AZ UNIÓS ÁFASZABÁLYOK NEM EGY ESETBEN OKOZNAK FEJFÁJÁST NEMZETKÖZI TERMÉKÉRTÉKESÍTÉSBEN ÉRDEKELT VÁLLALKOZÁSOKNAK: MIND A SZABÁLYOK KOMPLEXITÁSA, MIND PEDIG AZ AZOK VÉGREHAJTÁSÁT KÍSÉRŐ ADÓHATÓSÁGI SZIGOR SOKAKNÁL KOMOLY PÉNZEKET ÉS ERŐFORRÁSOKAT EMÉSZT FEL. PÁR ÉV MÚLVA VISZONT ÚJ VILÁG KÖSZÖNT RÁNK, ÉS AZ ELKÉPZELÉSEK SZERINT EGYSZERŰSÖDNEK ÉS EGYÉRTELMŰBBÉ VÁLNAK AZ UNIÓS ÁFASZABÁLYOK… VAGY MÉGSEM?
A jelenlegi európai áfarendszer már csaknem 25 éve az úgynevezett „átmeneti” jelzőt viseli, az csak előfutára az EU egységes áfarendszerének. A jelenlegi rendszerben a célország szerinti adóztatás elve érvényesül, azaz a közösségen belüli termékértékesítés adómentes, míg a közösségen belüli termékbeszerzés adóköteles. A kicsit hosszúra nyúlt átmeneti időszak után azonban mostanra látszanak már az új világ kontúrjai. De milyen is lesz ez a világ?
A nagyszabású terv
Az európai döntéshozók végső célja, hogy az unió egy egységes áfaterületként (Single VAT Area) tudjon működni. Ennek keretében – előreláthatólag 2022-től – egységessé válna a tagállamok közötti ügyletek adóztatása, miközben jelentősen kiszélesedne az úgynevezett egyablakos adózási rendszer. A nagyszabású terv értelmében megszűnne a közösségen belüli termékbeszerzés koncepciója és a jövőben kizárólag csak az unión belüli termékértékesítés kerülne megadóztatásra. Az áfát – főszabály szerint – a termékértékesítőnek kell majd megfizetnie a saját adóhatóságának, méghozzá a célország áfakulcsával, majd a befizetett áfát az értékesítő tagállama szerinti adóhatóság továbbutalná a célország adóhatóságának. Mindaddig azonban, amíg ez a terv valósággá nem válik, az Unió gyorsintézkedéseket fogadott el az átmeneti rendszer még átmenetibb szabályozására.
Az átmenet átmenete
Bár ezek a szabályok csak jövő évtől lépnek hatályba, azoknak várhatóan már a közeljövőben is hatása lesz az adóhatóság gyakorlatára. Érdemes ezért azokat behatóbban már most megismerni.
Kiment vagy nem ment ki – közösségi termékértékesítések igazolása
Az unión belüli, más vállalkozásnak történő termékértékesítések áfamentességet élveznek, feltéve hogy a termék ténylegesen is elhagyja az eladó tagállamát. Ennek bizonyítása azonban rengeteg problémát szül a mindennapokban. Ha ugyanis a magyar eladó nem tudja megfelelően bizonyítani, hogy a termék ténylegesen is elhagyta az országot, akkor az adóhatóság megtagadhatja tőle az áfamentességet, és nulla helyett 27%-os áfát kell fizetnie.
