Régóta bizonytalan kérdés, hogy tagi hitelbõl finanszírozott korlátolt felelõsségû társaságok tulajdonosai milyen módon alakíthatják törzstõkévé kölcsönkövetelésüket a jegyzett/saját tõke akár adózási, akár egyéb indokkal történõ növelése céljából. Jelen cikkünkben a hitel-tõke konverzió jogi lehetõségeit kívánjuk bemutatni figyelemmel a magyar bírósági gyakorlat közelmúltbeli fejleményeire.


Egynapos finanszírozás
Társasági jogi szempontból sem a korlátolt felelősségű társaságoknál, sem a részvénytársaságoknál nem okozott korábban különösebb problémát a hitel-tőke konverzió úgynevezett „egynapos finanszírozás” útján történő megoldása, vagyis amikor a tag a felemelt jegyzett tőkét külön ebből a célból felvett kölcsönből fizeti be, majd az így teljesített tőkebefizetésből a társaság azonnal visszafizeti a fennálló tagi hitelt, amiből pedig a tag is visszafizetheti a tőkebefizetés céljából felvett kölcsönt. Tekintettel azonban a külső, jellemzően hitelintézettől történő kölcsönfelvétellel együtt járó banki és egyéb ügyleti költségekre, adminisztrációs teherre, e konstrukciónál optimálisabb megoldást jelent a tagi kölcsönből származó követelés pénzmozgással nem járó apportálása, amelynek társasági jogi megvalósíthatósága azonban korlátolt felelősségű társaságok esetében a közelmúltig meglehetősen bizonytalan volt.

Tagi kölcsön apportja
Korlátolt felelősségű társaságok esetében a követelésapport ellen rendszerint felhozott ellenérv a társasági törvény azon szabályán alapul, amely szerint a korlátolt felelősségű társasággal szembeni tőke-befizetési kötelezettség tekintetében beszámításnak nincs helye. A kérdésben egyébként nem egységes gyakorlatot követő cégbíróságok számos esetben erre az indokra hivatkozva utasították el a törzstőke-emelés bejegyzését, hogy a tagi hitelből származó követelés konverziója lényegében nem más, mint a tőke-befizetési kötelezettség beszámítás útján történő rendezése, ezért az a társasági törvény említett szabályába ütközik.

A tavalyi év során ugyanakkor több cégeljárásban hozott döntés is az ítélőtáblára került, ahol lényegében azonos tartalmú ítéletek születtek egyszersmind egyértelmű helyzetet teremtve a régóta bizonytalan joggyakorlatot okozó kérdésben. Az ítéleteik indokolásában a bíróságok mindenekelőtt rögzítették, hogy a társasági törvény apportálható vagyontárgyak körét meghatározó rendelkezése nem tilalmazza a tagi kölcsönből származó követelések apportálását. E rendelkezés kifejezetten nevesíti azokat a tagi szolgáltatásokat, amelyeket nem lehet apportként figyelembe venni, és ezek között a tagi kölcsön átruházása nem szerepel. Ezt követően az ítéletek rámutatnak, hogy a követelés átruházása nem minősül a társasággal szembeni beszámításnak, mert a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései szerint beszámítani egynemű és lejárt követeléseket lehet, a tagi kölcsön és az érte nyújtott üzletrész viszont nem minősül egynemű követelésnek. A tagi kölcsön ugyanis pénzkövetelést testesít meg, míg a tagnak – a vagyoni hozzájárulásának értéke után őt megillető üzletrésze alapján – nem keletkezik a társasággal szemben az üzletrésze névértékével vagy értékével megegyező pénzkövetelése a társasági törvény szabályai szerint, mivel a tag az üzletrésze értékéhez csak a társasági törvényben szabályozott módokon juthat hozzá. Részvénytársaságok esetében a tulajdonosi hitelből származó követelés apportálhatósága a beszámítással kapcsolatos, kizárólag kft-kre vonatkozó korlátozás hiányában jogi aggályokat korábban sem vetett fel.

Konklúzió
Az egynapos finanszírozás mind korlátolt felelősségű társaságok, mind részvénytársaságok esetén továbbra is egyik lehetséges módja a tagi hitel tőkévé alakításának. Miután pedig a bíróságok fenti döntései egyértelműen a tagi kölcsönökből származó követelések közvetlen törzstőkévé alakíthatósága mellett foglaltak állást, a pénzmozgással nem járó hitelkonverzió a részvénytársaságok mellett a korlátolt felelősségű társaságok tekintetében is elérhetővé vált.

dr. Jalsovszky Pál / dr. Csővári István