A tranzakciós szerződések fontosabb rendelkezései a céltársaságokra vonatkozó szavatosságvállalásokat rendező és egyéb garanciális kikötések.
A magyar gyakorlatban az ilyen kikötések gyakran követik az angolszász szerződési gyakorlatban kialakult mintákat, amelyeket azonban ? magyar jog alatti szerződésekben ? csak alaposan átgondolva lehet átvenni. Cikkünkben bemutatjuk a magyar szabályok és a nemzetközi tranzakciós gyakorlat közötti hasonlóságokat és különbségeket, valamint néhány, a gyakorlatban alkalmazott megoldási lehetőséget.
Szavatosságvállalások (representations and warranties)
A szavatossági kikötések jelentőségét az adja, hogy ? részesedésszerzés esetén – a tranzakció eredményeként a vevő a céltársasághoz kötődő valamennyi múltbeli jogot és kötelezettséget megszerzi. Tekintettel arra, hogy a vevő jogutódként a céltársaság valamennyi kötelezettségét megszerzi, szerződésben szükséges rendezni, hogy milyen típusú kockázatok esetében vethető fel a jogelőd felelőssége. A szavatosságvállalások szerepe kettős. Egyrészt biztosítják, hogy a szerződéskötést követően a vevő követeléssel lépjen fel az eladóval szemben, ha az adott szavatosságvállalás nem felelt meg a valóságnak. Az ilyen követelések érvényesítése (nem csak Magyarországon) nehézkes, különösen azért, mert nehéz kimutatni a szavatossági hiba által a társasági részesedés árában és a társaság értékében bekövetkező csökkenést. Másrészt a szavatosságvállalások igénylése hatékony ösztönző eszköz a vevőnek, hogy az eladót a tárgyalások során a kockázatok lehető legteljesebb feltárásra ösztönözze.
A szavatosságvállalási rendelkezésekben közös, hogy az eladónak a céltársaságra, és annak viszonyaira vonatkozó általános nyilatkozatait tartalmazzák. A jognyilatkozatok között vannak általánosak, amelyek rögzítik, hogy az eladó minden lényeges információt feltárt és nincs tudomása semmilyen olyan tényről, amely a vevő vételi szándékát módosítaná. Ezeken túl vannak tematikus nyilatkozatok, amelyek a céltársaság működésével kapcsolatos egyes kockázati területekhez (pl. adó, pénzügyi, ingatlan, környezetvédelmi és munkajogi) kapcsolódnak. Az angolszász jogrendszerekben a szavatossági nyilatkozatokra a representations and warranties kifejezést használják. A representation a szerződéskötéskori és az azt megelőző állapotokra vonatkozik (pl. a céltársaság a jogszabályoknak megfelelően bejegyzett), a warranty pedig a szerződéskötést követő állapotokra vonatkozik (pl. a céltársasággal szemben meghatározott jogviszonyokból nem fog követelés keletkezni). A szavatosságvállalások fontos jellemzője, hogy a céltársaság átvilágításakor átadott dokumentumok és az eladó által adott feltáró nyilatkozat (disclosure letter) tartalma korlátozza a szavatosságvállalások terjedelmét, hiszen az azokban feltárt kockázatokra a vevő később nem hivatkozhat.
Kártalanítás kötelezettség (indemnities)
A szavatosságvállalások általánosságban adnak biztosítékot a céltársaság helyzetére. Ha azonban a céltársaság átvilágítása, vagy az eladó feltáró nyilatkozata konkrét, jelentős kockázatot tár fel a céltársasággal kapcsolatban, a vevő feltétlen kártalanítási kötelezettséget (indemnity) igényelhet az eladótól. Ezen jogi megoldás célja, hogy garantált jogi védelmet jelentsen a vevő számára, és így az eladó részéről feltétlen fizetési kötelezettséget alapítson olyan esetekben, amikor a céltársasággal kapcsolatos, azonosított kockázatokból a tranzakció zárását követően fizetési kötelezettség keletkezne. Kártalanítási kötelezettségvállalás esetén az eladó kötelezettséget vállal arra, hogy kártalanítja a vevőt amennyiben őt az adott konkrétan meghatározott okokból (pl. rejtett munkavállalással kapcsolatos adókötelezettségek és bírságok) kár érné. Ez a vevői érdekeket hatékonyabban védő, jobban kikényszeríthető megoldás, hiszen az eladó a vevőnek köteles haladéktalanul megtéríteni az adott kockázatból származó fizetési kötelezettségeit. Ilyen típusú védelem alkalmazása tipikusan akkor ajánlott, ha olyan konkrét, nevesíthető és számszerűsíthető kockázatokat tárnak fel az átvilágítás során, amelyeket az eladó a tranzakció zárásáig nem tud megszüntetni.
