HAZAI KÖZÉPVÁLLALATI INNOVÁCIÓS SZÜKSÉG ÉS LEHETŐSÉG: A MUNKAERŐ HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE

A rendszerváltás óta eltelt három évtizedben Magyar-ország egy figyelemreméltó, de ellentmondásokkal teli gazdasági fejlődési pályát járt be. A Nyugat-Európához történő felzárkózásunk sikerének egyik leglátványosabb mutatószáma a gazdasági komplexitás indikátora, ami az egyes gazdaságok globális kereskedelembe való beágyazottságát és az előállított termékek hozzáadott értékét méri.

A gazdasági komplexitás mutatóban Magyarország, a többi visegrádi országhoz hasonlóan, évek óta a legjobb 15 között szerepel, versenyképességünk a legfejlettebb gazdaságokéhoz mérhető. Ez nem mást jelent, mint hogy a Magyarországon előállított termékek jelentős részben a globális ellátási láncban kerülnek értékesítésre, és a gazdaságunk sok olyan magas hozzáadott értékű termék gyártását végzi, amelyek előállítására rajtunk kívül csak kevesen képesek. Magyarország és a többi visegrádi ország magas gazdasági komplexitása elsősorban a német gazdasággal való szoros integrációnak, a globális ellátási láncba való beágyazottságunknak köszönhető.

Fontos kérdés, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok jelenléte milyen mértékben képes hatni a helyi tulajdonban levő vállalatokra – vagyis, hogy megtörténik-e a valódi felzárkózás. A külföldi és hazai tulajdonban levő vállalkozások termelékenységét vizsgálva azt látjuk, hogy a régiós országok mindegyikében számottevő a termelékenység-különbség a külföldi tulajdonban levő vállalkozások javára, de Magyarország esetében nyílt szét legjobban az olló.

Vagyis a magyar gazdaságnak van egy világszínvonalú termelékenységgel rendelkező, külföldi tulajdonban levő vállalatok által dominált szektora, ami valószínűleg csak nagyon kevés hazai vállalatot képes magával húzni és hasonló termelékenységi szintre felhozni, a kisebb méretű helyi vállalkozások, ide értve a hazai középvállalati szektort, pedig súlyos hatékonysági problémákkal küzdenek.

Az egyre intenzívebbé váló munkaerőhiány további kihívások elé állítják a hazai tulajdonban levő vállalati szektort, ugyanakkor az automatizálási és innovációs kényszer segíthet is az alacsony termelékenység problémáján. A hosszú távú felzárkózásunk sikeressége nagyban múlhat azon, hogy milyen mértékben sikerül megoldani a hazai tulajdonú vállalati szektor termelékenységi kihívásait.

Amikor innovációról beszélünk, sokszor új termékek és szolgáltatások kitalálását és sikeres piaci bevezetését értjük alatta. Mi úgy gondoljuk, hogy hasonlóan innovatív megközelítéssel kell élnie a hazai középvállalatoknak termelési módszereik feljavításában ahhoz, hogy a hazai piacon jelen lévő nemzetközi versenytársaikkal, és ezen keresztül a teljes világpiaccal felvehessék a versenyt. És ehhez sokszor, bár talán könnyebb mondani, mint megtenni, nem is kell olyan nagyon innovatívnak lenni, elég, ha a hazai vállalkozók és vezető beosztású kollégáik nyitott szemmel járnak a világban, és érdeklődő szemmel látogatják versenytársaikat. Ilyen élményünk volt nekünk, amikor módunk volt egy, a magyar munkaerőköltséggel teljesen megegyező, a magyar gyárakhoz hasonló termékkörű mezőgazdasági kabingyárban járni, ahol a fémlemezek be- és kitárolásától a kabinok összehegesztésén át a kabinfestésig egyetlen munkás keze nem érintette a terméket; a folyamat teljesen automatizált volt. Ehhez képest mi, a hazai tulajdonú fémipart jól ismerve, elvétve találunk akár még csak robothegesztőket vagy alkatrész betáplálásához robotkarokat a hazai fémmegmunkáló üzemekben. A

munkaerőhiány lehet és kell, hogy legyen a hazai középvállalkozói körben az a sürgősen szorító nehézség, ami az automatizálás innovációját és ezáltal a munkaerő-felhasználás hatékonyságának javítását elhozza a hazai középvállalkozói körbe.

Delikát Zsuzsa a CMBP egyik nagytulajdonosának, az Oriensnek a makrogazdasági elemzője.