AZ IMMÁR TÖBB MINT KÉT ÉVE HATÁLYBA LÉPETT „ÚJ” PTK. LEHETŐVÉ TETTE, HOGY A VÁLLALKOZÁSOK SAJÁT KÉPÜKRE FORMÁLJÁK SZERVEZETÜKET ÉS MŰKÖDÉSÜK SZABÁLYAIT. A TÁLCÁN KÍNÁLT LEHETŐSÉG PEDIG MEG IS RAGADTA A JOGÁSZOK FANTÁZIÁJÁT. OLYAN EXTRÉM ÖTLETEK REPKEDTEK A LEVEGŐBEN, PÉLDÁUL, HOGY KFT. IS BOCSÁSSON KI RÉSZVÉNYT VAGY MÁS, TAGSÁGI JOGOT MEGTESTESÍTŐ ÉRTÉKPAPÍRT. A CÉGBÍRÓSÁGOK AZONBAN HAMAR LEHŰTÖTTÉK A KEDÉLYEKET, ÉS KIALAKÍTOTTÁK AZ ÚN. „STÁTUSZSZABÁLYOK” KATEGÓRIÁJÁT: A JOGSZABÁLY RUGALMASSÁGA ELLENÉRE SEM LEHET ELTÉRNI AZON SZABÁLYOKTÓL, AMELYEK EGY TÁRSASÁGI FORMA JELLEGADÓ SAJÁTOSSÁGÁT KÉPEZIK.

Innentől kezdve a joggyakorlaton múlik, hogy mi minősül státuszszabálynak és mi nem, mitől lehet eltérni és mitől nem a társaság létesítő okiratában. Összeállításunkban kis ízelítőt adunk abból, hol áll jelenleg ez a folyamat, mely szabályoktól való eltérést tolerálja a cégbíróság, és melyektől nem enged különböző szabályozást. Az esetek kiválasztásában azon témakörökre koncentráltunk, amelyek egy vállalatfelvásárlás vagy tőkebevonás során jelentőséggel bírhatnak.

1. Befektetési bizottság, ügyvezetőség: zöld a lámpa

Bár a Ptk. egyértelműen lehetővé teszi, hogy társaságok a jogszabályban szabályozottakon túlmenő „egyéb társasági szerveket” hozzanak létre, sokáig nem volt egyértelmű, hogy ha már egy ilyen szervet létrehoznak a tagok, az hozhat-e döntést olyan kérdésekben, amelyek egyébként valamely szabályozott szerv (például közgyűlés vagy vezető tisztségviselők) hatáskörébe tartoznak. A gyakorlat azt mutatja, hogy a cégbíróságok pozitívan és rugalmasan állnak hozzá a kérdéshez. Létrehozható például így valamely tőkebefektetéssel érintett társaságnál befektetési vagy tulajdonosi bizottság, amely mintegy beékelődve a társaság legfőbb szerve és ügyvezetése közé, segítheti a társaságon belüli döntéshozatal rugalmasságát.

Még nagyobb dilemmát jelentett az, hogy az eredetileg az ügyvezetők önálló eljárásán alapuló kft. társasági szervezetében létrehozható-e részvénytársasági mintára ügyvezetőség. Ilyen esetben a kft. nevében nem önálló ügyvezetők járnának el, hanem testületi döntéshozatal jönne létre. Egy ilyen felállás kifejezetten előnyös például angolszász országokból jövő befekte-tők komfortérzetének javításának érdekében. A cég-bíróságok ebben a kérdésben is rugalmasnak tűnnek, és jelenleg már több cégbíróságnál, több megyében bejegyzésre kerültek olyan kft.-k, amelyeket nem önálló ügyvezetők, hanem valamely testület irányít.

2. Üzletrész: small is beautiful?

