VAN EGY SZÉP, LASSAN HAGYOMÁNNYÁ ÉRETT SZOKÁSUNK: AZ ÉV VÉGÉN, CSOKI VAGY ITAL HELYETT EGY, AZ IRODÁNK ÁLTAL GONDOLATÉBRESZTŐNEK TARTOTT KÖNYVET KÜLDÜNK AZ ÜGYFELEINKNEK, PARTNEREINKNEK, MEGKÖSZÖNVE EZZEL AZ ADOTT ÉVI EGYÜTTMŰKÖDÉST. A KÖNYV MELLÉ PEDIG KÜLDÜNK EGY MEGHÍVÓT IS: JANUÁRBAN SZERVEZÜNK EGY BESZÉLGETÉST AZ ÁLTALUNK KIVÁLASZTOTT, A TÉMÁBAN JÁRTAS SZAKÉRTŐK ÉS A MEGHÍVOTT KÖZÖNSÉG RÉSZÉRE.
Idén a témaválasztás a mesterséges intelligenciára esett. Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország vezetőjének moderálásával közel ötven vendégünk és szakértőink, Balogh Petya, a STRT Nyrt. alapítója, Kiss Gergely, az Attrecto Zrt. alapító tulajdonosa és Pőcze Balázs, a MITO Group egyik alapítója két órán át beszélgettek a könyvről, az őket foglalkoztató trendekről és gondolataikról. A könyv, ami a beszélgetés vezérfonalát adta, a téma egyik leghitelesebb szerzőpárosa, Mustafa Suleyman és Michael Bhaskar: A következő hullám című könyve volt. A szerzők rendkívül szerteágazóan gondolták át, hogy a mesterséges intelligencia és a szintetikus biológia (genetic engineering) együttes elterjedése milyen hatással lehet az emberiség jövőjére.
A mesterséges intelligenciát mint a világ következő éveit meghatározó megatrendet aligha lehet megkerülni. Hiába gondoljuk, hogy csak szépen felemeljük a lábunk, és majd elgurul alatta a labda, az AI olyan változásokat fog hozni az életünkben, amiket nem látunk, nem láthatunk előre. Ilyen lehetett az internet elterjedése a 90-es években: megjelent egy új, forradalminak tartott technológia, és az emberiség reakciója hasonló volt, mint minden korábbi technológiai újítás előtt. Voltak, akik a szép új világ eljövetelét vizionálták, mások pedig úgy látták, hogy az emberiség végét hozhatja a technológiai változás. Mostanában gyakran emlegetett párhuzam a szövőgépek elterjedése és az ebből kibontakozó luddita mozgalom, akik a 19. század elején a saját munkájuk és addigi megélhetésük ellehetetlenülését látták a technológiai újításban. Azért, hogy ezt megelőzzék, a szövőgépek rombolásába kezdtek, jelentős társadalmi és politikai mozgásokat okozva az angol társadalomban. Ma már tudjuk, hogy a szövőgépek, majd a gőzgép, később a vasút és az elektromosság elterjedése mélyre ható társadalmi változásokat okozott. Az emberiség megtanult együtt élni a technológia adta előnyökkel, idővel felismerte azok buktatóit, és több-kevesebb sikerrel kezeli is azokat. Az internet mára ugyanúgy a mindennapi életünk részévé vált, és szinte bizonyos, hogy a gyerekeink számára a mesterséges intelligencia használata pontosan annyira mindennapi lesz, mint ma ebédet rendelni a telefonunkról vagy megkeresni a Google-ben, hogy hol költ Magyarországon a cserregő nádiposzáta. Balogh Petya rámutatott: nemcsak a világ és a technológia fejlődése gyorsul, hanem az emberiség adaptációs képessége is.
