A HAZAI KÖZÉP- ÉS NAGYVÁLLALKOZÁSOK KOMOLY MUNKAERŐ-PIACI NEHÉZSÉGEKKEL SZEMBESÜLNEK. SOKAN ERŐSEN EMELKEDŐ BÉREKRŐL, MÁSOK NEM ELÉRHETŐ MUNKAERŐRŐL, MÉG TÖBBEN A JELENTKEZŐK ALACSONY TUDÁSSZINTJÉRŐL ÉS NEM MEGFELELŐ MOTIVÁLTSÁGÁRÓL BESZÉLNEK. EHHEZ KÉPEST ELGONDOLKODTATÓ, HOGY AZ OKTATÁS TERÜLETÉN IS HASONLÓAK A TAPASZTALATOK. KEVÉSBÉ BUDAPESTI PROBLÉMA, DE VIDÉKEN NAGYON JELLEMZŐ, HOGY A MUNKAERŐ-PIACI PROBLÉMÁK AZ OKTATÁST IS ELÉRTÉK; SOK VIDÉKI ISKOLÁBAN PÉLDÁUL HIÁNYZIK A KÉMIATANÁR. EHHEZ HASONLÓ A HELYZET A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK MÁS TERÜLETEIN IS. A CÉGÉRTÉK SZERKESZTŐI HOLTZER PÉTERREL BESZÉLGETTEK, AKI A TERMÉSZETTUDOMÁNYOS OKTATÁSÉRT SZABÓ SZABOLCS EMLÉKÉRE KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMI ELNÖKEKÉNT AZON FÁRADOZIK, HOGY MINÉL TÖBB KISDIÁK MEGSZERESSE A TERMÉSZETTUDOMÁNYOKAT ÉS ADOTT ESETBEN AZOK OKTATÁSÁT.

Az Oriens egyik alapító partnere vagy, ezen kívül még úgy ismerhetünk, mint aki az alapkezelési iparban dolgozott sokáig, illetve mint a hazai és nemzetközi nyugdíjrendszerek egyik tudorát. Honnan jött az új alapítványod a természettudományos oktatásért?

Sok nonprofit szervezetnek segítettem a munkáját, vettem részt a vezetésükben az elmúlt tizenöt évben. Ezek között több, oktatással és kultúrával foglalkozó cég is volt. Volt alkalmam a „hatáskörön túli vezetés” fogalmával is ismerkedni, azaz mit csinálsz akkor, amikor látod, hogy helyzet van, de nem tudsz funkcionális utasításokat adni, „csak” hálózatokat építeni, platformokat alakítani, másokat együttműködésre kérni, ösztönözni.

Ahogy mondtad, a nyugdíjrendszerekkel is régóta foglalkozom, ez is mutatja a reménytelen, és csak évtizedek alatt átfordítható folyamatok iránti vonzalmamat. Így innen már csak egy ugrás a közoktatás. Ezen kívül érdeklődőként, és persze szülőként én is közelről látom és élem át a mindennapokat. Egyébként alma materemhez, a Fazekas Gimnáziumhoz is visszakanyarodtam az elmúlt években, és az ő munkájukat is próbáljuk néhányan segíteni.

A közvetlen lökést az adta, amikor 2017 elején váratlanul elhunyt régi barátom, osztálytársam, Szabó Szabolcs, akiből kitűnő, sok díjjal kitüntetett kémiatanár, pedagógus lett. Pályáján azt éreztem, hogy őt is felőrölte a hosszú, kemény küzdelem a fejlesztésért, továbblépésért, a gyerekek jövőjéért. A halála utáni sokk második napján mondtam ki magamnak azt, hogy egy alapítványt indítok, amely az ő emlékének ápolása jegyében kíván a természettudományos oktatásért tenni.

Mesélnél a konkrét tevékenységeitekről, illetve konkrétan a Kémia Mobillabor kezdeményezésről?

Két év működés után több, kisebb és nagyobb felületen „támadjuk be” a rendszert, különböző pontokon. Létrehoztuk a Szabó Szabolcs Természettudományos Vándorkupát, amely elsősorban vidéki iskolák tehetséges hetedikes-nyolcadikos tanulóira fókuszál, és számukra rendez komplex természettudományos versenyt. A vándorkupát ráadásul a nyertes azzal viszi haza, hogy a következő versenyt majd ő rendezi meg az alapítványunk segítségével, ezzel az iskolák, tanáraik és diákjaik igen érdekes és izgalmas folyamaton mennek át, amiből külön sokat tanulnak. Nagyon örülök, hogy már van visszatérő, sőt határon túlról érkező résztvevőnk is.

A természettudományos tanárszakos egyetemi hallgatók sajnos nincsenek túl sokan, éppen a tanárutánpótlás kérdései jelentik a legfontosabb fejfájást. Közöttük már két alkalommal hirdettünk meg ösztöndíjat arra, hogy nemzetközi oktatásmódszertani konferenciára eljussanak, ott elő is adjanak, majd itthon is számoljanak be minderről. Igen valószínű, hogy belőlük elhivatott, biztos tudású és a pályán maradó pedagógusok lesznek.

Talán nem minden olvasó előtt ismertek a számok: a természettudományi szaktanárok (fizika, kémia, biológia, földrajz) átlagéletkora ötven év, évente minden szakon 150-200 tanár kerül nyugdíjazásra, míg az új belépők ennek felét-harmadát sem teszik ki. Már ma is sok olyan – egyelőre elsősorban vidéki, kisebb – iskola van, ahol nincs külön szaktanár.

