A VESZÉLYHELYZETRE TEKINTETTEL MÁJUS VÉGÉN A KORMÁNY KORLÁTOZTA A KÜLFÖLDIEK LEHETŐSÉGÉT ARRA, HOGY MAGYAR TÁRSASÁGOKBAN RÉSZESEDÉST SZEREZZENEK. AZÓTA A SZABÁLYOZÁS TÖRVÉNYI SZINTRE EMELKEDETT – FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY IDŐKÖZBEN A VESZÉLYHELYZET VÉGET ÉRT. FELMERÜL A KÉRDÉS, VALÓBAN EGYEDI ÉS PÉLDA NÉLKÜLI A MAGYAR SZABÁLYOZÁS, VAGY TÉNYLEGESEN CSAK MÁS UNIÓS MINTÁT VETTÜNK ÁT?

A magyar szabály dióhéjban

A májusban hatályba lépett (és jelen állapot szerint az év végéig érvényben maradó) szabályok szerint, amennyiben egy külföldi (azaz Európai Unión kívüli) személy egy stratégiai ágazatban működő magyar társaságban legalább 10%-os (és 1 millió euró értéket elérő) részesedést szerez, úgy a részesedésszerzést köteles az innovációért és technológiáért felelős miniszternek bejelenteni. A miniszter a részesedésszerzést vagy tudomásul veszi, vagy megtiltja azt. Tiltó határozatra az államérdek, a közbiztonság, a közrend sérelme vagy veszélyeztetése adhat okot. A fentieket a rendelet (és később a törvény) számos többletszabállyal egészítette ki. Így például a 10%-os részesedésszerzésen túlmenően be kell jelenteni a 15 és a 20%-os részesedésszerzést is. 50%-os részesedés elérése esetén pedig a bejelentési kötelezettség az Európai Unióból érkező befektetőket is érinti, függetlenül attól, hogy a részesedésszerzésre közvetlenül vagy közvetetten kerül-e sor. A szöveg homályosan fogalmaz a tekintetben, hogy mely iparágak minősülnek stratégiainak. Így egyértelműen stratégiai az energiai, a közlekedési és a kommunikációs ágazat, de ez a kategória az Európai Unió egy rendeletére való hivatkozással rendkívül tágra nyílik ki.

Részesedéskorlátozás a határokon túl

A magyar jogszabály abban a tekintetben semmi esetre sem minősíthető egyedinek, hogy külföldiek részesedésszerzésének korlátozására – a járványhelyzet óta, de sokszor azt megelőzően is – számos európai uniós országban sor került. Így például a közép-kelet-európai országok közül Lengyelország április 21-én vezetett be engedélyeztetési kötelezettséget külföldiek részesedésszerzésére. Korábban is létezett tulajdonszerzési korlátozás Franciaországban, amelyet április 29-én kiszélesítettek: a bejelentési küszöböt levitték 25%-ról 10%-ra, valamint azt kiterjesztették a biotechnológiai ágazatra is. Már a járványhelyzetet megelőzően létezett hasonló szabályozás Németországban is, amely kibővítésre került az elmúlt két hónapban. Új tulajdonszerzési korlátozásokat léptettek életbe ezen túlmenően, többek között, Spanyolországban is.

Az Unión belül a legkomolyabb részesedésszerzési korlátozás Olaszországban van hatályban. Míg itt már 2012-ben bevezettek tulajdonszerzési korlátozásokat harmadik országokból érkező befektetők számára, addig a járvány kitörését követően fokozatosan tágították az olasz kormány jogköreit. Így a részesedésszerzés megtiltásán túl az olasz hatóságok részesedést is szerezhetnek a stratégiainak minősülő társaságokban, sőt bizonyos határozatok egyoldalú meghozatalára is jogosultak lehetnek. Eltérően továbbá a többi EU-ország szabályozásától, az olasz szabályozás korlátozza az Európai Unió többi országából érkező befektetéseket is, hazánkhoz hasonlóan, ez év végéig.

Akkor most milyenek is a mi szabályaink?

Bár láthatóan több európai ország is bevezetett tulajdonszerzési korlátozásokat, megállapítható, hogy – az olasz mellett – a magyar szabályok biztosítják a legkomolyabb hatásköröket a felvásárlási tranzakciókba történő állami beavatkozásra. Kérdés ugyanakkor, hogy érdemes-e hazánkat egy olyan országgal összehasonlítani, amely mind gazdasági fejlettségében, mind pedig a járványhelyzet megszenvedésében messze előttünk jár.

Régiós összehasonlításban a szabályaink mindenképpen a legszigorúbbak, ami a közép-kelet-európai tőkebefektetésekért való harcban versenyhátrányt jelent. Európai összevetésben pedig – az olasz mellett – csak a magyar szabályrendszerben jelenik meg a más uniós országokból érkező befektetésekre vonatkozó korlátozás. Ez – a hátrányos megkülönböztetés tilalmától kezdve a tőke szabad mozgásán keresztül – mindkét országban komoly EU-jogi aggályokat vet fel.

De talán a legnagyobb kérdés a hatóságaink engedélykérelmekhez való hozzáállása lesz. A vállalatfelvásárlási piac szereplőit megnyugtatná, ha az olasz mintához hasonlóan a magyar minisztérium is csak szűk körűen avatkozna bele a tranzakciókba, és csak akkor, ha a részesedésszerzés a stratégiai államérdekeket valóban sérti. Márpedig az előzetes politikai nyilatkozatok egyelőre nem ezt sejtetik.