Cegertek_83_04

2013 ÓTA A KÖZÉP-EURÓPAI RÉGIÓ EGYÉRTELMŰEN EURÓPA LEGGYORSABBAN NÖVEKVŐRÉGIÓJÁVÁ VÁLT – MÍG A DÉL-EURÓPAI ORSZÁGOK TOVÁBBRA IS A 2008-AS GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ RECESSZIÓBÓL VALÓ KILÁBALÁSSAL KÜZDENEK TÖBB-KEVESEBB SIKERREL, ADDIG A RÉGIÓS ORSZÁGOK (LENGYELORSZÁG, CSEHORSZÁG, SZLOVÁKIA ÉS MAGYARORSZÁG) RENDRE 3–4 SZÁZALÉK KÖRÜLI NÖVEKEDÉSI ÜTEMEKET ÉRNEK EL. CIKKÜNKBEN ARRA A KÉRDÉSRE KERESSÜK A VÁLASZT, HOGY MI A RÉGIÓ NÖVEKEDÉSÉNEK HAJTÓEREJE ÉS MENNYIRE TŰNIK TARTÓSNAK A KEDVEZŐ TREND.

 

Szoros integráció Németországgal

A régió növekedésének legfontosabb hajtóereje a Németországgal való rendkívül szoros integráció és a külső kereslet kedvező alakulása volt az elmúlt időszakban. A Németországgal való szoros integrációt jól illusztrálja az a tény, hogy a négy visegrádi ország együttes kereskedelme alapján Németország legnagyobb kereskedelmi partnerének tekinthető – 2015-ben csakúgy, mint a korábbi években, a négy régiós országgal bonyolított kereskedelem nagysága meghaladja Németországnak az USA-val vagy Franciaországgal folytatott kereskedelmének szintjét is. Ráadásul ezeknek az országoknak Németországgal kiegyensúlyozott a kereskedelme, az export és az import nagysága megegyezik. A szoros kereskedelmi kapcsolatnak és a kiegyenlített kereskedelmi mérlegnek az a legfontosabb oka, hogy az elmúlt években a régiós országok feldolgozóipara, azon belül is az autó- és járműgyártás a globális ellátási lánc szerves részévé vált. A külföldi, főként német tulajdonú feldolgozóipari cégek Kelet-Közép-Európában végzik termelésük egy jelentős részét, majd az itt előállított termékeket tovább exportálják a világ minden tájára. A 2008–2009-es válságot követő években a globális növekedés jelentős része a feltörekvő piaci országokból származott (Kína, India), az innen származó erős keresletből a német exportszektor és ezen keresztül a visegrádi országok feldolgozóipara is profitált. Noha 2015-től kezdve az ázsiai országok növekedési dinamikája csökkent és az ide irányuló európai export is a korábbinál lassabb ütemben növekedett, a német exportszektor továbbra is kiválóan teljesített – az ázsiai exportot elsősorban az USA-ba és a nyugat-európai országokba irányuló kivitel növekedése pótolta. Az USA-ban az élénkülő keresletet jelzi a munkaerőpiac stabilitása, a munkanélküliség az elmúlt években jelentősen csökkent, elérte az 5%-os szintet, miközben a havonta keletkező új munkahelyek száma is stabilitást mutat. Nyugat-Európában a lassan élénkülő fogyasztás támaszt keresletet a kelet-közép-európai termékek iránt, emellett az Európai Központi Bank élénkítő intézkedései, az alacsony infláció miatt emelkedő reálbérek és a menekültválság miatt megnövekvő kiadások is élénkítik a növekedést.