A meghívott vendégeink egyetértettek abban a könyv szerzőivel, hogy a technológia jelentős hatással lesz az életünkre. Abban is egyetértés volt, hogy az emberiségnek van belső igénye a szabályozásra, kiszámíthatóságra. Példa erre a KRESZ bevezetése, aminek következtében jelentősen megnőtt az autók társadalmi elfogadottsága. Ugyanakkor a beszélgetésben rámutattak, hogy a technológia és a világ jellegéből adódóan a szabályozásban meg kell találni a globális minimumot, ami a polarizált társadalmakban összehangolt erőfeszítéseket igényel, viszont az elmulasztása komoly kockázatot jelent.
Az is világossá vált, hogy bár számos, az AI-területen véleményformáló személyiség hívja fel a figyelmet a technológia fejlesztési ütemének korlátozására, hogy a szabályozás „utolérje” a technológiát, az emberi ego (és részben a kapitalista logika) miatt ez nem fog megvalósulni: mindenki vágyik a 15 perc hírnévre (és a kockázati tőkések befektetéseire), amit elveszíthet, ha morális megfontolásokból késlelteti a fejlesztését, vagy annak publikálását. Jelenleg az AI-rendszerek önszabályozása ott tart, hogy bár vannak beépített morális gátak, de ezeket a felhasználók ismételt, kellően „rámenős” vagy körülíró kérdésfeltevéssel ki tudják kerülni, azaz van még tér a fejlődésre.
A könyv külön kiemeli a szintetikus biológiát mint az AI-val rokon, vagy arra építő tudományterületet. Vendégeink egyetértettek abban, hogy a mesterséges intelligencia szinte biztosan hozzájárul a várható egészségben töltött élettartam meghosszabbodásához. Ugyanakkor, ha tovább élünk, többet „használunk el” a Föld véges erőforrásaiból. A fenntarthatóbb gazdasági-társadalmi rendszerek kialakítására tett erőfeszítéseknek jó eséllyel fognak lendületet adni az AI-rendszerek. A fogyasztói szokások és az energiafogyasztás területén új, eddig nem ismert mélységű és pontosságú modellek kidolgozása és működtetése, a fenntartható energiatermelést elősegítő technológiák fejlesztése mellett számos egyéb terület van, ahol a mesterséges intelligencia rendszerek alkalmazása jelentősen felgyorsíthatja a fejlődés ütemét.
Meghívott vendégeink és szakértőink egyetértettek abban, hogy a technológiai fejlődést a leginkább akkor tudjuk a Föld és az emberiség javára fordítani, ha azokat rendszerbe tudjuk szervezni. Példaként hozták fel a téglát, ami szinte elengedhetetlen egy templom építésekor, viszont a templom csak akkor tudja betölteni a szerepét, ha az absztrakt rendszer, a vallás által közvetített társadalmi normák széles körben elfogadottá válnak. Ez a rendszerbe szervezési képesség egyelőre az emberi intelligenciát is megkerülhetetlenné teszi.
Egy rövid globális kitekintés során egyetértés volt, hogy a kialakuló globális pólusok, a globális észak (Észak-Amerika, EU) és a globális dél (Kína, India, Dél-Amerika) AI-területen folytatott versenye egyben a két pólus világnézetének a próbája is: ma még nem tudjuk, hogy az együttműködésre épülő szabad verseny vagy a központilag irányított rendszerek lesznek hatékonyabbak a technológiai fejlesztésekben.
Zárásként a beszélgetésben részt vevők egyetértettek a könyv végkövetkeztetésével, hogy bár a technológia eddig nem látott ütemű fejlődése számos veszélyt rejt magában, az emberiség képes lesz végigmenni azon a keskeny ösvényen, ahol sem a fejlődés, sem az egyéni vagy társadalmi szabadság nem csorbul a szükségesnél nagyobb mértékben. Mi a CMBP-nél osztozunk a szerzők és vendégeink optimizmusában: az olvasás új gondolatokat szül, és a beszélgetés közelebb hoz minket egymáshoz, és ezáltal az előttünk álló problémák megoldásához.