Nemrégiben egy workshopot szerveztünk általános iskolai és középiskolai tanárok, egyetemi oktatók és kutatók, tanárszakos hallgatók, középiskolás diákok, a vállalati szektor és egyéb érdeklődők részvételével arról, hogy ki fogja a gyerekeket 10-15 év múlva természettudományokra tanítani, és mit tehetünk mi együtt azért, hogy megtaláljuk és ösztönözzük azokat a mai gyerekeket, akik a jövő tanárai lesznek. Nagy öröm volt látni az elhivatottságot, és azt, hogy az alapítvány által nyújtható platformépítés működni tud a gyakorlatban: a különböző körök valóban beszélgetni és közösen gondolkozni kezdtek. Persze ez egy út legelső lépése.

Mint látható, minden tevékenységünk azt próbálja erősíteni, hogy legyenek tanárok, a gyerekekben ébredjen fel és maradjon meg az érdeklődés, ne számítson lehetetlen küldetésnek a tanári pálya felé indulás; hogy a tanárszakos hallgatókból minél inkább valóban tanár is legyen; és hogy a pályán lévőkből is minél kevesebb pályaelhagyó legyen. Ebben mi önmagunkban nyilván nem tudunk eleget tenni, de egy keveset igen, és másokat is táncba hívni pedig annál inkább.

Ezt célozza a Kémia Mobillabor projekt is. A Mobillabor kezdeményezésnek szintén Szabolcs volt annak idején az elindítója, számos helyre vitt el az országban kémiai kísérleti bemutatókat kis vidéki iskolákba, ahol egyébként nemigen van esélye a gyerekeknek ilyeneket látni. A program mostani újraindításával több célt igyekszünk lefedni. Lesz talán olyan tanuló, aki ettől (is) kap kedvet a továbbtanuláshoz, a természettudományos pályához, sőt esetleg a vonatkozó tanári pályára lépéshez. A kisebb iskolák kémiatanárainak (sajnos sok helyen nem is maradt már ilyen) is segíteni próbálunk a kezdeményezéssel.

A megvalósításhoz az országból közel negyven kémiatanár jelentkezett felhívásunkra, akik közül az ELTE TTK segítségével tizenhárom tanárt választottunk ki az első évre. Ezáltal számukra is segítséget nyújtunk a szakmai kiteljesedésben, továbbá kis mértékben anyagiakban is támogatni tudjuk ezeket a pedagógusokat, akik havonta egy, a tanév során nyolc bemutatót tartanak. A tanárok a kísérletek leírását tartalmazó kézikönyvet, képzést, továbbá a bemutatók megtartásához szükséges, anyagokat és eszközöket tartalmazó dobozokat kaptak az alapítványtól. A 2019–2020-as tanév során kb. száz vidéki iskolába, nagyságrendileg háromezer tanulóhoz juthatunk el a bemutatókkal.

Amint tudod, én már támogatom az alapítvány működését, és a Cégérték olvasói között is ismerünk ilyeneket. Mihez kérnél segítséget?

Először is köszönöm azoknak, akik már segítettek, elsősorban a Mobillabor útraindításában, hiszen ez valóban egy nagyobb, több millió forint költségvetésű projekt (anyagok beszerzése, tanárok támogatása).

Most elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy ezt az első tanévet végig tudjuk vinni. Ma, amikor beszélgetünk, három nagyobb induló vállalati támogatónak köszönhetően a tanév több mint fele már finanszírozott, és így körülbelül februárig fedtük le a működés költségeit, és még kb. kétmillió forint támogatást szeretnénk összegyűjteni. A visszajelzések alapján bízom abban, hogy ez nem lehetetlen, és talán még azt is elérhetjük, hogy „túlfinanszírozott” lesz: azaz dolgozhatunk tovább a 2020–2021-es tanéven és a program kibővítésén, ugyanis egyes hátrányos helyzetű térségekben még nem vagyunk ott annyira az első körben, mint szeretnénk.

Általánosabban is, nem kizárólag a Mobillaborra célzottan szeretnénk bővíteni az alapítvány támogatottságát. Ha nagyobb mozgásterünk van a fent említett célokra, ösztöndíjak kiadására, vidéki iskolások versenyeinek fejlesztésére, ha esélyünk van más együttműködő felekkel okos ösztönző programok kialakításán dolgozni, annál több esélyünk lesz nagyobb hatás elérésére. Az indulás éveiben vannak „egyszeri élmények” is (pl. egy kísérleti bemutató végignézése), ezeket is szeretnénk visszatérőbbé, egymásra épülővé, robusztusabbá tenni, ahogy növekedni, erősödni tudunk az együttműködő partnerek, támogatók segítségével is. Nyilván a hatásmérést is folyamatosan professzionalizálni szeretnénk, bár sok hatás itt csak hosszú idő alatt mérhető.

Éppen ezért a kérés nem kizárólag pénzre, anyagi támogatásra szól, hanem együttműködésre, közös gondolkozásra, hálózatépítésre. Ha a Cégérték olvasói között van olyan, akit a beszélgetésben elhangzottak megszólítottak, és szívesen kerülne közelebb a témához, nagyon örülnék, ha megkeresne.

De értelemszerűen anyagi támogatásokra is számítunk a leírt célokhoz. Kaptunk már millió feletti céges, és pár ezer forintos egyéni adományokat is. Alapítványunk közhasznú és az 1% gyűjtésére is feljogosított.

 

A Természettudományos Oktatásért Szabó Szabolcs Emlékére Alapítvány

Alapító és elnök: Holtzer Péter, peter.holtzer@oriensim.com

Számlaszám: HU13 1620 0106 1160 3384 0000 0000 (MagnetBank) Termtud Oktért Szabó Szabolcs Alapítvány

Adószám: 18908965-1-43 www.sz2a.hu