Átültetés a magyar jogba
Amennyiben az adott tranzakcióra a magyar jog az irányadó, a feleknek figyelemmel kell lenniük a felelősségi, szavatossági szabályokat rendező magyar rendelkezésekre. A hazai bírói gyakorlat alapján ma már biztos, hogy a céltársaság üzletészének, részvényének átruházása esetén a magyar Ptk. a hibás teljesítésre vonatkozó, illetve szavatossági szabályai is alkalmazhatók. A magyar jogban a garanciális szabályok lehetnek jog- és kellékszavatossági nyilatkozatok, valamint jótállási nyilatkozatok. A szavatossági és jótállási szabályok, valamint a representations and warranties klauzulák angolszász gyakorlata között koncepcionális különbségek vannak, ezért a szavatossági nyilatkozatok értelmezése részletes szerződéses megállapodást igényel. A szavatosság és jótállás közötti különbség azon alapul, hogy a jótállás lényegesen szigorúbb felelősségi forma mint a szavatossági. A jótállásnál az eladó felelőssége majdnem abszolút, csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka ez eladó teljesítését követően merült fel, így az eladó lényegében feltétlen kártérítési kötelezettséget visel. Mivel a Ptk. korlátozza a szavatossági igények érvényesíthetőségének idejét, és árleszállítás mellett a cégvásárlások esetén alkalmazhatatlan szankciókat lehetővé tesz (pl. kicserélés, kijavítás), így a szavatosságvállalások időtartamát, és jogkövetkezményeit szükséges részletesen rendezni a szerződésben. Amennyiben a felek tehát az angolszász minta alapján kívánják a felelősségi kérdéseket rendezni, nem elegendő csupán a representations and warranties fejezetben felsorolni az eladó nyilatkozatait, szükséges részletesen szabályozni, hogy magyar jog alapján milyen felelősségi alakzat alapján és milyen jogértelmezés mellett kívánják a felek rendezni a szavatossági kérdéseket.
Az indemnity jellegű kikötések a magyar jogban szerződéses kártalanítási kötelezettségnek minősülnek. Tekintettel arra, hogy a bírói gyakorlatban az ilyen rendelkezéseket még nem igazán vizsgáltak, és a Ptk. nem tartalmaz részletes szabályokat az ilyen jellegű kötelezettségvállalásokra a kártalanítás közös értelmezését, feltételeit és mértékét szintén az átruházási szerződésben kell rendezni. Fontos továbbá, hogy a felek kifejezetten rendelkezzenek a kárenyhítés kérdéséről, hiszen a vevő későbbi cselekményei lényegesen befolyásolhatják a kár mértékét és szabályait (különösen peres, adó- és versenyjogi kockázatokhoz kötődő kártalanítási kötelezettség esetén).
A különböző szemléletek egységesítése
Jól látszik, hogy az angolszász gyakorlatban kialakult szerződéses garanciális rendelkezéseket hatékonyan lehet és érdemes alkalmazni a hazai tranzakciók esetében is. Azonban az egyes szavatossági és kártalanítási kérdések magyar jogi szabályainak eltérő dogmatikai és elvei alapjai, illetve a bírói gyakorlat fejletlensége ma még biztosan megkívánják a hagyományos szerződésekhez képest nagyobb terjedelmű, a magyar jogra adaptált szerződési kikötések elkészítését és alkalmazását.
Baranyai Gábor ? Lendvai András
Simándi Bird & Bird Ügyvédi Iroda