Az EU által elfogadott gyorsintézkedés egyértelműsíti, hogy a jövőben mely bizonyítékokkal kell a kereskedőnek a kiszállítást igazolnia. Ha az eladó ezen bizonyítékokkal rendelkezik, úgy az adóhatóságnak a jövőben – ellenkező bizonyításig – el kell fogadnia, hogy a termék elhagyta az országot. Fontos látni azonban, hogy a megkívánt bizonyítékok köre elég rigorózusan került meghatározásra. A jogszabály alapesetben legalább két, egymástól és az ügyletben érdekelt felektől is független személy által kiállított, legalább kettő különböző, de egymással összhangban lévő iratot vár el a jövőben bizonyítékként (pl. fuvarozó vagy raktá-rozó által aláírt CMR, hajóraklevél, légi teherszállítási okmány, raktárravételi bizonylat, közjegyzői okirat stb.). Ezen felül – a fuvarozást szervező személyétől függően – szükséges lesz az eladó vagy a vevő írásos nyilatkozatára is. Mindezeken túl a gyorsintézkedés két további adminisztratív alapfeltételhez is köti az áfamentességet. Egyrészt ahhoz, hogy az eladó rendelkezzen a vevő közösségi áfaszámával, másrészt ahhoz, hogy az értékesítésről készített összesítő jelentését hiánytalanul és helyesen töltse ki. Ha ezek az adminisztratív feltételek nem teljesülnek, úgy az áfamentesség főszabály szerint nem lesz alkalmazható.
Láncügyletek: a magyar szabály a minta
A láncügyletek – azaz azon ügyletek, amikor egy termék a láncügyletben részt vevők között ugyan jogilag többször kerül értékesítésre, de tényleges fizikai szállítás csak a lánc első szereplőjétől az utolsóhoz történik – áfakezelése mindig is komplex volt az Unión belül. A legtöbb fejtörést az okozta, hogy az ügyletcsoport egyes láncszemei közül melyik az, amelyik közösségen belüli termékértékesítésnek minősül, amihez képest az azt megelőző, illetve azt követő ügyletek a belföldi értékesítés szabálya szerint adóznak. Ezen belül is kritikusak voltak az olyan láncügyletek, amelyekben a fuvart nem a végső eladó, vagy a végső vevő szervezi, hanem a közbenső szereplő (vagy ezen közbenső szereplők egyike). Ezen ügyleteket ugyanis a tagállamok áfaszempontból sokszor eltérően kezelték.
A jövőre hatályba lépő uniós előírás egységesíti az ilyen ügyfelek kezelését. Ráadásul az új uniós szabály a meglevő magyar szabályozás analógiájára jár el, amikor kimondja: ha a közbenső szereplő szervezi a fuvart, akkor vélelem szól amellett, hogy ezt vevői minőségben teszi, tehát a közbenső szereplő részére történő értékesítéshez fog az áfamentesség párosulni. Ezt a vélelmet a közbenső szereplő döntheti meg azáltal, hogy közli eladójával a fuvarozás megkezdése szerinti tagállam által kibocsátott közösségi áfaszámát. Ez utóbbi esetben a közbenső szereplő általi értékesítéshez fog kapcsolódni az áfamentesség.
Akkor ez most jó lesz-e vagy sem?
A részletszabályok hiányában egyelőre túl korai lenne értékelni a „végsőként” megcélzott tervet. Már csak azért is, mert mivel annak elfogadásához a tagállamok egyhangú döntése szükséges, ezért annak 2022-ben történő startolása egyelőre elég kétséges.
Első látásra mindenképpen gyakorlati könnyebbséget hoz az, hogy jövőre már lehet tudni: konkrétan milyen bizonyítékok szükségesek annak igazolására, hogy az áru elhagyta valamely ország területét. Látni kell azonban azt is, hogy a külföldre szállító vállalkozásoktól a jövőben elvárt mérce a jelenleginél magasabb és bürokratikusabb lesz. Ráadásul egy-egy apró adminisztratív hiba miatt automatikusan „ugorhat” az áfamentesség.
Mindenképpen kedvező hatást hoz azonban a láncügyletekre vonatkozó magyar szabály átültetése uniós szintre. Bár ezen szabálynak a bevezetése magyar oldalról nem fog lényeges változást jelenteni, mindazonáltal a magyar vállalkozások részére megnyugtató lesz az új szabály. 2020-tól ugyanis nem kell majd attól tartani, hogy más tagállamok eltérően értelmezik a láncügylet szabályait, és esetleg más értékesítéshez kapcsolják az áfamentességet, mint a magyar hatóságok.
