KÖSZÖNHETŐEN MIND A KÖZELGŐ GENERÁCIÓVÁLTÁSNAK, MIND PEDIG EGYES STARTUP-OK GYORS BEFUTÁSÁNAK, MANAPSÁG VÁLLALAT-FELVÁSÁRLÁSI TRANZAKCIÓK ELADÓI POZÍCIÓJÁBA EGYRE GYAKRABBAN KERÜLNEK MAGÁNSZEMÉLYEK. MÁS-E EGY M&A ÜGYLET, HA NEM CÉG, HANEM MAGÁNSZEMÉLY AZ ELADÓ? MIK A KÜLÖNLEGESSÉGEI AZ ILYEN TRANZAKCIÓKNAK? AZ ALÁBBIAKBAN RÁVILÁGÍTUNK A VÁLLALAT-FELVÁSÁRLÁSI ÜGYLETEK NÉHÁNY OLYAN ASPEKTUSÁRA, AHOL KIFEJEZETTEN JELENTŐSÉGE VAN ANNAK, HOGY ELADÓKÉNT MAGÁNSZEMÉLY JELENIK MEG.

Egyszerre kívül és belül

A magáncégek sikere legtöbbször az alapító vagy tulajdonos személyén, munkáján és kapcsolatain alapszik. Ezért egy ilyen cég felvásárlása esetén a minél sikeresebb átmenet biztosítása érdekében nem ritka a vevő azon kérése, hogy az alapító még egy meghatározott ideig maradjon bent a társaság vezetésében. Annak érdekében, hogy az alapító ezen időszak alatt is megfelelően motivált legyen a társaság sikerességének növelésére, az adásvételi szerződések-ben az eladó legtöbbször egy vételár prémiumban (ún. „earn out”) részesül, ha a társaság ezen időszak alatt egyes sikerkritériumokat teljesíteni tud.

Az adásvételi szerződések egyik legkényesebb pontja annak szabályozása, hogy ezen időszak alatt a már tulajdoni részétől megvált alapító milyen elvek mentén vezetheti a céget, a vevő mennyire gyakorolja e tekintetben tulajdonosi jogait. Jogosult-e például a vevő határozni a társaság stratégiájának módosításáról? Feszültséget generálhat az is, hogy ezen időszak alatt az alapító érdeke rövid távú (hiszen csak az átmeneti időszak alatt elért eredmény növelésében érdekelt), a vevő érdekei viszont hosszú távúak.

Versenytilalom minden fronton

A társasági részesedésétől megváló alapító általában olyan szakmai és piacismerettel rendelkezik, amelyet felhasználva – az értékesítést követően – létre tudná hozni az eladott társaság konkurenciáját. Ezért az adásvételi szerződésekben rendszeresek a versenytilalmi kikötések: a társasági részesedésétől megváló eladó sem közvetve, sem közvetlenül nem végezhet a társasággal versenyző tevékenységet, nem csábíthatja el a társaság ügyfeleit, munkavállalóit stb.

A versenytilalmi kikötések kritikus kérdése azok megfelelő megfogalmazása, hiszen itt akár minden egyes szón, minden kifejezésen sok múlhat. Nem mindegy például, hogy az eladó az eladott társaságéval „azonos”, vagy „hasonló” tevékenység végzésében korlátozott-e. Lényeges tárgyalási kérdés lehet a versenytilalom földrajzi, valamint időbeli kiterjedése is. A szerződés aláírása előtt az eladónak mindenképpen szükséges átgondolnia a konkrét vagy potenciális jövőbeni terveit ahhoz, hogy egy számára is elfogadható szövegű versenytilalmi megállapodást írjon alá.

Kinek a neve?

Nem egy esetben fordul elő, hogy az eladott társaság neve, védjegye vagy akár más szellemi alkotása az eladó saját, családi nevéhez kötődik. Ha a vevő ugyanilyen néven kívánja továbbfolytatni a társaság tevékenységét, nyilvánvaló kérdésként merülnek fel a névhasználat keretei.

Egyrészt ilyenkor – a versenytilalomhoz hasonlóan – az eladó köteleztethető lehet arra, hogy a saját családi nevét bizonyos üzleti körben és üzleti tevékenység tekintetében a továbbiakban ne használja. Másrészről viszont az eladó oldaláról is méltányolható egy olyan igény, hogy a vevő az eladó nevével csak bizonyos üzleti körön belül élhessen, és a tevékenységi kör ugyanazon név alatt történő kiterjesztéséhez előzetesesen kérje be az eladó családjának hozzájárulását.

Házas, nem házas?

Ha az eladó házas, vagyontárgyai értékesítésére a házassági vagyonjog szabályai az irányadók. Előfordulhat, hogy az eladni kívánt részesedés a házastársi közös vagyon részét képezi, amely esetben az értékesítés csak a házastárs beleegyezésével történhet meg. Magánértékesítéseknél szükséges lehet ezért a házastársak közötti vagyonjogi viszonyokat feltérképezni, és ennek eredményeképpen, ha szükséges, az eladó házastársának hozzájárulását is megszerezni az értékesítéshez.

Nem sokkal egyszerűbb azonban az eset akkor sem, ha az eladó ugyan nem házas, de bejegyzett élettársi kapcsolatban él. A ilyen élettársi kapcsolat ugyanis a házassághoz hasonló vagyonjogi közösséget teremt a felek között, amely esetben a partner hozzájárulása szintén beszerzendő lehet az ügylet során.

Mennyit kapok készhez?

Magántranzakcióknál tudni kell végül, de nem utolsósorban azt is, hogy amennyiben a vevő a magyar adójogszabályok szerint „kifizetőnek” minősül, úgy a vevőnek az eladó részére kifizetett vételárból adólevonási kötelezettsége áll fenn. Hiába számít ezért az eladó arra, hogy záráskor a szerződésben vételárként megjelölt összeget fogja megkapni, ez nem így lesz: a vevő csak az adóval csökkentett vételárrészt fizeti az eladó számlájára, az adó összegét közvetlenül az adóhatóságnak utalja át.

A negatív pénzügyi hatáson túl az adólevonási kötelezettség még egy további érzékeny kérdést is felvet. Ahhoz ugyanis, hogy a vevő ezt a kötelezettségét teljesíteni tudja, be kell szereznie az eladótól az eladott részesedésének megszerzési árára vonatkozó valamennyi információt. Azaz a vevő pontosan tudni fogja, hogy az eladó „mennyit nyer” az üzleten.

Ha valaki mindezt a tortúrát és kíváncsiskodást el kívánja kerülni, úgy erre viszonylag könnyű a megoldás: az adásvételt megelőzően az eladó társaság üzletrészét egy holdingtársaságba helyezheti át. Ezáltal eladói pozícióba a holdingtársaság kerül, és így sem az adólevonás szükségessége, sem az ehhez szükséges információátadás gondja nem merül fel.