Cegertek_88_05GENERÁCIÓVÁLTÁS: EGY OLYAN TÉMA, AMELY EGYRE GYAKRABBAN KERÜL NAPIRENDRE A HAZÁNKBAN AZ ELMÚLT PÁR ÉVTIZEDBEN FELNŐTT VAGYONOS VÁLLALKOZÓI, ILLETVE MEGTAKARÍTÓI RÉTEG KÖRÉBEN IS. GENERÁCIÓVÁLTÁS ALATT ELSŐ HALLÁSRA HAJLAMOSAK VAGYUNK EGY JÓL MŰKÖDŐ CÉG, VÁLLALKOZÁS AZ UTÓDOKRA VALÓ, NAGYJÁBÓL VÁLTOZATLAN FORMÁBAN TÖRTÉNŐ ÁTÖRÖKÍTÉSÉT ÉRTENI, EZ AZONBAN CSAK AZ ESETEK KISEBB RÉSZÉRE IGAZ. SOKKAL GYAKORIBB, HOGY NEM EGY MŰKÖDŐ VÁLLALKOZÁS, HANEM AZ EBBŐL KELETKEZETT PÉNZÜGYI VAGYON KERÜL ÁTÖRÖKÍTÉSRE.

A családi vállalkozás utódok általi továbbvitelének számos nehézsége, buktatója lehet, amellyel az alapító tulajdonosok és/vagy az örökösök túlnyomórészt – nem feltétlenül nekik felróható módon – nem képesek megbirkózni. Egy felmérés szerint a családi vállalkozások több mint kétharmada nem éli túl az első generációváltást, és csak elenyésző hányada, 7%-a marad talpon a harmadik generációváltást követően.

Az okok számosak lehetnek. Amennyiben a fenti felmérés egy évszázaddal korábban készül, a „túlélési” esélyek valószínűleg még jobbak lettek volna, azóta azonban a technológiai fejlődés, a felgyorsult innováció, az egyes gazdasági ágakban tapasztalható, akár exponenciális változások azt is megkérdőjelezik, hogy bizonyos üzletek generációkon átívelően fennmaradhatnak-e. Nem kell mélyre ásnunk az állítás alátámasztásához: az 1900-ban az USA gazdaságának 95%-át kitevő szektorok mára 20%-ra zsugorodtak, a legtöbb akkori iparág manapság marginális súllyal bír. A harminc legnagyobb amerikai vállalat tőzsdei teljesítményét mérő Dow Jones Ipari Átlagnak mindössze egyetlen állandó tagja van az index 1896-os indulása óta (ez a kivételes vállalat a hazánkban is termelő General Electric), de mindössze az elmúlt két évtizedet tekintve is az indextagok harmada lecserélődött.

Amennyiben az átadás tárgyát képező vállalkozás mindezek ellenére abban a szerencsés helyzetben van, hogy üzleti modellje életképes akár generációkon át, az utódokra való átörökítésnek akkor is korlátja lehet az örökösök más irányú képzettsége, érdeklődése, vagy egyszerűen a motiváció hiánya arra, hogy a papa, mama nyomdokaiba lépjenek ahelyett, hogy – az alapítókhoz hasonlóan – ők is megvalósítsák önmagukat.

Pár száz évvel ezelőtt valószínűleg fel sem merült, hogy a kovácsmester fia ne kovács legyen, manapság azonban az egymást követő generációkat jóval nagyobb szakadék választja el nemcsak a szóba jövő szakmák, de az élet számos más, prózaibb területén is, mint például a vásárlói szokások, vagy egy olyan kiemelten fontos terület, mint a kommunikáció.

Az alapítók sok esetben – mérlegelve az átörökítés várható nehézségeit, kockázatait – a még működő, prosperáló vállalkozás értékesítése mellett döntenek. Egy szó, mint száz, a generációváltás manapság egyre kevésbé egy működő reálgazdasági vállalkozás utódokra való átruházásának formájában valósul meg, sokkal inkább pénzügyi vagyon átörökítésében ölt testet.

Ez azonban cseppet sem jelenti azt, hogy a pénzügyi vagyon átörökítése ne lenne problémamentes.

Az átadás első lépései valószínűleg könnyebbnek tűnnek, hiszen a pénzügyi vagyon jól darabolható, az örökösökből pedig nem kell, hogy egyik napról a másikra vállalatvezetők vagy humánerőforrás-menedzserek legyenek. A kihívások inkább ezután következnek. A pénzügyi vagyon kezelése éppúgy szakértelmet igényel, mint a vállalatvezetés.

Az örökösöknek nem feltétlenül kell befektetéselemzőkké képezniük magukat, némi tőkepiaci ismeret, gazdasági tudás azonban nem árt. Jó, ha legalább annyira kiismerik magukat a tőkepiaci befektetések területén, hogy egy befektetési szolgáltatóval a háttérben biztos kézzel elboldoguljanak. Ezt a folyamatot nagyban segítheti, ha az idősebb generáció már a vagyonátadást jóval megelőzően bevonja az utódokat a pénzügyi vagyon kezelésébe. A család privátbankára nemcsak a befektetési döntések támogatásában, de az örökösök képzésében is aktív szerepet vállalhat.

Az utódoknak meg kell ismerniük a lehetőségeiket, de tisztában kell lenniük a kockázatokkal, és szigorú korlátokat is kell szabniuk például a vagyon jövőbeli felhasználását illetően. A már a hazai jogszabályi keretek között is létező bizalmi vagyonkezelő (trust) ez utóbbira kínál megoldást, bár azt még nem állítanánk, hogy ez a jogi forma meghonosodott az itthoni gyakorlatban. Az általános gyakorlat inkább az, hogy a vagyon korlátozások nélkül hullik az örökösök ölébe, így az átadóknak még kiemeltebb figyelmet kell fordítaniuk utódaik felkészítésére. A közvetlen reálgazdasági befektetésekkel szemben a pénzügyi vagyonnak ugyanis megvan az az előnye (veszélye?), hogy nagyon könnyen készpénzzé, ergo elfogyaszthatóvá tehető. Így erre is igaz lehet a régi bölcsesség: megszerezni sokszor könnyebb, mint megtartani.

Tabányi Mónika
Private Banking igazgató
ConcordeÉrtékpapír Zrt.
m.tabanyi@con.hu