Több száz adózót érintő kérdésben nyert pert irodánk az adóhatósággal szemben a Legfelsőbb Bíróság előtt. Az ítéletben a Legfelsőbb Bíróság, szembehelyezkedve az adóhatóság és a Nemzetgazdasági Minisztérium nyilvánosan is közzétett álláspontjával, kimondta, hogy önmagában az a körülmény, hogy az adózónak valamely adónemben tartozása áll fenn, nem fosztja meg az adózót attól, hogy a helyi iparűzési adó összegét levonhassa a társaságiadó-alapjából.
A korábban hatályos társasági szabályok értelmében az adózók jogosultak voltak a társaságiadó-alapjukat csökkenteni az iparűzési adó összegével, feltéve, hogy év végén nem állt fenn adótartozásuk. Az adótartozás fennállásának megítélése számos vitára adott okot azokban az esetekben, amikor az adózó egyes adófolyószámláin adótartozás, míg más adófolyószámláin adótúlfizetés állt fenn (például azért, mert adminisztrációs hibából vagy tévedésből rossz adófolyószámlára utalták az adót). Erre való tekintettel a vonatkozó törvényi szabályozás 2007-ben bevezette az úgynevezett nettó adótartozás fogalmát, amely egyértelművé tette, hogy az adózó tartozásait csökkenteni kell a túlfizetések összegével.
Nyitva maradt azonban a kérdés, hogy ez a szabály alkalmazandó-e a korábbi évekre vonatkozóan is.
A Nemzetgazdasági Minisztérium és az adóhatóság együttesen nyilvánosságra hozott tájékoztatója szerint a 2007-et megelőző adóévekre a nettó adótartozás koncepciója nem alkalmazható. Ezért az adóhatóság gyakorlata a 2007-et megelőző évek tekintetében rendre megállapította, hogy az adózó nem volt jogosult a helyi iparűzési adó társaságiadó-alapból való levonására olyan esetben, amikor akár egyetlen adónemben is tartozása áll fenn ? függetlenül attól, hogy az adófolyószámlák összesített egyenlege túlfizetést mutat. Ez súlyosan méltánytalan döntésekhez vezetett a múltban és vezet jelenleg is, ugyanis az adózó akár több száz millió forintos adóalap-csökkenéstől esik el azáltal, hogy bármely adónemben tartozása áll fenn, függetlenül attól, hogy közben az adóhatósággal szemben összesítve túlfizetése áll fenn.
A kérdéskörben számos bírósági eljárás indult, amelynek tárgya annak megítélése volt, hogy vajon jogszerű-e az adózótól az iparűzési adó levonhatóságát megvonni pusztán azon az alapon, hogy valamely adófolyószámlája rendezetlen. Az eddigi gyakorlat során azonban a bíróságok is rendre az adóhatóságnak adtak igazgat és elutasították a nettó adótartozás koncepciójának az érvényesítését a 2007-et megelőző időszakra.
Irodánk egy felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely egy hasonló ügyben kifogásolta az eljáró bíróság megállapításait. A felülvizsgálati eljárás során ? az eddigi joggyakorlattal szemben ? a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a nettó adótartozás koncepcióját a 2007 előtti adóévek ellenőrzésekor is érvényre kell juttatni. Azaz az iparűzési adó levonása az adózótól ezen években is csak akkor vitatható el, ha az egyes adófolyószámlák összesített egyenlege mutat az adózó terhére tartozást. Az ítéletben a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen kimondja, hogy jogszabálysértően jár el az adóhatóság, ha az adózó adótartozását nem nettó módon, hanem külön-külön veszi figyelembe.
A nettó adótartozás koncepciójának visszamenőleges alkalmazhatósága az adózók széles körét érinti. Egyrészt, tapasztalatunk szerint, a helyi iparűzési adó társasági-adóalapból való levonhatósága kapcsán több száz adózó esett áldozatául az adóhatóság eddigi gyakorlatának. Másrészt az adószabályok számos egyéb esetben az adókedvezmények igénybe vételét ahhoz a feltételhez kötik, hogy az adózónak ne legyen az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása. Az iparűzési adó levonhatósága mellett ilyen kedvezmény a mikrovállalkozások társaságiadó-kedvezménye, továbbá az önkéntes kölcsönös pénztári-, és a nyugdíj-előtakarékossági befizetések személyi jövedelem adókedvezménye, de példaként említhető az is, hogy az egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) választásának és fenntartásának is feltétele, hogy az adózónak ne legyen nyilvántartott adótartozása. Ugyan a Legfelsőbb Bíróság döntése sem a hatóságokra, sem más bíróságokra nem bír kötelező erővel, az ítélet várhatóan zsinórmértékül fog szolgálni azokban az adóhatósági, illetve bírósági eljárásokban, amelyekben az adóhatóság az iparűzési adó levonhatóságát vagy más adókedvezményi jogosultságot az adótartozás fennállására alapozva vitatja.
Jalsovszky Ügyvédi Iroda