A német vállalatoknak a kelet-közép-európai régióban való erős jelenléte elsősorban a földrajzi közelséggel és az olcsó, de magas szakképzettségű munkaerő viszonylag könnyű elérhetőségével magyarázható. Noha a bérek az utóbbi időszakban intenzív emelkedésnek indultak szinte mindenhol a régióban, a nyugat-európai és a helyi bérek közti különbség még így is óriási. Míg 2015-ben az átlagos egy órára jutó munkabér Németországban 32,2 euró volt, addig ez a visegrádi országokban 7,5–10 euró között alakult. A munkaerő minőségét mérő nemzetközi mutatók alapján is kiválóan teljesít a régió, például a Pearson szakképzettségi indexe alapján a lengyel munkaerő minősége meghaladja a németét, de a régió többi országa is számos nyugat-európai országnál kedvezőbb helyezést ért el. A régió olcsó és jó minőségű munkaerőből fakadó versenyképességi előnye várhatóan a következő években is fennmarad, így a német exportszektor továbbra is kedvező növekedési lehetőséget tud biztosítani a térségnek. A német vállalatok elégedettségét mutatják a német kereskedelmi kamara felmérésének legújabb eredményei is, ami szerint a térségünkben működő német cégek 85–88 százaléka elégedett közép-európai beruházásaival és a jelenlegi beruházási szintjét megőrizni vagy növelni is szeretné a következő években. Ami árnyalja a pozitív összképet, az a képzett munkaerő 2014 óta folyamatosan csökkenő elérhetősége elsősorban Csehországban, de Szlovákiában és Magyarországon is – Lengyelország ebben a tekintetben üdítő kivétel.

Belső kereslet – fogyasztás és beruházás

A kelet-közép-európai országok növekedési struktúrájának stabilitását mutatja, hogy a válság után sokáig nagyon alacsony szinten levő belső fogyasztás és beruházás is növekedésnek indult. A fogyasztás növekedése a reálbérek jelentős emelkedésével magyarázható – a munkaerőkínálat szűkebbé válásával a munkáltatók egyre gyakrabban kényszerülnek bért emelni, az inflációs mutató pedig főleg az olajárak nagymértékű csökkenése miatt rendkívül alacsony, így a háztartások rendelkezésre álló jövedelme ugrásszerűen nőtt az elmúlt egy-másfél évben. Magyarországon például a gyenge első negyedéves növekedési adatok ellenére a reálbérek több mint 7 százalékkal emelkedtek. Mivel a régiós gazdaságokban kialakuló munkaerőhiánynak nincs rövid távú megoldása, ezért az erős bérnövekedés várhatóan a következő időszakban is fennmarad. Nem meglepő tehát, ha a GDP statisztikában azt látjuk, hogy a háztartások fogyasztása egyre nagyobb mértékben járul hozzá a növekedéshez, 2016-ban valamennyi régiós országban ez a tényező lesz a növekedés legfontosabb hajtóereje.

A beruházások esetében kissé árnyaltabb a kép. A Kelet-Közép-Európába beáramló óriási mennyiségű EU-pénzek ugyan fellendítették az infrastrukturális beruházásokat és a válság óta tetszhalott állapotban levő építőipart, de nagymértékű függőséget is eredményeztek. Magyarország és Csehország esetében is jól látszik, hogy mivel 2016-ban az EU pénzek elosztásának ciklikusságából fakadóan átmenetileg kevesebb támogatás lesz elérhető, ezért az idei növekedési ütemek lényegesen alacsonyabbak lesznek az előző két évnél – Csehország és Magyarország is 3 százalék körüli növekedés után idén csak 2 százalék körüli GDP növekedésre számíthat. A lassulás várhatóan csak átmeneti, 2017-től ismét jelentős mértékben fognak az EU támogatások által ösztönzött beruházások hozzájárulni a növekedéshez.

A következő évek kilátásai tehát továbbra is bíztatóak

a visegrádi országok számára – intenzív exportkereslet és feldolgozóipari beruházás Németországból, élénkülő fogyasztás és EU-támogatások által hajtott beruházások fogják jellemezni a növekedést.  A bérnövekedés ellenére még hosszú ideig olcsónak számító és megfelelő szakképzettségű munkaerő pedig továbbra is biztosítani tudja a régió növekedési előnyét, noha a munkaerőkínálat szűkössé válása kockázatot jelenthet hosszabb távon.

 

Delikát Zsuzsa
kutatási vezető
Oriens IM
zsuzsa.delikat@oriensim.com

 

Papp László
ügyvezető igazgató
Concorde MB Partners
laszlo.papp@cmbp.hu