlátozó szabályok órák, napok alatt logisztikai, ellátási és rendészeti válsághelyzetekkel fenyegetnek. Az emberek tömeges élelmiszer-, gyógyszer-, üzemanyag-felvásárlásba, felhalmozásba kezdenek, sorok alakulnak ki mindenhol.
Az exportőr és importőr vállalatok minden lehetőséget megragadnak a kitettségeik csökkentésére, részint a pénzügyi fedezés esetleg még lehetséges módozataival, részben szerződéses kötelezettségeik csökkentésével vagy felmondásával; importőrök a lehetséges minimumra vágják le a rendeléseiket és így a készleteiket, alapvető fogyasztási cikkekből alakulnak ki hiányok – ez viszi el a válság hírét a lakosság utolsó, mindeddig nem reagáló rétegeihez.
Kisebb-nagyobb tüntetések, atrocitások, akár erőszakos cselekmények történnek országszerte.
A vállalatok elkezdik a beruházásaik újratervezését, az új kapacitások létrehozását és a megújító beruházásokat egyaránt elhalasztják vagy más – nem magyarországi – telephelyeiken valósítják meg. A folyamatban lévő ingatlanberuházások a pénzügyi bizonytalanság, az alapanyag-ellátás akadozása miatt leállnak.
A munkavállalók leginkább mobil (fiatal, nyelveket beszélő, konvertálható tudással, tapasztalattal bíró) részében felgyorsul a kivándorlás, ez nyomás alá helyezi az ingatlanpiacot, áttételesen az építőipart, így egyszerre generál addicionális munkaerőhiányt, kieső kibocsátást, kieső adóbevételt. A külföldön élő magyarok devizabeutalásai is drasztikusan csökkennek, vagy csak fizikai csatornákon keresztül jutnak el az itthon maradó családtagokhoz.
A hazai lakosság jövőbe vetett bizalma rohamosan csökken, szokásos fogyasztási mintázata megváltozik, tervezett fogyasztását, ingatlanának karbantartását, felújítását lehetőség szerint elhalasztja, mindennapi kiadásait csökkenti. Az így megugró megtakarítási ráta az előzőekben tárgyalt csatornákon a külföldi megtakarítási eszközök piacára kerül. A fenti tényezők a forint és a kötvények piacán bekövetkező turbulenciáktól függetlenül is jelentősen lefojtják a gazdasági aktivitást, recessziót idéznek elő.
A gazdaság minden szereplője pánik üzemmódba kapcsol, megszűnik a bizalom, az ország gazdasága összeomlóban.
A Brexit kapcsán sokszor előkerült egy csodálatos Churchill-idézet: „Reméljük, hogy újra eljön egy Európa, amely egységes, de mentes az ősi, klasszikus idők szolgaságától; egy olyan Európa, ahol mindenki büszkén mondhatja: »európai vagyok«. Reméljük, hogy eljön egy Európa, ahol minden ország polgárai ugyanúgy európainak vallják magukat, mint ahogy szülőföldjükhöz tartozónak, anélkül, hogy elvesztenék szülőhelyük iránt érzett szeretetüket és hűségüket. Reméljük, hogy bármerre járnak ezen a széles földön, amelynek nem szabunk határt az európai földrészen belül, igazán úgy érzik majd: »Itt otthon vagyok. Ennek az országnak is polgára vagyok.«”
Az általa csak vágyott Európát, az Európai Uniót létrehozták, megkaptuk, részesei vagyunk. Becsüljük meg sokkal jobban!
STREITMANN NORBERT
ALAPÍTÓ, AZ IGAZGATÓSÁG TAGJA
CONCORDE ÉRTÉKPAPÍR ZRT.