Kft.-k üzletrészeivel kapcsolatosan a múltban két, üzletileg nehezen emészthető korlátozás borzolta a befektetők idegeit. A korábbi jogszabály szerint valamennyi üzletrésznek 10.000 Ft-tal oszthatónak kellett lennie, másrészt egy-egy üzletrész névértéke nem lehetett kisebb 100.000 Ft-nál. Ezek a merev szabályok sokszor faramuci jogi megoldások kidolgozását igényelték, vagy egyszerűen arra vették rá a társaságokat, hogy üzleti akaratuk ellenére kft. helyett zrt.-t hozzanak létre.

Az új Ptk. az üzletrészek 10.000 Ft-tal való oszthatóságának követelményét egyértelműen megszüntette. A 100.000 Ft-os minimum üzletrészmérték azonban megmaradt. Abban pedig, hogy ettől a minimumösszegtől el lehet-e térni, a cégbírói kar rendkívül megosztottnak tűnik. Vannak olyan cégbírók, akik mereven ragaszkodnak ahhoz, hogy az üzletrész minimum 100.000 Ft-os értéke egy kft. jellegadó tulajdonsága, és ezért attól a tagok a társasági szerződésben sem térhetnek el. Más cégbírók hajlanak arra, hogy jelentős eltérés a 100.000 Ft-os minimumösszegtől (pl. egy 500 Ft névértékű üzletrész) nem elfogadható, de egy 90.000 Ft-os üzletrésznek már nincsen jogszabályi akadálya. Ez utóbbi álláspont esetében persze kérdésként merül fel, hogy hol van a minimum határa és miért éppen ott.

Biztatóbb viszont a gyakorlat az üzletrész felosztására vonatkozó szabályok tekintetében. Az általános szabályok szerint ugyanis, ha valamely tag üzletrészének csak egy részét kívánja értékesíteni, úgy köteles azt az értékesítés előtt felosztani, amelyről való döntés a taggyűlés hatáskörébe tartozik. A cégbírósági álláspont elfogadni látszik, hogy a felek ezt, a gyakorlatot elnehezítő szabályt felülírják, és társasági szerződésükben úgy határozzanak, hogy az üzletrész felosztásához elegendő az üzletrészét felosztani kívánó tag döntése, ahhoz nem kell a taggyűlés jóváhagyása.

3. Tőkekövetelmények: nem az, aminek látszik

Bár a törzstőke és alaptőke minimális összegéhez a Ptk. nem nyúlt hozzá, mégis számos könnyítést tartalmazott abban a tekintetben, hogy a tulajdonosoknak meddig és milyen mértékben kell a minimális törzstőkét a társaság rendelkezésére bocsátaniuk. A főszabály az lett, hogy a társaság működőképes úgy is, hogy a tagok még a jegyzett tőke minimumát sem bocsátják teljes egészében a társaság rendelkezésére – azzal a korláttal, hogy ez a társaság által kifizethető osztalék mértékét korlátozza.

Maradtak azért a jogszabályban tőke-befizetési korlátok. Így például egy zrt. tulajdonosai kötelesek az alapításkor az általuk vállalt készpénz-hozzájárulás legalább 25%-át befizetni. Míg maga a 25%-os minimumösszeg hitelezővédelmi szabály, így attól eltérni nem lehet, kérdésként merült fel, hogy megfelelhet-e a jogszabály értelmezésének az az eljárás, ha a részvényesek egyenként külön-külön ugyan nem feltétlenül, de összességében teljesítik a 25%-os befizetésre vonatkozó kritériumot. Az illetékes cégbíróság erre az igényre is pozitívan reagált. Ellentétben ugyanis a jogászi körben általánosan uralkodó konzervatív nézettel, a bíróság megengedte az alaptőke ily módon történő teljesítését, és probléma nélkül bejegyezte a céget.

Tanulság: érdemes próbálkozni

A fenti példák is demonstrálják, hogy az új Ptk. koncepciója, mellyel szabadjára engedte a társaság tagjaink és jogászainak fantáziáját, láthatóan működik. Bár a rugalmasságnak értelemszerűen továbbra is vannak korlátai, úgy tűnik, érdemes próbálkozni nem szokványos jogi megoldások és intézmények beemelésével a társaságok működésének jogi kereteibe.